Posted by
Posted in

Elmúlás…

Megöregszem, mint az őszi erdő Csillagként hullok az égről Ragyogtam hajdanán, akár a nap Ingemet madarak szőtték fényből   Hiúzként futottam a fenyvesben gyémántként görgetett patak Elpihentem hajnali mezőkön S hol éjszakánkent ezüst hold szalad   Láttam feltörni tüzet a földből Én magam lobogtam a lángban Tavasszal birka gyapja volt a párnám Nyáron harmatos hangamezőn […]

Posted by
Posted in

A számadó huszonegy

Holdfény süt a romos bástyára A csonka vár fél lábon áll Bagoly huhog sirató éneket Míg a bedőlt öregtoronyra száll.   A macskakövön csizma topog Sarkantyúk csörgése szüremlik Véres dolmányon törött pityke Szemekben vad elszántság sötétlik.   Huszonegy vitéz a várudvaron: Beretvált, morgó farkasok Körben állnak, némán tűnődve Mily’ véresek voltak a hajnalok…   Mindahány […]

Posted by
Posted in

A sólyom himnusza

Szárnyalj sólymom a kék ég felé: Éneked legyen szép és dicső Harsogj fennen szeret hazánkról: Hogy nekünk milyen drága kincs ő Öntsd ki szíved, mi néha oly bús Hisz sokszor szenvedett a magyar Mentsd meg Isten e drága népet Ki téged állhatatosan szeretni akar   Messze-messze, túl kárpáti bércen Hol a puszta hullámzó tenger Mint […]

Posted by
Posted in

Zsoldos

Erős kezében kötelet szorít S hiába rimánkodik a holdhoz: Ama szomorú, elátkozott napon Gyermeket ölt a zsoldos… Gőgös pusztai hadúr parancsára Dúlták meg a csöndes mosoni zárdát Gyújtogattak, öltek, fosztogattak Megbecstelenítve sok-sok ártatlan apácát. Hansági besenyőkkel tartott Pedig Csehország szülötte volt Elcsapott néhai lovagként Idegen földeken bitangolt. Szép volt bíz’ az ifjonti élet: Vadászni, vívni, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A Föld kiadó?

Rózsa Iván: A Föld kiadó? Még nem háború, már nem béke: Ez lesz az emberiség vége?! Egy-két hülye kis senki miatt?! Uram, küldd le újra hozzánk a Fiad! Budakalász, 2021. augusztus 25., az Európa Kiadó: Európa Kiadó című számát hallgatván…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mit keresek itt?!

Rózsa Iván: Mit keresek itt?! Turista vagyok ezen a bolygón; A helyiek Földnek hívják. Kezdtem épp megszeretni, ám a Földlakók Lassan egymást is kiirtják… Budakalász, 2021. augusztus 25., az Európa Kiadó: Turista című számát hallgatván…

Posted by
Posted in

Nyolcadik ecloga (záróvers)

Szép tavaszunk a kabátját már veszi lassan, Pár csepp harmatot arcán elmaszatol, Harsány réti virágok állnak a napban, Kertek alatt egy tolvaj róka lohol. Gyorsan megjön a nyár, rokolyája, ha lebben, Forró, vad szelek űzik a port a mezőn. Szomjas a táj, nincs egy csepp líra se ebben, Nézem a távoli kék eget egyre merőn. […]

Posted by
Posted in

Hetedik ecloga

Költő: Adjon a nagy Jupiter neked áldott, dús legelőket! Mondd, mért bánatos arcod, gyászolsz tán valakit? Homlokodon mért gyűjtöd a mély vágásu redőket, Mint kit a Hádész mélye örökké nyugtalanít? Pásztor: Bár odalettek az ifjui évek, a boldog aranykor, Nem magamat siratom, hanem isteni Arkadiát, Népem erős, csodaszép országát, azt, ami egykor Porba alázta a […]

Posted by
Posted in

Hatodik ecloga

Látod-e, kedves, a birs már bontja a szirmait újra, Szökken a víg kikelet kertünkben, a lelke dalol, Móki cicánk verebet cserkészik a fűbe lapulva, Fickós gerle burukkol a szomszédban valahol. Nézd, a terasz kikopott közepén a vörös bodobácsok A napra kifekszenek áldani híven az isteni fényt, Hangyasereg fut a fákon, alant szunnyadnak a bábok, S […]