Te még meg sem fogantál, amikor már vártalak, elképzeltem milyen lesz, ha karomban tartalak. Milyen leszel? Találgattam, s képzeletben láttalak, orrod pisze, füled nagy, pici kézen öt ujjad. Gondolkodtam mi leszel, fiú, avagy kisleány? Bár mindegy volt énnekem, csakhogy végre érkezel. Mesét mondtam, énekeltem, legtöbbet a Bóbitát, Te hallgattad és figyelted, s pocakomban rugdostál. Csoda […]
Ritkuló jelek Hangom valótlanul remeg, a kottája is kancsal, falsul szövi a rímeket szívem köré a hajnal. Belőled letört egy darab, a zsebkendőmben őrzöm, konok hűtlenségem miatt ennyim maradt e földön. Mint mentett kincsemmel futok vad tűz elől, tudatlan szörnyeimmel megharcolok a lelkedért, miattam. Reménykedésem széttöri köveknek koppanása, vérző fejemet kötözi lényednek földi mása. De […]
Ó, édes-drága Klementina, Gyere, gyűrd a lepedőt, még ma. Nem baj, ha izzadt lesz, Lehet… melegünk lesz. Gyere már várlak Klementina! * Gyere úgy vágylak Klementina, Kén’ lepedőn izzadtság foltja. Vágyok már egy meggyűrt Lepedőre, mi jó, ha felgyűrt! Hiányzol nagyon Klementina! * Hiányzol nekem Klementina, Élvezném, ami tested haszna. Gyere, dobj egy hátast, Játszom […]
Áporodott csendben vár a munkáskéz A család jólétének keltetőjére Horgászbotot fogna ernyedt keze, Ám sötét erők szomjaznak vérére Élelem, rezsi, számlák, gyermek Feladatot jelképező szavak, Tehetetlen, szánandó harcosok Szabadságunk határában börtönfalak Felnőtt, felelősségteljes ember Jól felfogott érdekében elnyomott, Elhozná hazájába Itáliát Hol egy szikra erdőtüet okozott Járna a keze a dohos […]
Kis város, kis rendőrőrs, kisbeosztású rendőr, hatalmas Egó. Családunk többsége nem szimpatizál az Egóval, de ezt semmiért el nem árulnánk neki. Nyári hőség, punnyadnak a növények, aki teheti vízparton hűsöl. Az utcánk szinte üres. Kitárva az őrs ajtaja, kapuja. Ilyen melegben még az Egó is legszívesebben szenderegne egyet az ütött-kopott íróasztal mögött. Nem teheti, ügyeletben […]
Te vagy nekem a Nap, s én körötted szárnyalok, tüzedtől, ha kéred, boldogan elhamvadok. Te vagy nekem a muzsika, veled együtt dalolok, s ha csendre vágysz, és kéred, örökre elnémulok. Te vagy a szívdobbanás, veled együtt dobbanok, minden pórusomon játszd el, a szerelmi dallamot. Te vagy a szívem, az ágyam, az éjjelem […]
Szeretni és szeretve lenni, ez minden ember vágya. Hogy na legyen egyedül, s találjon hű társra. Kivel megoszthat bánatot, örömöt, boldogságot. Kivel együtt sírhat, nevethet s járhat örömtáncot. Kinek elmondhatja, ha fél, vagy szomorúság éri. Ki fogja kezét, ha kell, s bármitől megvédi. Kinek nevetése drága orvossággal felér. Ki ölelésétől jő a tavasz s elmúlik […]
Bűnösnek születtem, nem vagyok szeplőtlen, keresztem „Évaként” cipelem. Nomen est omen. Bugyromat rám rakták. Bírom-e? rám hagyták. Viseljem egyedül sorsomat, mondták, tartsd oda arcodat. Nem volt, ki simogat, szomjaztam becéző szavakat! Rögön, ha elestem, fejemet emeltem, fröcsköltek sarakat, tisztára ki mosdat? Vágytam a jót tenni, szívemet osztani, elvették lelketlen, kifosztva remegtem. Harcomat felvettem, ez volt […]
Fülünket hegyezve ülünk a kis asztal körül, szívünk-lelkünk kitárva, s ha belekortyolunk a teánkba, máris elkövetünk egy szentségtörést, hisz K. Dorottya olvas fel épp. Saját gondolatait önzetlen osztogatja, szavait hol felsorakoztatja, hol összeönti egy kupacba, majd csettintve, könnyedén – ami az ifjúság sajátja – mint szobrász a szobrot, versnek megformázza. Ilyen egyszerűen. Neki […]
Elforduló Magam vagyok e féltekén, bordámból a másik felén te vagy már mindörökre. Ádáz harcunkba képzelem, hogy egyszer itt leszel velem, végleg hozzám kötözve. Együtt száguldunk űrön át, nagy tükreinknek foncsorát kaparjuk rendületlen. Átlátunk rajta és hamis világunk titkaira is rádöbbenünk mi ketten. Oldozzuk egymás bűneit, mint akiket rossz útra vitt maréknyi büszkesége. Öledben végre […]
