Diplomakoncert Fülhallgatóval fülemben ülök a Számítógépem előtt Diplomakoncertet hallgatok S a zene csak ily formában nyitott A járvány miatt négy fal közé záratott Szépséget, nyugalmat nyújt a világnak Mintha fityiszt nyújtana a politikának Beethowen zenéje és a Politikus káromló beszéde Mint tűz és víz, egy világ a választóvonala Mivel sejtjeimbe beégette magát a politika Ezért […]
Fent sötét van és csend, együtt ölik meg az elemnő fény lelkét, Csak szórja, csak hinti le égi porát, saját lelke sötétjét. * (HIAQ) A kéklő hegyeket… Lenyugvó napkorong még fest. Bíbor, a csúcs színe! * A bíboros palást, Alkony elől elmenekül. Messzi a láthatár. * Fény, föld mögé borul, Naplemente vége után. Bíbor, befeketül. […]
A negyedik, lányunokám még pár napot jár óvodába, Mert ősszel –amit nagyon vár- már menni fog az iskolába… A negyedik, lányunokám még pár napot jár óvodába. Már hullnak kifelé szép számmal a tejfogai, Első, középső négy mik elsőnek hullottak ki. Az óta máshol is már bőn foghiányos, Rásütöm a jelzőt, az óvodás sármos. Pár hetet […]
(Septolet) Ballagunk… Elballagunk… Életbe beballagunk! Gyerekkor, Fiatalkor… Minden múlik, minden változik, Életében ember, sokszor álmodik! * (Senrjon) Életszakasz ideje, Lejárt, már újabb szelek fújnak. Még esernyő sincs… * (Apeva) Ma Már csak Ilyesmi: Hogy ballagás. Minden múlt polcán! * (HIAQ) Elballagás, múlás. Ezen időszaknak vége. Létrész már elmúlás. * (Senrjú) A homokóra Sem áll meg! […]
Most Ballag Sok gyerek… Tanároktól, Isitől, búcsú! * Ott Vannak A szülők, Barátok és A rokonság. * Lét Ketyeg. Lét múlik. Öregedés. Ballagás… emlék! Vecsés, 2021. május 2. – Kustra Ferenc József – íródott apeva csokorban, a ballagásról.
Egy mongúz A végtelenből tűnt elő sziszegve, mégis lustán az óriási elnyelő a mérhetetlen pusztán. Tekergett szinte lázasan, a prédáját keresve, felém kanyargott untalan kövér, sikamlós teste. Remegve, némán álltam ott, már-már halálra váltan, esélyem ím, aligha volt, csupán mérgére vártam. Ám akkor ott a semmiből egy mongúz lépett közbe, vad villámként előretört, rátámadott a […]
Csatári Anita: Életen túli csöppség Eddig Még nem volt, Most Már nincs. Mégis, egy életnyi űrt hagyott Maga után.
Az igazság- beszéd Kiállt a pódiumra a Nagyasszony Élteti férje igazság beszédér Híveik, a rejtőzködő apró ördögök Kórusban mindenütt azt kiáltják: Hej a csudába: micsoda örömök. Fantasztikus bátor teljesítmény volt Nyugaton ma is sikerrel kecsegtet Erősíti győzelembe vetett hitüket Vörös bársony köpenyük Meghozza győzelmi reményük Hazudtunk éjjel ,hazudtunk nappal Szégyentelenül ezt harsogják Átírva az erkölcsi […]
Ágyból kikelve mosolyod erőtlen halvány folt. Most már kivirult Sugárba burkolózva. Ijedten néztem, Ahogy a felhő elfogta. Nem sokáig, Ki tudott szabadulni, Gyengeségnek, Nyomát sem látni. Tele van erővel, A fű is zöld, Nyulak futkosnak, Életet adva a húsvétnak. 2021. Április. 4.
Emlékeid a négy (sejt)fal közé zártak, feltettek a kispolcra a bal kamrába. Míg gondolataim hálóját szaggatom, itt felejtett vérlemezkédet hallgatom. Lassan fordul körbe a véres szerkezet, barázdái, mint szívemen az erezet. Hosszú heget vág az orsócsont tűje, véremen át szerelmet pumpál az űrbe. De mi lesz, ha a lemeznek vége szakad? Elfogynak a barázdák, s […]
