Posted by
Posted in

Hőség

Hőség Fülledt forróság fárasztja testemet. A nap még világít, s a városi aszfalt ontja a meleget, megpihenni sincs idő hajnalig. Jobb lenne nem aludni, mert aligha lehet hűsítő időszakra várni, amikor az ég eresze szárazon rozsdállik, s nem dördül az ég felett Isten dörgedelme.   Tikkad az aszfalt, vízre szomjazik minden élőlény, az állat, az […]

Posted by
Posted in

Szívemet kötöttem

Szívemet kötöttem Szívemet kötöttem a semmi ágához, a semmi ágán a szomorúsághoz, kit hagytatok éngem egyedül e világban, egyedüllét bújában, lelkem bánatában.   Mondjad édes rózsám, a világban merre jársz, elhoztad-e nékem szemednek csillagát, rám vetheted szemed, oly nagyon szeretném, tőlem soha távol, messzire ne menjél.   El es mennék tőled, de még el se […]

Posted by
Posted in

A kert

A kert Szemünk előtt bontja ki szirmait, halvány rózsaszín csodát nyújt feléd a kert, a városi beton közt megbúvó rejtek, szépségét ontja rád a vadmeggy.   Vaskerítés mögött burjánzó cserjék, zöldek, álmodók, magányos rekettye, mintha senki sem járt volna itt évek óta, csipkerózsika álmát alussza a kert.   Régi lakók nevét őrzi a névtábla, fakult […]

Posted by
Posted in

Téli alliterációk

Téli alliterációk   Zörög a száraz falevél lépteim nyomán, göcsörtös vonóját húzza az őszi szél, zengő hangú hegedűm már nem dalol, a szántásban varjú károg, a távolban öreg néne regél:   „Szürke szatén szállal szövöm szőttesem, ezüstös hajamba hálni jár a Hold, fényében feltűnik egy foltos macska, a bársonyos barna éj fölém borul.   Téli […]

Posted by
Posted in

Két haiku Elégia – Orpheusz

Elégia   Múltba révednek szemeim, Styxnek víze tükrözi arcom.   Emlékeimnek árnya beborít, szárnyát teríti az éj. RMB – 2020.   Orpheusz Dalnok! Vedd elő lantod, énekelj! Sírd el: Euridiké,   nem vigyáztam rád, csak dalomban tobzódtam, s észre nem vettem   már nem vagy velem, mert elragadott Hádész, alvilág ura.   Dalolj Orpheusz! Éneked […]

Posted by
Posted in

Sírversek Határvédők éneke I-II.

Sírvers I. (Római határvédők éneke) Kék Danubia! Vidd hírét katonáknak! Ők adták életük római császárnak. Sírjukat nem őrzi érctömb, csak néhány kődarab, mit a Duna hulláma elönt.   Rosa Maria B. – 2020. március 20.   Sírvers II. (XXI. századi határvédők éneke)   Itt állunk Schengen; teher a hátunkon, mint tenger; parancsra várunk, géppisztoly húzza […]

Posted by
Posted in

Bíbor dallamot játszik

Bíbor dallamot játszik az égi fényorgona… Ahogy esteledik, hallik éj haragos szava. Mint hegedűn, dallamot játszik a szél a villanydróton, Ósdi trükk, amikor közeledik… ott ül vihartrónon. Bíborba burkozó estét, esdő, sírva remegő hangja kíséri, Titokban megígérne mindent, de már csepegő esőség kíséri. Már ázok, felettem az eget súlyra rajzolt felhők borítják, A hullámban támadó […]

Posted by
Posted in

A szőlőmag imája

A szőlőmag imája   Óh, Uram! Hozzám légy kegyes, midőn a Nap melege érleli e lugas fürtjeit, a szőlő mézes illatát ontja, a szemekben én, a keserű mag, bezárva vagyok. Minden gondolatom eltölti a szőlőszem zamata, és az, hogy milyen erőt adott a földbe nyúló szőlőtő, s a szemet elhomályosító Nap! Te, Nap! Kit teremtett […]

Posted by
Posted in

Az én bolygóm

Az én bolygóm   Az én bolygóm e lomha föld, mi lassan forog a tengelye körül, körbejárja a forró Napot, s a galaxisban megmutat milliónyi csillagot.   Az én világom e kék bolygó, mely már nem is kék teljesen, az oxigén ritkuló, fentről lenézve látom a tengert, sávokban a szántóföldeket, a vetésforgót, s a hegyek […]

Posted by
Posted in

Haláltánc (Ne táncoltasd az időt)

Ne táncoltasd az időt (Haláltánc)   Ne táncoltasd az időt, az idő nagyobb úr Nálad, az idő lesz majd gyilkosod, a bölcsek bármit is magyaráznak. Fájdalmadat nem olthatja orvos, terápia vagy sírkereszt, s míg az idővel játszadoztál, az Idő járt haláltáncot Teveled.   Táncolt a lány, barna haja szállt a szélben, élete gondtalan ifjúkorát élte, […]