Posted by
Posted in

Tudósítások páromnak 14.

Leesett az első hó itt az Avas-tetőn. Erről szeretnélek ma tudósítani. S mert nem akarlak oly nagyon fárasztani Téged, Csak röviden írok. November utolsó napjának Hajnalán ím ezt tapasztaltam: Havas az Avas! Tudod, mondtuk ezt viccesen néha. Szép tiszta rím lesz majd, sorok végéré írva… Bámulok kifelé – hinni se akarom. Tudósításom tárgya mégsem ez, […]

Posted by
Posted in

Adventi sugárkoszorú…

A négy égtáj felől sebesen törj elő Lélek Minden ember sóvárogva várja jöttödet. Oszlasd el a félelem és a magány sötét, Sűrű fátyolát, mely fojtogató ködként Rátelepszik ezernyi sebből vérző világunkra. Úgy várjuk már a BÉKE, a HIT, a SZERETET A REMÉNY fénylő sugaraiból font koszorúdat, Mely védernyőként ráborul a szomjazókra. Gyógyítsd önzéstől jéggé dermedt szívünk, Reszketeg […]

Posted by
Posted in

Élni nélküle

Megbolydult az egész világi lét, kiszámíthatatlan lett az élet. Tolja a vírus az özönvizét, embertömegeket éri végzet.   Vágyálom tovatűnt, csupán a múlt, napi szintűvé vált a rettegés. A felépített tervezet szétdúlt, nincs egyelőre igaz megfejtés.   Sóhajok szállnak a fellegekig, kívánnánk végre nélküle élni. Vígság lehetne a végletekig, mint mesében, lehetne remélni.   Szűnjön […]

Posted by
Posted in

Nem ilyen lovat akartam

Hétköznapi pszichológia… (Bokorrímes) Kétféle ember van alapból: párját megszokja vagy elszökik. Aki megszokja, annak bizony nagy dolga, hogy együttműködik, Ő, hogy szerencsésen tud változtatni rajta? Ezen ügyködik! A másikféle meg magáénak elismeri a tévedését, Kilép a nem sikerült kapcsolatból, békében elhúzza belét… De biz’ van egy harmadik fajta is a tömeg sokszínűségében, Aki menne, de […]

Posted by
Posted in

Védőmaszk

Védőmaszk. A vírus elleni küzdelem eszköze a védőmaszk Önmagunk és embertársaink védelmét szolgálja A törvényt nem tisztelők száma egyre szaporodik Minden józan ember ettől rendkívül elszomorodik Megvéd a káromlás, szitokszó ellen a védőmaszk Távol tartja tőlünk a kísértést a hívságok sorát Védelmében megtarthatod lelked tisztaságát Megtarthatod lelkiismeret vizsgálatod magányát Munkahelyed, napi munkád is szolgálja a […]

Posted by
Posted in

Varázslatos ősz

Edit Szabó : Varázslatos ősz . Tarkállik az erdő alja, barna avar,zöld fű rajta, magas fáknak az ágain rozsda eszi leveleit. . Felnőttek az erdő lakók, sok-sok éven az őzbakok, gyülekeznek a szemlére, vajon ki lesz az esélyes? . Párválasztás ideje lőn, gyülekeznek menten ünők, jut-e minden baknak társa, kielégülhet a vágya ? . Társas […]

Posted by
Posted in

Magányosan

Egyedül halad a hosszú úton, vonszolja csupán megfáradt testét. Nincs kire kicsit is támaszkodjon, nem hallgatják sehol a sérelmét.   Nem fogja meg kicsi kezét senki, nem mondják neki, elég, fontos vagy. Magának kell a célért teperni, nem segít holmi kósza gondolat.   Saját erőből tud meríteni, nem táplálják már biztató szavak. Teljesen eltökéltnek kell […]

Posted by
Posted in

Varázslatos ősz

A szeptember újra kitárta kapuit, a fák lombjai a talajra hullanak. Alig hallani már madarak dalait, a bozótok között szarvasok kutatnak.   A bikák a háremükért orgonálnak, visszhangzás jelzi a trónfosztogatókat. Kóstolgatják egymás, pózokat formálnak, illegetik magukat a hallgatóknak.   Bőgőhelyen agancsok összeakadnak, egyik sem enged az elsőbbség jogának. Ugranak is egymásnak, mint kos a […]

Posted by
Posted in

Télből a tavaszba

A szürke égbolt alatt hűvös szél kavar, földön az avar, fákra ült a zúzmara. A fehér ágak merednek ablakomra, ülnek, mint apró angyalkák a habokban.   Némaság feszül a szobai homályban, hideg sivárság olyan, mint egy fogdában. A hőérzékelő időnként megretten, hogy melegség beinduljon a testemben.   Lassan megelevenedik képzeletem, a repkedő remény szállja meg […]

Posted by
Posted in

Fekete Péter

Fekete Péter Ne higgy a mézes-mázos szónak a hátad mögött mást mutatónak! Ne higgy a szembe dicsérőnek, a tömegben követelőzőnek! Ne higgy a mindent megmondónak, az arcodba tolakodónak! Ne higgy a csillogásnak, pénznek! csak a mindenkor józan észnek. De figyeld  a jószívű intést, a láthatatlan, kedves törődést, a hibáidon nem nevetőt, a sorsodon osztozó szeretőt! […]