Posted by
Posted in

Őszidő is lejár…

Van, hogy az őszidő is lejár, neki is biz’ véges az ideje, A szép színes világnak -avar véggel- is eljön egyszer a vége! Az ősz is lejár, neki is véges ideje, biz’ szabott a léte! Van ez a hol kellemetlen, hol nyirkos is… szűkölő, redőny-ködfátyol, Ha látni akarunk, sohasem engedi, éppen bűvölő a fátyol. Bandukol […]

Posted by
Posted in

Magyar Golgota

Magyar Golgota. Gondoltuk volna, valaha,hogy Budapest lesz a Magyar Golgota. Földbegyökerezett lábakkal állunk S megrendülve és felháborodva Ha kitekintünk a déli határra A múlt ősz megváltoztatta életünk Gondoltuk: kicsordulhat a kedvünk Hogy egy nap jégcsapokba ütközünk Köddé válhat minden reményünk Mert a sátán kutyái minket elátkoztak Reményeink pőrére vetkőztették Terveinket,álmainkat megsemmisítették A város élére bűnös […]

Posted by
Posted in

Isten kezében

Isten kezében A szürkület rémes álma kísért Homlokomon kiült a verejték Gyermeksírás hallatszik az éjben ? Vagy bűneink lubickolnak a légben Kéjesen vihognak az árnyak Valahol éppen emberi torkot átvágnak Érzékeim félre billentek Földi törvényeink megnevettettek A rám zúduló káromló világ Dörömböl fülemben,süketté válok A véres torkolattüzek fényárját Ha követem szemem világát kivájják Útjainkat sorban […]

Posted by
Posted in

Régi falusi spájz

Edit Szabó : Régi falusi spájz . Bizony, régi emlékként tér vissza mikor még a spájzba kutakodtam, nem volt ugyan elzárva előlem, mégis szülém volt a kezelője. . Tele volt az minden “disznóssággal”, felkötözve lógott a kamrában, szalonnák, sódarok és kolbászok megfüstölve vártak fogyasztásra. . Zsíros bödön tele volt egészen, bizony ízlett a finom kenyéren, […]

Posted by
Posted in

Őszi színvilág

Szín-kavalkádok, minden irányban másként Láttatják, hogy ősz színei, hogy változnak. A színek változásai mindenütt kissé másként Mutatják meg, hogy a fű, a növények, hogy változnak! (Senrjú) Színes ősz zizzen, Ahogy avarban lépek! Halkan recsegés. * Köd hull színekre, De színek nem bújnának… Köd, könyörtelen. * Síró, szitáló Köd… még ő a magányos. Színek, párában! * […]

Posted by
Posted in

Az angyalok is meghalnak

– Ezt egyszerűen nem tudom felfogni – rázta a fejét Sára, miközben a szokásos ebéd utáni kávéját kevergette az étteremben. – Egyszerűen nem értem, mi történhetett. – Stroke-ot kapott. Állítólag pár órát még élt, de már nem tudtak vele kommunikálni. Nem tért magához többé az agyvérzés után, és hiába próbáltak meg mindent az orvosok, nem […]

Posted by
Posted in

Sava-borsa

Végre kihozza a pincér a levesünket. Már két órával ezelőtt is éhes voltam, mostanra pedig megállás nélkül korog a gyomrom, hangosan és türelmetlenül. Alig várom, hogy az első kanálnyi étket a számhoz emeljem. Látom, hogy tűzforró, gőzölög, az illata az orromba kúszik. Egészen finom. – Isteni ez az illat! Maga a tökély! – nyögi a […]

Posted by
Posted in

Tollak

Egy fekete, egy fehér. Egy fekete, egy fehér. A tollak puha kupacokban hevertek az angyal lába előtt. Egy fehér – jó vagyok. Egy fekete – rossz vagyok. Lehet egy angyal egyáltalán rossz? És ha igen, ki szerint az? Eszébe jutott egy kisfiú, akit az ünnepekkor látott. Sírva kiabálta az asztalnál, hogy nem szeretne enni a […]

Posted by
Posted in

Remény

Előttem halomban állnak a betűk, szavakká nem forrnak össze! Írnék ma nyári dalt, mosolygó derűt, de a sors ma nem így kötötte a szemeket! Ma mind csak fordított! Magából ordított ellenszegülés! Alámerülés… Halomban sírnak a betűk, szótlanul fel-, felzokognak! Hiába írnának derűt, a lélek most nem látja, hogy vak! Hogy hol van a sebre a […]

Posted by
Posted in

MÁR A HOLD RAGYOG AZ ÉGEN

Már a Hold ragyog az égen Mellette egy csillag kigyúlt merészen Felhő kószáll az ágak felett A csendben az est könnye pereg A fák árnyéka már aludni tért S az álomra szenderült gallyakon Pihen az édes madárálom Álmosan a táj magát siratja Temeti a napot a falu harangja Az égen tündéri varázslatra Kigyúlnak a csillagok […]