Posted by
Posted in

A fohász

Tisza parton, öreg tölgyek alatt Hol béka felel tücsökszóra, Kőből épült kápolna mélyén Napsugár vetül a fohászkodóra.   Térden áll már órák óta Előtte nyárfából hasított kereszt. Az ajtó előtt két vasmarkos lovag senkifiát oda bé nem ereszt.   „- Eléd hozom lelkem titkait, Uram” – Mormolják száraz ajkak az imát. „- Benned élek, s […]

Posted by
Posted in

Ópium

Szívd jó mélyre a kecses füstöt Ne törődj a gyönge halandósággal Láss tízezer napot az esteli égen Kacérkodj az örök éjszakával   A balgák jussa a sivár lét A bátrak orvossága: fehér mák Azúr kapukra nyitnak kilincset Mit bánják, hogy lelküket eladták   Parnasszoszi nagy magasságból Nevetnek rajtatok: küszködőkön Mint rómaiak: kereveten henyélve Merengenek elmúlt, […]

Posted by
Posted in

Nem nézem már a fákat…

Nem nézem már a fákat, elszürkült az életem Mélabúsan elmerengek: nem hív már a végtelen Nem hív már a végtelen…   Láttam én lázas tavaszt, melegített arany nyár Elidőztem kerteken, s hol a széles Duna folydogál Hol a széles Duna folydogál…   Ott voltam, mikor apám véresen hagyta itt e világot S láttam hervadni anyámat, […]

Posted by
Posted in

Legenda (Kátai Zoltánnak, Wodianer-Nemessuri Zoltánnak)

Vörös ég feszül Drégely felett: Vértől szennyesen sodródó fellegek Ágyúdörgés visszhangja járja át Az ódon, porverte termeket. Tölgyasztalnál oroszlán ül: Szondi György, ki dühvel kiált: „Minden egyes átkos török Holnap acél által kapjon halált! „Pokolra kerüljön valahára A dühödt ottomán förgeteg Takarodjék vissza rút vackára Az örökkön éhes szörnyeteg!” És mégis: bajsza kónyán horgad Szemöldökét […]

Posted by
Posted in

Leélném…

Leélném az életemet farkasként a nap alatt Csillagtenger fátyolában tovaűzném a vadakat   Leélném az életemet szarvasként a hold alatt Mint ezüst koronás köd-bika, mely csendes nyári hajnalon a napba halt Ezüst koronás köd-bika, mely végtelen égen a napba halt   Leélném az életemet sólyomként a szél szárnyán Leélném az életemet őzbakként domb hátán   […]

Posted by
Posted in

A szabad pásztor legendája

Sem az ég alatt, sem a föld felett boldogabb ember nem volt nála: reggelenként hangosan fütyülve hajtotta ki a nyájat a szélfútta határba   Tavasszal záporokat kémlelt, nyáron a magasban kerengő’ gólyát leste nem szomorkodott, ha jött az ősz, s elringatta a hosszúra nyúló téli este   Gyakorta az ég alatt szállásolt: párnája egy kedves […]

Posted by
Posted in

Egy megtört szívű “kolleginának”

  Ha nem vagy velem, szürke a világ, nem süt már a nap, deresek a fák. Hűvös a szél és hideg az óceán, megdermed a lelkem, csak kereslek némán. Botorkál a lábam, sötétben kószálok, keresek egy álmot, de csak bút találok. Fázom a hidegben, elveszett vagyok, nem találom helyem, mert magányos vagyok. A remény éltet […]

Posted by
Posted in

Füredi Anna Bál Pannikával

Füredi Anna Bál Pannikával. Legidősebb unokám Pannika, mint első bálozó Szivünket idén nyáron hevesen megdobogtatta Szépen sikerült érettségi eredménye ajándéka A Füredi Anna Bálon személyes részvétel biztosítsa Családi kíséret is növelte a résztvétel sikerét Édesapja, keresztanyja fársasága növelte az örömét Ünneplőbe öltözve én is felkészültem az eseményre Kis unokám makacssága miatt maradásra kárhoztattam A bálozók […]

Posted by
Posted in

Fél évszázad a bolgarisztikában – Interjú Szondi Györggyel

Nemrég második bolgár díszdoktori címét vette át Szondi György, ezúttal a szófiai Új Bolgár Egyetemen. A József Attila-díjas költőt, műfordítót, a Napkút Kiadó vezetőjét bolgarista munkásságáról kérdeztem. Fél évszázad a bolgarisztikában – Interjú Szondi Györggyel – kultúra.hu (kultura.hu)  

Posted by
Posted in

Egy szerelem története

Egy szerelem története – Ó, mily gyönyörű, duzzadó ez az alma! Gyere, Ádám, szakítsuk le! – Szakítsd, ha akarod Éva! Én nem tenném, figyelmeztetett az Úr, addig leszünk boldogok, míg az Édenkertben élhetünk. Ha megharagszik, mert nem tartjuk be a szabályokat, lesújt tüzes villámaival, és kiűzettetünk innen. – Ugyan már, lári-fári! Ilyen ijedős vagy, hogy […]