Évszakváltás… Nem kétségtelen, hogy jön-e a tavasz. És vajh’ mikor érkezik? Vagy fáradt még a tél, mi kétségtelen! Jó idők már fékezik. Látom a kutya bundája sem nő már, minek is.. annyira, Szamarunk is sokat iázik, csak telne már egy pacira… Még a télen nem hógolyóztam, és ez nagyon hiányzik, Ami nem csoda, ha a […]
Mire vársz? A szú csak perceg bennem és ketyegi múló időt, Ez fáj, belül sikoltok, előadod a gyűlölőt? Szeretném már hallani, hogy nekem remek dalban mondod el… Hiába vártalak egy életen át… te bizony létezel. Mire vársz? Míg bennem a vad-halál kutyája vonítani fog? Míg énbennem kutyafog vicsorítva, aratni fog? Mi ez benned, nemtörődömség, szerénység […]
Mint egy maszáj, csak fél lábon állok, Révedek a semmibe és várok. Por ment a szemembe, nem látok mást, Elnyomok egy unalmas ásítást… Erre egy árva oroszlán sem jár, Így a dárdám hegye sem kopik már. Ágyékkötőmet tépdesi a szél, Az ötletem, mind sorra elvetél… Ki nem harcos zsákmánnyal tér haza… Hol kellett volna születnem […]
Neked, nekem is… Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben, De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben… Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen, Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen… (3 soros-zárttükrös) Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálak vagytok, Reggel, még a nap sugára is nagy élvezettel süt le […]
Férfiaknak meg kötelező olvasni! A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda, A nő, a báj, ő maga a férfinek a csoda! Férfiak fáradozzatok, Nőnek nagyon hódoljatok! (Septolet) Férfiak! Kényeztessétek, Szeressétek, Meglétét élvezzétek. Főz, autó-stoppol, Zoknit stoppol. Neked család, Gyerekének mondja; apád! Szeressed nagyon a nőt, Tenyereden cipeld őt! Hagyd a fölös’ hajcihőt! […]
A színek magányos csendje Mennydörgésként robbant az életébe, maga sem értette ezt mire vélje. Villámokat hányt háborgó a lelke, mi is okozhatta ezt, nem értette. Túlságosan tág ez a sokszínűség, erőszakot képez a kényszerűség. Új, érthetetlen állapot, csalódott, nem ilyen zavaros jövőt álmodott. Idővel a csattogás csillapodott, már önmagával együtt gondolkodott. Akárhogy […]
A kapitány sétál, a nap épp lemenőben, Egy hazájától távoli kikötőben. A szivárvány mögött meglát egy Nőt, Gondolja: Kell neki …, megszerzi Őt! Megmozdul, elindul, eleinte félénken lépked, Később egyre előbbre halad. Vele együtt agyában egy ismeretlen képlet, Vágyik utána, onnantól nem csak a tudata alatt! Véli, a másik egy biztos kikötő, Megindul felé s […]
Rózsa Iván: A veréb és a sas A Veréb szürke kis verébnek született egy falusi porfészekben. A porban hemperegtek is társai vidáman, ám ő nem tartott velük, különcködött. Különbnek érezte magát a többieknél, és egyedül röpködött: és úgy tűnt, szárnypróbálgatásait siker is koronázza; míg a többi veréb legfeljebb húsz-harminc méterre tudott felröppenni, ő elérte néha […]
A pesti ugaron./ Ballada1 / Mi végre vagyunk itt a Földön És mit keresnek a józanok itt Pesten Hol emberi szeméthegyek Között bolyong a lelkem Felépült egy álomvilág Azt hittük ez lesz a mennyország Igaz, jó embereket is láttunk Kik védeni próbálták álmunk Köztük agymosottakat, S diplomás kommunistákat találtunk Kiknek rombolás a filozófiájuk Az építkezés […]
Hiszek a tudásban ! Hiszek az Isteni szellem erejében! Hiszek a jóságban! A Jézusi szeretet átadásában! Hiszek a Békében! Az igazság győzelmében! Hiszek a testvériségben! A keresztény hit terjedésében Hiszek a fiatalok tisztaságában Az eltévedt lelkek megtisztulásában Hiszek a Feltámadásban! Így legyen, Ámen!
