Posted by
Posted in

A tollnok

(3 soros-zárttükrös) Kétfélével írok, pennával és töltőtollal, Fejem meg tele van jobbnál jobb gondolatokkal… Kétfélével írok, pennával és töltőtollal. (Bokorrímes) A pennámat én kék tintába mártom, A golyóst meg feketével használom… Papíron, ha percegek, ezt imádom. nagyon is esteledik, és sejtelmes árnyak futnak a falon, A Nap is elért útja végére… lebukik a horizonton. Én […]

Posted by
Posted in

Aranylánc füzér

Edit Szabó : Aranylánc – füzér . Véletlen-e hogy barátra találtam, napjaimban itt vagy velem . A támaszom, barátom jóban-rosszban, kire mindig vártam, veled . Nem véletlen, csillagok küldtek nekem, megköszönöm nékik, neked. . Az életem veled lehet teljesebb, angyalok, köszönöm nektek. . Bőcs,2020.01.15.

Posted by
Posted in

A híd

Edit Szabó : A híd . A magyar főváros egyik jelképe, az első híd végleg összekötötte, majd egyesítette Pestet és Budát, megmutatva nékünk országunk házát ! . Gránit hídpillérek Duna mélyében, hármas cölöpsorral megerősítve, Széchenyi István Lánchídja megépült, hiszen” Ha isten velünk,ki ellenünk?” . . Védelmező oroszlánok hídfőkön, kőből vésett testek, ők az őrizők, emlékeztetnek […]

Posted by
Posted in

Botorkálok

Sűrű, nyálkás köd lóg az erdőben a fákon, Botorkálok… tejfehérben, meredek fájón. Előttem nagy fa… tán’ nem is látom az erdőt, Botorkálok… köd van, honnan merítsek erőt? Vecsés, 2004. március 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az élet, mily’ kemény-remény…

Villámfénynél láttam… az ígéret földjét. Vad álmomban,.. láttam már ilyet, effélét. Van, ott minden mi kell; pénz és elismerés, Ezekből a valóban; nincs vagy oly’ kevés. Éltet-e és vajh’ meddig a remény? Tudjátok, hogy az élet mily’ kemény? Ti sikeresek vagyok, nem tudtok Olyat, amitől én elfogódok. Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Amióta

Amióta megvagyok, rossz a világ, Pincében vaksötét van, nincsen világ’. Lemegy este a nap, sötét vala, Vajh’, lesz e reggel hajnal-pirkada? * Szép Világ, Csak álom. Hit és remény… Szeretet éltet! * Az Ember Sohasem Tanult múltból! Minden megy tovább! Vecsés, 2003. augusztus 21. – Kustra Ferenc – Filozófia az életről, versben és apevában…

Posted by
Posted in

Van jövőd?!

Ha páhol az élet Ezt adja, mint szépet, Akkor is van jövőd, léted. Észleld, mert ad szépet néked, A léleknek is kell az abrak, Hogy kinyíljon a világ ablak, Így vedd a hátadra a kis kévét, És valahol tedd le… kazal zömét! Ha kis kéve a jó és a kazal rossz, És te vigyázol, így […]

Posted by
Posted in

Ha… az arc!

Ha oly’ borús az arc, Ha borús az idő, Ha van valami harc, Hát… borús a jövő. Ha oly’ vidám az arc, Ha derült az idő, Ha nincsen semmi harc, Hát… Biztat a jövő. Vecsés, 2013. június 1. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Téli séta

Edit Szabó : Téli séta . Havas erdő hosszú útján palástot húz maga után magas delnő, rövid póráz odakötve a csuklóján. . Póráz végén a két csoda, hófehérben csodálkozva, megpihennek a jószágok leghűségesebb barátok. . Kutyát sétáltatott a lány, még valakit várhat talán, hátra felé nézegetve messze néz a tekintete. . Hűségesek a barátok, tudják, […]

Posted by
Posted in

Atyád felé nyújtott bizalom

  Madárdal köszönti a napot, Sok embernek vidámságot hozott. Csend s nyugalom adja át magát, Mikor csendes házba tisztulni vágysz.. Bent a csendes falak, védő szentek szobra, Atyádra bízod féltve őrzött titkaidat. Ki tudja, mekkora őneki a teherbírás? Ki tudja, hányszor sírja el magát? Előtted, Ő urad szolgája, kire ráteszed lelki problémádat. De Ő is […]