Posted by
Posted in

J É G V I L Á G

Hideg szél fúj Süvít a tél Fogcsikorgatva Még mindég remél A napsugár is Ki-ki bújik A felhők mögűl Melengeti a fagyos földet S a szíve örül Nemsokára tavasz lesz már Elolvad a jégvilág Visszatér a nyár Elhozza a boldogságnak Meleg sugarát   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !

Posted by
Posted in

Jobb együtt, mint magányosan

Az én időmben – azt hiszem szerencsére – nem volt igazán sok tv, még gondolati szinten sem volt számítógép vagy internet, a gyerekek „egymással” játszottak, nem online játékokat folytattak ismeretlen emberekkel. Nem ültek a szobában, még akkor sem, ha kint hideg volt, vagy ezerrel sütött a nap, hisz annyi felfedezni való csoda akadt mindig, annyi […]

Posted by
Posted in

’56-os magyar sorsok a messzi északon

Teleki Bálint ismertetője Forró Tamás “1956-os magyar menekültek Norvégiában” c. könyvéről az ÚjNautilus oldalán olvasható: http://ujnautilus.info/56-os-magyar-sorsok-a-messzi-eszakon

Posted by
Posted in

Életrészletek…

Út vége, Élet vége, Tovább élve? Mi végre? Idővel kezdeni? Vitázni? Elmúlni? Keresztet vinni? * Porhüvely. Ínhüvely, Kardhüvely, Töltényhüvely. Már álmokat, nem szőnék, Múltba, nem mennék, Örökéletű mé’ lennék? * Veszett példák, Emberből lett prédák… Komorság, Állandó álság, Folytonos válság… Baráti vidámság, Túltáplált jókívánság… * Múltamat kutatgatom, Emlékpolcokon… rakosgatom, Magamat szórakoztatom. Életet, elcsomagolgatom… Éjjelem bekopog […]

Posted by
Posted in

Napraforgó

Napraforgó Virágba borult, Köpködni jó! Olaja finom, Felhasználni ésszerű. Lehetőség sok, célszerű… Én iszom. Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc – íródott: septoletben.

Posted by
Posted in

Balsiker

Balsiker Repít a mámor engemet, majd szétfeszíti szívemet veled elandalogni, borotvaéles késedet a véremben mártani meg jöttem hozzád mulatni. Hívószavamra nem figyel, s nem ér a vágyam addig el, hogy benned megvaduljon, de lényed húsom égeti és látod mégsem engedi, hogy végre földre hulljon. Lázas magányom átölel, tudom soha nem érlek el már csak a […]

Posted by
Posted in

Tavaszi mámor

Tavaszi alkonyat Simogatja arcomat Szerelmes hangulat Bódító pillanat. Egyszer, majd újra Füledbe súgva Szívemnek húrja Neved dúdolja. Testemben érzem Lüktet a vérem Mint szellő a réten A csillagos égen. Kábulatba estem Elgyengült testem Csókod kerestem Vászonra festem.

Posted by
Posted in

Szívnek Lakója 

Szívemnek nincsen lakója, Vendégek járnak hozzá, Kik mosolyt hoznak neki. Felébresztik a magányból, Leszedik sebei a faláról, Belépnek kedvesen ártatlanul,  Megrongálják összetörik. Úgy bánnak vele mint egy bútorral, Földbe döngölik csordultig véresen, E vendégeket nem szereti egy szív sem. Legyen szívnek örök lakója, Aki oltalmazza, védi őt, Szereti ha dobban, Vidám szívnek ajtajába állva, Élteti […]

Posted by
Posted in

Magány

Halk imám árnyas s’ nevető ylang-ylang zengő oltalmában, lelked édes, derűs egébe száll, mert estéim ridegek télen nélküled, életem s’ létem, könnyes, üres lesz s’, egész deres. Üveges remény egyedül szállni a lélek lebegő, édes terén.

Posted by
Posted in

Októberi varázslók

Októberi varázslók Az ősz az ágakon vizes kezével elidőz halkan minden egyes bogon, s a létnek egyre fakuló színében teríti szívem köré a bánatom. Kabátomon a cseppek áthatolva lelkemig érnek ezen az alkonyon, akik a nyárról még mesélni tudnak, talán varázslók, vagy én nem is tudom, honnan veszik elő e zord időben meséikhez azt az […]