Posted by
Posted in

Körbezárt idill

Eső áztattatta szél halkan mesél, szerelemről itt most ki beszél? Varázs darabja ez a való életnek, szemaforja azoknak akik éreznek. Zúg a hajnal, pirkad az ég alja, sebes patak táncolva a teret uralja. Igazít egyet hídja sebzett kötésén, lazít a fölé hajló fák erős ölelésén. Virág bújik ki a földből sebesen, ki legyen az én […]

Posted by
Posted in

Keresd a holnapot

Keresd a holnapot. Ma mit mondhatok a csúfos jelenről. Mindenütt ellenség van kívül és belül Míg köröttünk a koronavírus gyilkolász Itt belül az ellenzékünket rázza a láz Nyelvük ismét kánkánt jár a szájban Mert Ők katasztrófát sejtenek a mában „Szeretni,hol csak nékünk nem szabad Nem félsz-e, hogy varázsa elragad” Elsöpri-e a vírus múlt gyűlölködéseit Kiterjeszti-e […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Inkább!

Rózsa Iván: Inkább! Inkább légy egy igaz ügy része, Mintsem egy nagy hazugság egésze! A hazug kiskakas szemétdombján kapirgál: És kutyát sem érdekli; mit kukorékol, kajabál. Budakalász, 2020. május 10.

Posted by
Posted in

Szerelemtűzben Mici…

Szerelemtűz égjen már Mici, Ölelhetnél, Te édes pici. Szerelemtüzed van, Itt vagyok álmodban… Keserűségem-sírom, kicsi. Löknélek szerelem tűzébe, Nem kerülne nékem semmibe. Lehetnél epedő, Én? Ágyba kergető… Keserűség, sírok ízibe. Légy már végre az én Micikém, Kérlek, szó szerint is légy enyém. Gyűrnénk a lepedőt, Kapnál egy nagykendőt… Légy már enyém, édes Micikém! Vecsés, 2020. […]

Posted by
Posted in

A múltnak emlékei

Edit Szabó : A múltnak emlékei . A múlt század emléke még itt maradt, parasztházak sorjáznak az udvarban, háztetején betoncserép integet, sokáig tart, tartóssággal hiteget. . Házak végén az állatok lakhelye, éjszakára benne megpihenhetnek, nappal övék a portának udvara, együtt élnek, nincsenek megzavarva. . Kakas együtt tyúkjaival kapirgál, fehér libák szárnyaikat próbálják, kutya, macska sem […]

Posted by
Posted in

Hajnali horgászat

Edit Szabó : Hajnali horgászat . Sárga fényben tündököl a hajnal, hegy gerincén tör fel a magasba, elűzi a setét szürkeséget, végét veti éjjeli sötétnek. . Tó vizére bocsájtja sugarát, megvilágít egy kis sziget partját, korán kelt most egyetlen lakója, horgászat a kedvenc passziója. . Szenvedélye a végtelen csendben, pecát készít az engedelemre, kezében a […]

Posted by
Posted in

Áthat a fájdalom…

Áthat a fájdalom, Mert sok minden megtörtént. Fájlalom. Áthat a fájdalom, Mert sok minden nem történt meg. Ezt fájlalom. Áthat a fájdalom, Mert sok mindent megtettem. Szívfájdalom. Áthat a fájdalom, Mert sok mindent nem tettem meg. Ez a szívfájdalom. Áthat a fájdalom, Mert sok elvárásnak nem tettem eleget(?!) Fantomfájdalom. Áthat a fájdalom, Mert nem öleltem, […]

Posted by
Posted in

Mindig félúton vagyok…

Valahogy, honnan, mindig félúton vagyok, Remélem, innen én bárhová eljutok. Talpam alatt halkan görögnek el a kövek, Önzetlenül nem állok útjába senkinek. A múltam mind rám zúdul a most felé, De hegyek nem zúdulnak lábam elé… Úgy tűnik, bármerre, mindig félúton vagyok, Az életem így alakult, kicsi maradok. Félek, de alólam nem fogy el az […]

Posted by
Posted in

Dörmögök

Dörmögök, röfögök, Örökön, pörgőn. Ödön mög nőt… Gödöllőn Gyömöszköl ökörködön. Vecsés, 2002. június 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Estefelé

Estefelé, hízik a sötét, pocakot ereszt, Hogyha volna, gyertyám küzdenék, de így nem ereszt. Árnyékot sem látok, biztos elmentek aludni, Csak gong óránk üt, ő tud sötétben is mulatni… A szuszogó csend is eltette magát holnapra, Zaj is csak reggel ébred, holnapra virradóra. A csillagok is látom, álmosan pislákolnak, De teli Hold vigyáz, ennyi kell […]