Edit Szabó : Jókedvű betyár . Fehér ruhás betyárlegényt világítja a gyertyafény, korcsmárosné, te szép asszony elmúlatom a bánatom ! . Bor legyen az asztalomon, legfinomabb,had kóstolom, gyorsan csúszik a torkomon, korcsmárosné, te szép asszony ! . Fokosomat megforgatom, gyorsan fordul mozdulatom, betyár vagyok és szerelme, ne várd azt, hogy én szent legyek ! . […]
Apokalipszis Haláltusáját vívja most az élet, sötét energia került felül, galaktikákat szétfeszít hevével, világok elhasadnak ím ebül. Megszűnik majd a fény a csillagokban, a mindenség koromsötétben ül, elindul már a Hold is vontatottan, és nem kering tovább a Föld körül. Vajon mi lesz a széthasadt világgal, mi sorsra juthat így az értelem, lesz még talán […]
Zabolázott szerelem a levegőben Korlátozott fantáziadús szárnyalás, Ez a tavasz is már lassan elmenőben, Ismét elmarad az ifjúi számadás Egy év még behozható, egy élet sose, Pálya, szerelem, szociális élet, S bár a padtársnak volt mindig a legtöbb esze, Most a butával együtt egy vájúnál béget Steril, kisimult életkörülmények Kiherélt nemzőképtelen akarattal, […]
Holdat csókol a Nap az égre, és én még mindig percről percre élek. Számolom a ketyegő mutatót, zenéje olyan, mint egy részeg mulatós. Napból napba átcsöpögök, pacaként a vászonra könyökölök.
Első randevú előtt Még magamban teremtelek; könnyed léted tűnő harmat. Még minden vagy, mit ismerek, mit egy fotó meg nem adhat. Alakodban látni vélem szélben hajló törzsek táncát. Csupa ritmus, lágy szemérem; tündér dobja le így fátylát. Sejtelmesen omló hajad cirógatja bársony alkony. Nem tartja azt csat vagy szalag. Úgy hívlak majd őszi-asszony! És úgy […]
Edit Szabó : Pipacsok mezején Lángolóan ég a táj, kinyílott már a határ, piros színben pompázik, minden pipacs virágzik. . Magasra nőtt a feje, határnak díszítője, hajolgatnak a szirmok, uralják a világot. . A mezőnek közepén fiatal nő idetér, takarót leteríti, válla csupasz, nap süti. . Tavasznak szép leánya vidéket nem csodálja, maga körül szétpakol, […]
A hazatérő harcos dala Letűnt világok romjain kereng a képzelet türelmesen tova, keresve őseit, s enyészetét találja már, hiszen csak mostoha. Megannyi sorscsapás között motoz, keres, kutat, neszekre is figyel, de már csalódva rálegyint csupán a romfalak között bolyongva el. Arcán a századok poros nyoma, amelyre néha könnye ráfolyik, szemétől fáradtan takarja el a burjánzó […]
Szabó Edit : Éjjeli csend Hallod a zenét fejedben játszik, néma dallamok adják ütemét körötted a csend, árulkodó rend senki nem beszél, halkul a zenéd minden kis neszre mozdul még elme, szív dobban lassan test mozdulatlan, csak az élet él minden pisszenés elme játéka, motoszkálása, álmok varázsa fények vágyára ébred a reggel gyúl világosság. elméd […]
TALÁLKOZÁS EGY szomjas ÉJSZAKAI VENDÉGGEL A nyolcvanas években egy irodában dolgoztunk. Szokásunk volt reggeli napindító röpgyűlésen az osztályvezető szobájában összegyűlni, amikor is a kávénkat közösen fogyasztottuk el. Ezekből a kötetlen beszélgetésekből tudtunk egymás bújáról- bajáról, de örömeiről is. Egyik reggel Margó halott sápadtan érkezett a munkába. Ez furcsa volt, hiszen mindannyian tudtuk, hogy most szerzett […]
Búfelejtő Fehér ruhája átdereng a tél hideg ködén, talán csak az maradt nekem, hogy elfelejtsem én, ne gondoljak ma vissza rá, akár a szélvihar sodorjam emlékét tova, mely mindent felkavar. Menyasszonyom volt délelőtt, de már ma délután, előlem elfutott, s szívem magával vitte, lám azóta más utat keres, feledni nem tudom, borospincémben űzöm el tengernyi […]
