Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az utazó

    Rózsa Iván: Az utazó (Mike Oldfield: Voyager)     A kelta buddhista tulajdonképp magyar, A magyar buddhista tulajdonképp kelta. Életükben volt itt-ott, egy-két kanyar: De mindkettő egyben keresztény és művészfajta.     Budakalász, 2016. július 17.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sátán fattyai bukása

    Rózsa Iván: Sátán fattyai bukása     Isten erősebb Sátánnál. Ez a trend és ez lesz a rend. Sátán fattyai ezt még nem érzik, kitartanak gazdájuk, a Sátán mellett, mert ez eddig oly kifizetődő üzlet volt számukra. Pedig ez hülyeség! Elindult lassan egy folyamat, s a Földre száll immár a Mennyország. Csak az […]

Posted by
Posted in

Pihenőben

Elcsendesülni aggályok nélkül, csak menni, menni, amerre visz a láb, oda, ahol a szelek más húron zenélnek, más illatokkal jön feléd a nyár, s amerre jársz, hogy csended ne zavarják, elnémulnak a beszélő kövek. Kép: Káli-medence (Kőtenger)

Posted by
Posted in

Művészportré sorozat – Kiss Ibolya

Kiss Ibolya szerzőnk az “Út a boldogsághoz” című pályázatunkon szerepelt sikeresen, így nyert felvételt alkotóink közé. Az itt meghallgatható egyórás rádióműsorban, életéről, családjáról, pedagógusi pályafutásáról és betegségéről beszélgetünk. Közben elhangzonak alkotásai saját és a műsorvezető, Zsoldos Árpád előadásában. Szerzői bemutatkozás: “1959-ben születtem Szegeden, azóta is itt élek. Tanulmányaimat a Szegedi Tudomány Egyetem Juhász Gyula Tanárképző […]

Posted by
Posted in

Rögmama

Fiatalember vagyok, időnként már rám szólnak, miért hagyom meg az orrom alatt azt a bánatos pár fekete szálat, mert csak öregít és olyan bánatossá tesz. Már húsz éve a városban lakunk, és már megismertem távoli mesés helyeket, ahol több torony van, mint az én kis északi bányavárosomban, ahol csak a gyárkémények hágnák az eget, ha […]

Posted by
Posted in

Talán az Isten

Tegnap arra gondoltam Hogy csaknem Majd meghaltam Volt ott egy mélység Úgy húzott Vállam fölött A szél zúgott Ihletnek elég volt Volna ennyi De témában nem Lehet továbbmenni Kívántam dalt Kívántam ritmust Van e ki helyen Oltja a rigmust Zenévé válik Mégis minden Rajtam kívül Talán az Isten….

Posted by
Posted in

Elsüllyedt Európa

(Kosztolányit olvasva) Friss pizsamában Csönd lefürösztve Mondhatnám tisztán Immár kész a leltár Cigarettám is elfüstölt Borom megittam Gondolat simítja Homlokom a békéről Annyi háború után A kertben nagy fák Nőnek néha szél Simítja zöld lombjuk A vihar elvonult Felszálló pára ér Szememig nem Siratom a múltat Kitettem a világtérképet Szobámba ha még Eljutok néhány helyre […]

Posted by
Posted in

Az ember

A gondolatok partján jártam, hol az esőben egy dalt láttam. Álmodozó kanári-cseppek lassan a nap felé kerengtek, s édes táncuk halmain át felderengett egy régmúlt világ. Régi váron régi torony, kalapjában bagoly-korom, lábainál tengeri-óceán, felette a csendes-óceán. Hogy ablaki mily fehérek, s szemiben a könnyek miért kékek, nem tudja csak a holló, melynek karmában üres […]

Posted by
Posted in

A túlélő

Ki sorok közt sorstalanul, hullámzó vízen evezve, bevont vitorlával tanul haladni, szélcsendre edzve.

Posted by
Posted in

Kivégezve

Amikor úgy érzed, az égre meredve, mintha a szűk kötél nyakad része lenne, s talpad alatt egy ismert dallamot fütyörész a szél, mégse hallgatod. Amikor langyos tócsádban térdepelve, várod, hogy a bakó nyakadhoz emelje a könyörtelen, jéghideg acélt, s csak reménykedsz, nem véti el a célt. Amikor nyíltan farkasszemet nézel, nehéz karabélyok torkolattüzével, ártatlanul is […]