Posted by
Posted in

Folyamatban

Világos már a valódi lét, tétlenség hozza özönvizét. Emelkedik a hőmérséklet, az élővilág nagy veszélyben.   A füst, a szemét halmozódik, az őszinteség csak szólózik. Cserepes a kiszikkadt talaj, felerősödik az utcazaj.   Múlékony lett a földi élet, a tény változtatásra késztet. Hiába a szokott kényelem, kezdődjön végre a küzdelem!

Posted by
Posted in

Éjféli randevú

Néhány óra, vége lesz az évnek, üres a tér, randevút sem kérnek. Nincs hódolás fénynek, se zenének, nyomasztó lét a világ népének.   Otthon marad a világ embere, az ünnepléshez most nincsen kedve. Hónapok óta a vírus cseppje, mint glória, rá van telepedve.   Próbál hinni a védekezésben, ne szenvedjen senki betegségben. Eresztené a végtelenségben, […]

Posted by
Posted in

Még talpra állok (szonett)

Érthetetlenül állt elém a szó, nehezen haladt a tudatomig. Ismeretlen, de mégis borzasztó, meghatározó lett hajnalokig.   Félelem behatolt a csontomig, lelkemből a fájdalom csöpögött. Mi vár rám ezután hónapokig? Talán már a mennyekben röpködök?   Nem jutnak nekem többé örömök, az aggasztó kór hömpölyög velem. Gyerekkel mi lesz, ha összetörök? Szeretetünket nem veszíthetem!   […]

Posted by
Posted in

A pillanat csendje

A légben a felhők mozdulatlanok, habjukra telepedtek az angyalok. Erőtlen nap fénye rájuk mosolyog, a megszikkadt fák lombja nem imbolyog.   Pillanatban az idő tétovázik, lesi, évszakváltó, mint bújócskázik. Megviselt testemben is a csend honol, örök-gyötrődő lelkem sem háborog.   Szívom magamba az őszi illatot, egyedül avarfövenyen maradok. Madarak elszálltak, vadak nincsenek, átadom magam teljesen […]

Posted by
Posted in

Varázstea

Körbezárt a zimankós szél tánca, gémberedve értem a szobába. Belezsibbadtak az érzékeim, élettelenné váltak lépteim.   Fahéjaroma gőze megcsapott, magamba rántottam az illatot. Izzás ernyesztette az izmokat, mintha dobná nekem a csókokat.   Szürcsöltem buzgón a forró nedűt, ami a testemből fagyott elűz. Csordogált ereimben ékesen, munkálkodott is értem kéjesen.   Lelkemet káprázatba ejtette, akkora […]

Posted by
Posted in

Sors

A téli nappalokban a fény nem úszik, a múlt nyár sugarai, mint álom van itt. A várva várt változás hosszan elbújik, a magány érzete hevül most ugyanitt.   Az emlékek, mint filmkockák csordogálnak, régi történet kuporog a mának most. Hiányzik a segítség a boldogságnak, szenvedéssel mérkőzik az életharcos.   Egy szikra kellene a gyertyaláng helyett, […]

Posted by
Posted in

Csilingelő zúzmarák (szonett)

Elült a táj, csendes lett az élet, levegőben a pára megdermedt. Beburkolja a faágat, s kérget, mindenhová kristályokat szegez.   Szellő buzgón incselkedik vele, emelgeti a zimankó tétjét. Hozza a didergető sereget, mutatja vígan a büszkeségét.   Zúzmarában nem jelenik kétség, élvezteti csilingelő hangját. Ragyogtatja lámpa adta fényét, mint zenész ki pengeti a lantját.   […]

Posted by
Posted in

Hóember (mondóka)

Ember, ember, te hóember, sose leszel ezermester. A testedet gömbölyítem, szemed szénből kiépítem.   Akkor nőhetsz magasabbra, ha hódunna betakarna. Nehogy a nap melegítsen, mindenedet elveszítem.   Gyönyörködöm most én benned, megfogom a seprűkezed. Az arcodra puszit adok, de belőled nem olvasztok.

Posted by
Posted in

December éjjelén

Edit Szabó : December éjjelén . Haragos a tenger vize, a fenyőfa kapott tőle, lehajlanak az ágai, jégcsapokkal díszítgeti, csillognak a tűlevelek, minden decemberi éjjelen szépségüket messzi küldik, mivel egy új ember születik. Isten földi helytartója fekszik csendben a jászolban, édesanyja dédelgeti, kisbárányok nézegetik, édes mosoly kicsi ajkán, nem sejti még ő a sorsát, örömünnep […]

Posted by
Posted in

Partizánok az orosz télben…

Történet HIAQ -ban és az epilógus 10 szavasokban… Oleg és Tamara, Elszakadtak többiektől. Hódara, arcukban… * Esteledett. Sötét, De a dara is sűrű volt… Nem tudták az irányt. * Társukat meglőtték, Többiek meg elszaladtak. Iván, vajh’ él-e még? * A látásviszonyok Egyre pocsékabbak lettek. Merre van az irány? * A sík mezőn, mindent Elnyelt a […]