Edit Szabó : Nyarat akarok . A reggeli ébredés jelzi a nap felkeltét, világos az ég alja, testem a fényt akarja ! . Szeretőm a természet, meglepődtem érzésen, Nap lányaként születtem, ezt sohasem feledtem. . E hónap úgy becsapott, Nap fénye elhallgatott, sötét felhők bújtatták, adta ég zivatarát ! . Apró cseppek, özönvíz, hulló zápor, […]
Újra tornyosultak a fekete felhők, villámok cikáznak, csattog a levegő. Valósággal szakad naponta az eső, emberben, állatban félelmeket keltő. Medárd napja nem hazudtolta meg magát, gyakorta ömlik, hozza a panasz szavát. Nem májusi áldás, hanem égi csapás, mint a hóolvadás utáni áradás. Hömpölyög a víz az utcákon, tereken, sodor magával törmeléket, szemetet. Közlekedésben […]
Az igazság szabaddá tesz. Az őserdők sűrűjében irtózatos páragőzben Fedetlen testtel, fővel, elkábított elmével Sűrű, Indák, fakérgek között botladozva Csak hadakoztam szabad levegőre vágyva Megváltást reméltem, amiben még hittem Fejemre olvasták pedig irgalmat vártam Igazság, óh igazság hol jársz a világban Ember,ha a bűnös erdők sűrűjéből kijutottál Azt hiszed a puszta légben magadra találtál? Az […]
Ó, Apám, kisfiú koromban mindent megtettél értem, Szeretettel, te voltál a követendő eszményképem… Ilyen a világ, nekem ilyennek kell lennem ezt véltem. Szeretetben ettem, ittam, aludtam és lélegeztem… Nem tudtam, hogy anyámmal, miatta nem vagytok jóban, Én csak azt láttam, hogy mi együtt voltunk igen jóban. (3 soros-zárttükrös) Apám, négykor mindig kimentem az állomásra eléd, […]
Megfagyott lábnyom olvad utánad, a blúzom is lassan kigombolom… Istenem, hát ennyi, ami emlékül tőled megmarad? Itt-ott egy eltűnő lábnyom, s behegedt sebek a blúz alatt… 2020. február 4.
Könnyek közt síromnál ne állj, nem vagyok ott. Lelkem messze jár… Szeleknek szárnyán szállok én, követlek csillogó hópihén, szitáló langy eső neszén. Élet vagyok szárba szökkenő magban, hajnali csend egy sokat ígérő napban. Veled lakom, csak messze, fent, ahol madárraj őrzi a végtelent… Ragyogok éji csillagfényben, megbújok nyíló virágok kelyhében, bezárt szobáid hűs csendjében, madarak […]
Minket láthatóan megtámadó a vihar, Ide fog érni és le is fog gyűrni hamar… Minket láthatóan megtámadó a vihar, Ha lett volna periszkópunk, jól, időben láthattuk volna, Hogy milyen a vihar, milyen fajta, és vajh’ mi a szándéka? Néztünk a bokrok közül, néztünk egy motoros repülőgépet, Közölgetett, mert nem tudott leszállni, kereste menedéket? Próbáltam a […]
Már a múltban mondták: hajózni muszáj… Emlékezni muszáj és hajózni is kell, De, tele vagyok mindenféle emlékkel. Öregen már észlelem, hogy életemen csak a foszladozó férc vagyok, Turkálni a múltban, belelátni jövőbe? Így nem tudom, mit akarok… (3 soros-zárttükrös anaforában) Életemben szinte dühöngött a végtelen szomorúság, Életemet körbeölelte egy földöntúli gyarlóság… Életemben szinte dühöngött a […]
Rózsa Iván: Los! Tanzen und springen! Ewigkeit mitbringen! Zur Ewigkeit tanzen! Schaffen, nicht warten! Budakalász, 15.06. 2020
Ködszerű homályban a múlt Minden jó, mi hozzáéköthető Józan értelem fátyla, Az öntudat ravatalja Minden jó, mi érzékelhető Kegyes kézzel szórt martalék A naturál már nem original, Őszinte kacaj hiánya ordít Sivárság süvít a mindenségben Rezignált lelkek partravetettsége Meélendő életek mentén, Eljő-e a fény győzedelmeskedése?
