Posted by
Posted in

Tűz

Nem követik folyton gonosz árnyak, nincs bűntudata, sem szörnyű álma. Mindig egyedül van, csak magában, mégsem áll meg soha csalfa tánca. Meleget áraszt, fényével ámít, de ha megharagszik, csapdát állít: hirtelen haragú, könnyen perzsel, dühe máris bőröd alá rebben. Csak vigyázz, hogy ne legyél játéka, hiszen a tűznek nicsen árnyéka.

Posted by
Posted in

A csend

A csend Mikor gúzsba köt a határtalan mikor elveszett az, ami van. Mikor sikoltanál, de nincs már hang, mikor minden szabálytalan. Mikor kéred a figyelmet, de nincs. Mikor nem nyílik a nyomorult kilincs. Mikor tapogatva keresel utat, de sötétbe botlasz, lezuhansz. Egyedül nem akarsz meghalni, mégis, elfordul mindenki. Keresed a múltban mi nem volt jó, […]

Posted by
Posted in

Nevetek…

Szolgálj szívem, Hogy éljek, és nagyon szeressek. Szolgált szívem, Hogy éljetek és szeressetek. Könnyem kicsordul, Ha úgy szeretnek. Könnyem kicsordul, Ha nem szeretnek. Nevetek, ha valami Igen jól sikerül. Nevessek, ha valami Nem oly’ jól sikerül? Dobog a szívem, Ha lámpalázam van. Dobogna szívem, Mikor sikerem van? Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Messze vagy!

Hiányzotok… édes. Messze vagy! Óh, de hiányzik az édes… Mi szépséges combjaid között van, a mézédes. Azt szeretem, ha kinyílt virág kelyhét mutatja, Én adok hozzá szárt, hogy ne legyen belseje… csupasza. De most, hogy nincs itt, én majd agyrohamot kapok, Magaddal vitted és istentelen messzire utaztatok. (Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes) Minden éjjel, sőt […]

Posted by
Posted in

A falka szelleme

A falka szelleme Milyen világ ez, mondd nekem komám, amelynek nem látok ki ablakán, ahonnan nem vezet már út tova, az is lehet, hogy nincsen ajtaja? Amerre nézek fáradt emberek, eltévelyedtek és hitetlenek, nagyotmondók, gyávák, fontoskodók, lyukas zsebükből mindenük kilóg. Alig maradtak régi harcosak, egy nemzedék ma már kettészakadt, fogyasztók lettek és mi elfogyók, a […]

Posted by
Posted in

Búcsú egy atyától

Egyszer el kell engedni egymás kezét Az élet véges törékenységében Hisz ismertük az élet természetét, A maga önkényes jellegét   De a lehetőség karnyújtásnyira, Amelyben fűszer csipetnyi halál, Belefordítja arcom a sírba, Hol nyugszol, mikor körülállunk kínan   Már érzem, mint valós lehetőséget, Hogy egyszer örökre itt hagysz mindent, És örök gyermeki kérdéseket Szám, s […]

Posted by
Posted in

Tükör

Sosem voltam szépség csak egy lány voltam, mint a többi. De gyakran álmodtam róla, milyen lehet vajon gyönyörűnek lenni? Mikor tükörbe néztem, nem szépséget láttam. Csak egy ronda, kövér, semmirevaló nőt, mert búcsúzóul is ezt kaptam. Mikor még régen valakinek a legszebbje voltam, beképzeltem magamnak, hogy az úgy is van. Belenéztem a tükörbe és vidáman […]

Posted by
Posted in

Esik a hó

Csatári Anita: Esik a hó Kikerekednek az élet szögletes vonalai, Begyógyulnak a hegek, Kisimulnak a sokéves ráncok. Esik a hó. Minden kérdésre ad választ, Minden lépésre reményt áraszt A tisztító fehér szemfedő, A szemre és szívre való.

Posted by
Posted in

Mit érzek?

Megérkeztem hozzád, átöleltetek. Nyakadba bújtam, te magadhoz húztál. Éreztem magamon szívverésedet! Csókkal üdvözöltél. Annyira hiányoztál!   Ágyadra fektettél, karoddal öleltél. Arcoddal hajamat simítottad, sóhajtottál. Éreztem, ahogy fülembe lihegtél. Rég voltam a karodban. Őrülten hiányoztál!   Szeretlek, akkor is, ha képtelenség! Ölelésedben vágyok már örökre elveszni! Mikor érzem bőröd édes illatát, Mindig akarlak, nem tudok veled […]

Posted by
Posted in

Bolond szél

Szél fújta a bő kabátom, libbent rajtam. Hideg volt. Fáztam. Hazafelé siettem volna, de alig bírtam. Megállni nem akartam. Galléromba rejtettem szél fújta arcomat. Inkább nem pislogtam. Kezem zsebre dugtam, úgy haladtam. De csak nagyon lassan. Hajamat vitte szerte-széjjel, borzolta. Kellett volna sapka! Mikor néha gallérom alól kicsit kilestem, Elmosolyodtam. Mindenki sietett, szaporán vette lépteit. […]