Zihálva fordulok be a József utca sarkán, majd az eresz mellett megtámaszkodom. Nem hiába, a nyári meleg nem a futásra lett kitalálva, de mit tehetek, sietek. Ahogy az izzadt kezem hozzáér a falhoz észreveszem, milyen csupasz, a több évtizedes vakolat fejmagasságig, az utca hosszán végig hiányzik. A téglák között a malter már régen kipergett, ujjamat […]
Hétköznapi pszichológia… Az emberek élethelyzeteikben könnyen lesznek ellenfelek, De, másik –külső- behatolás alapján ellenséggé válhatnak. Van a Kretschmer féle katatimia, mikor ellenségeskednek És Az lehetetlenné teszi a kapcsolatokat… kész! Bezárhatnak. Valamely behatásra, torzult agyi képzetek keletkezhetnek… * (3 soros-zárttükrös) Ez nagyjából a hirtelen haragban; végzetes-döntés esete… Az itt a kérdés, hogy ilyen gyors-haragvó ember, ezért […]
Rózsa Iván: Jaj nehogymá! Jaj nehogymá: egy igaz magyaron bukjon e szemét kormány?! Vagy ez tényleg a cél, a hazaárulók túltesznek a normán?! Bukjon inkább szógyártó petikén vagy tompika tamáson! Mindenesetre tényleg ne keresztény magyaron, valaki máson! Budakalász, 2020. szeptember 5.
Szenved a tested De lelked már repül, Angyalok szárnyai csapkodnak körül Mosolyuk részegít, Még maradnál Szeretteid körül, pedig érzed, Már terhes a léted Füledbe suttogják: Gyere Odaát több lélek vár, Rokonok, barátok, kik Most is szeretnek. Utadat kitaposta Krisztus, Szenvedése árán mutatta be Országának fényét, Dicsősége lényét.
(Septolet) Hűs szelek járnak, Grasszálnak. Fáról-fára ugrálnak! Levél egyedek, Kóborló lelkek. Messzi úton, A varjúsoron. * Lepihenő erdő, Üres mező, Lehuny életerő. Levelek csapatban… Szélnek játékban… Majd örök álomban. Brigádokban… * Felhő, hideg esőt Lökött! Szél meg flörtölődött. Gólyák elmentek, Fecskék repültek, Fészkek merengtek! Rákényszerültek… * Hűs szél Toll-borzolva mesél, Jót ne remélj, Tél nem […]
Üres minden, minden… Üres a te ágyad, Üres a széked is. Üresség néz vissza Sötét képernyőről. A kedvenc papucsod Keresi a lábat, Azt a fájó lábat, Amelyik viselte… Árva a kis tálad, amiből ebéded Olyan sokszor etted, Falatodat velem Hányszor megfelezted! S nem fejti a rejtvényt Senki sem helyetted! Nem lapoz […]
Helyetted is nézem, nézem ezt a táncot, Nézem a flamencót, amit úgy imádtál! A táncos egészen fel, az égig szárnyal, S látlak téged is, ahogyan szárnyalnál. De a fájó lábad nem akar emelni, Csak karod az, amelyik fel az égbe szárnyal! És a képzeleted, amelyik elragad, Egyre jobban elragad magával. Amit most nézek, […]
A versírásról Hát ez igazán furcsa! Hogy az ember – a hetvenhez íly közel – szinte teljesen új útra lel, melyen akár korábban is járhatott volna, s mely így megkésve is még vezet tán valahova. Mert hogy verseket írok! Sorra bukkannak fel rímelő sorok, szinte a semmiből jönnek, születnek, és amíg írok: bizony […]
Visz a vonat, de már nem tehozzád, Te már nem laksz ott, ahol eddig laktál, Mennyi ideig is? Majd 15 évet! Az Avas tetején, az én otthonomban. Az én otthonom a tiéd is lett akkor, Én a szívemben is otthont adtam neked, Így leltél te nálam mindjárt két otthonra, És sok szeretetre, remélt nyugalomra. […]
(Anaforás – 3 soros-zárttükrös) Augustus után, már a nyár végén járunk, A hajnali hűvösség nekünk nem barátunk… Augustus után, már a nyár végén járunk, (HIAQ) Sír, búcsúzik a nyár, Szelek szárnyán tovarepül. Reggel kell a kabát… ** (10 szavas duók) Már itt kevésbé kószák a szelek, Dühödten támadnak az elemek. Hajnalban egy kis szellő dukál, […]
