Posted by
Posted in

Éltető szerelem

Szerelmed lángja élteti testem, Körbe fonja szívemet, Mint felhők a hegyet . Tekintetem arcodra szegezem, Oly bársonyos mint a paplan, Melyre fejemet lehajtom , Szívem nyitva hagyom, Forrón ölel téged gyengéd karom. Halk szavaim szólnak hozzád, Kezeddel érinted arcomat , Miközben hallod hangomat. Oda adom neked forró csókomat , Hogy érzed szerelmem lángját . Tekinteted […]

Posted by
Posted in

Távolság közelsége

Miért van minden oly távol, Megérinteném bárhol, De nem lehet mert oly messze jár, Megtörve tudatosul bennem. Már nem lehet semmit tenni, Pedig jó volna mindig érinteni, Másképpen ébredni a hajnal fényében, Együtt álmodozni az estében. Dallamot játszani egymás szívében. Eltemetni a bánatot csókok közepette, Legyen reggel, délben vagy este, Annyira érzem kéri még a […]

Posted by
Posted in

Fagy Fogságában

Félve tértem nyugovóra, Felriadtam minden zajra, Már nem borulok virágokba. Nem tudtam vajon felébredek e reggel, Vagy a fagy el fog majd két kézzel. Álomba merültem egy kis időre, Erőmet kiszívta a fagy, Megdermedt szirmom rajtam maradt, Nincsen már bennem élet, Kiteljesedve ért véget. Reméltem, hogy még egy kicsit élhetek, Kiszívta belőlem a fagy az […]

Posted by
Posted in

Madarak Repültek felettem

Kertemben ácsorogtam, Madarak hangját hallottam, Le néztek rám ahogy repültek, Gyorsan a látószögembe kerültek. Csodás volt ahogy a tiszta égen feltűntek, Kár, hogy olyan gyorsan tovaszálltak , Szárnyukkal csak úgy kaszáltak. Egy percig sem lazsáltak, Néztem őket csodálva, Reménykedtem újra felbukkannak, Az égbolton vígan dalolnak. Már nem jöttek vissza , Megpihentek valahol a tájon, Vajon […]

Posted by
Posted in

Álmokat keresve

Nem látok semmit, Csupán szívem sebeit, Eltakarják az élet szépségeit. Csak érzem a világ rejtelmeit, Ágyra teszem fáradt testem, Hív az álom oly kedvesen, De mégsem lelem őt sehol sem. Párnám kapujában fekszem csendesen, Levegőt fújok a világba, Csendes napnak árnyékában, Oly távol van tőlem az álom , Merengek szürke magányban , Melyet látok házam […]

Posted by
Posted in

Pillantásod nyomai

Áldott pillantásodtól Óvakodom, Nyomot hagy az arcomon, Mosolyra fakaszt minden hajnalon. Pillantásodnak szavaitól, Megváltozom magamtól. Nem gyötröm magam tovább, Elfeledem a fájdalom gondolatát, Szeretném, hogy mindig nézz engem, Érints meg esténként, s minden reggelen, Ne legyen gyötrelem szívemen. Mutass utat nekem a világba, Állj meg ha nem látsz napnak árnyékában. Nem menj sehova nélkülem kérlek, […]

Posted by
Posted in

Elsuhan az élet

Érezzük ahogy elvonul az élet felettünk, Közben sok mindenre törekszünk, Van, hogy néha elveszünk az úton. S töprengünk hol vagyunk , Folyton fázunk nem süt a nap, Szívünk jégbe fagyva összetörve. Észrevesszük egy évvel öregebbek lettünk, Szinte semmit nem tettünk, Mert egy úton eltévedtünk. Sokan elmentek mellettünk , Szál az élet minden percben, Elveszett útról […]

Posted by
Posted in

A pokol kapui…

A pokol kapui… Az emberiség válságos napjait Megszállták az antikrisztusok Hogy állandó üldözések, És bántalmazások mellett Növeljék a bizonytalanság érzetét Hogy a súlyos megróbáltatások között Lelkünkben lezajló egyháztörténet Kitartásra buzdítson A jelenségek mérhetetlen erejével Diadalmas könyvének prófétai látomásai Az örök isteni vigasztalást, Megdicsőült erejével hirdesse A megváltó szavait: A pokol kapui nem vesznek erőt rajta. […]

Posted by
Posted in

Kaland

Kaland Szakítja már a hervadó virágot e vad vihar, dühöngve fákat is tép, előle hozzám menekül magányod, hogy onnan újra messze szökjön ismét. Kívánlak, vágylak és ma úgy ölellek, mint istenektől kapott kegyes csodám, beléd szerelmes hangon üdvözöllek vad lázat égető lelkem ajtaján. Tudom csak éjszakára térsz be hozzám, mást nem remélek én, ez is […]

Posted by
Posted in

Kedvesem, Szidónia…

Emlékezés a szerelmemre… Öleltük egymást Szidónia! Egyszer volt ilyen… Emlék napja. Kapaszkodva álltunk, Nehezen… elváltunk! Megpusziltuk egymást kétszer, ha… Szívemben, szeretet virága Kissé él, de már kiszárada… Volt, első ölelés, Az, végső ölelés. Tudtuk, ez sors… összeomolva… Azóta elmúltak sok nyarak, Szívemet ölelik, ős-falak. Nap, már nem nekem süt, Telő napok, mind üt… Szívben még, […]