Hányszor ültél ott a padon, a buszra várva, amíg jön, megpihenhetsz egy-két sóhajtásra. Képzeletemben most is ott ülsz, magadat még alig kifújva. Látom, ahogy nehezen majd felkelsz a padról újra, s szállsz fel a buszra, bevásárló körutadra indulva, avagy az orvoshoz mégy vagy éppen a patikába. Te pihegő, fáradt, megfáradt madárka! Milyen nehezen […]
Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett, Udvarunkba a fákon, ismeretlen madár repdesett… Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett. Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen, Gyorsan megjött az éjszakai is, szinte végtelen… Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen. Sötétben nem is látni a rozsdásodó leveleket, Szülő-madarak fészekben melegítik, gyerekeket… Sötétben nem is látni a […]
Rózsa Iván: Ami most van… A rablókat követték a még nagyobb haramiák: Úgy cserélnek eszmét, mint mások alsógatyát… Sokszor hittük azt, hogy ez már mindennek az alja: De ami most van, ez tényleg a Sátán birodalma… Budakalász, Lupa-tó, egy „kalózhajón”, 2020. szeptember 2.
Csillogó szemek, simogató szavak Amikor hosszabb-rövidebb eső után az előbúvó Nap a leveleken megcsillan, mintha a Te csillogó két szemedet látnám újra – megsokszorozódva! Nagyon szerettem a szemedbe nézni, hisz benne a lelked tükröződött: rengeteg szeretet, jóság, és mellettük nem is kevés szomorúság. Te is néztél sokszor, az arcomat, a szememet és eközben […]
Talán… Talán a válladon, Igen, talán ott, a válladon, Talán egyedül a Te válladon Tudnám kisírni magamat nagyon, Nagyon, de nagyon. De ha… De ha még egyszer, Az életben még egyszer a Te válladon, Igen, ha ott tudnám kisírni magamat, Akkor sírni sem volna mért, Mert élnél, akkor élnél! De te… De te […]
„Tizenöt évünk, mint egy pillanat, Úgy repült el” – szoktad mondani… Az is csak most volt, hogy legelőször Jöttél engem meglátogatni. Igen, s mikor a lépcsősoron Már minden utas rég lejött, Tűntél te föl akkor a legtetején, S tűnődve nézted, eléd ki jött. Tűnődő arcod mosolyra derült, Kissé tétova, ám kedves mosolyra, Ahogy […]
Ember! Vedd le a koronádat, s hajolj le a porba! Az arcodat az alázat tán tisztára mossa… Amikor majd megtérsz, tekints úgy a létre, hogy a Föld, amin élsz, felsóhajtson végre. 2020. március
Edit Szabó : ” Nívós” találkozó . Ennyi ölelésben régen volt már részem, ropogott a csontom,elfeledtem gondom, nem nagy a társaság,régi ismerősök, mellettük újakat hamar felfedeztem. Csodálatos asztal tele minden jóval, az igényeinket kielégítette, főtt ebéd az üstben,üresen senkinek nem maradt a gyomra. Séta Sástó körül,jöhet a szieszta, vadkacsák simultak tó vizében úszva vidáman hápogtak. […]
Edit Szabó : Csak a tested kell . Előtted áll már a Kaszás, eljött érted, jól gondolod, pakolod mit harácsoltál, nagy bőröndbe a vagyonod ! . Rakásra gyűjtötted pénzed, nem adtál rászorulóknak, pedig lett volna esélyed adni boldogtalanoknak. . Emléked sokáig élne, szeretet pénzen nem vehető, mégis áldás kísérne, mert tested várja temető! . Temetőben […]
Az elmenő… (bokorrímes) Jó kis nyár volt, ezt élveztem… a hőséget! Izzadtam, mint egy ekés ló… nap égetett… De hát, most volt nyár, édesítette életet… (3 soros-zárttükrös) Idén nem volt a nyárnak nyaratlan léte, Én is kiélveztem, így tudom, hogy volt élete… Idén nem volt a nyárnak nyaratlan léte. Kínai forma: „Vágyódás délre”- “Shiliuziling” 1,7,3,5 […]
