Posted by
Posted in

Juhász Anikó: Dong a zene… (spanyol fordítás)

Resuena la música… Traductora (fordította): Izaskun Pérez, Mészáros Enikő Resuena la música a mi alrededor, como un barullo de ebrias abejas, borrachas al olor de la luz de las lámparas. Entre amapolas que se inclinan ante mí, cual muchachas jovencitas, se sonrojan los torpes sonidos. En la ciudad subterránea corren las mañanas por los fluorescentes, […]

Posted by
Posted in

Itt az idő

Elmentél? Nem is voltál soha. Nem vagy? Nélküled üresen csikorog az agy. Hiányzol, mint kerékagynak a zsír, Nélküled csikorgok, rólad semmi hír. Itt az idő! Véglegesen felmérem, Hogy nélküled mit sem ér az életem. Föladom, a határidő december Harmincegy és onnan nem vagyok ember. Nem vagy. Nélküled az élet mit sem ér. Nélküled az életem […]

Posted by
Posted in

A bűn

Hétköznapi pszichológia… A bűn jeges, hirtelen halála az erénynek, Nem feltétlen a nevelésed eredménye. Kicsiny időpercnyi mind, a létek, elenyésznek, S Kérdés, kit, mikor ér el bűnös múlás réme. Harc állandó, a szántás-barázdák nem enyésznek. Vecsés, 2017. július 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Te vagy az egyetlen

Te vagy az egyetlen, ki a nyerő lapokkal kezében veszíteni tudott. Te vagy az egyetlen, ki őszinte szavak helyett mindig csak hazudott. Te vagy az egyetlen, kinek csak egy játékszer volt szerető szívem. Te vagy az egyetlen, aki folyton becsapott, pedig én mindig hittem. Te vagy az egyetlen, ki sosem szeretett lángoló, örök szerelemmel. Te […]

Posted by
Posted in

Nem hagyom

Ott hagytam az óévnek az összes sérülésemet. Idén nem hagyom, hogy fájjanak a fránya sebek! Bezártam a múltat. Régi életem kemény ajtaját. Nem hagyom, hogy bántsanak! Eldobom a kulcsát. Mostantól engedem magamnak, hogy végre éljek! Hogy csoda legyen mindennap és ne csak létezzek. Nem rogy meg a hitem! Hogy leszek én még Minden! Nem ejtek […]

Posted by
Posted in

Vigyázzatok..

Edit Szabó : Vigyázzatok.. . Egy szülő és sok kisgyermek a családban, nem tudni, hogy mit mér rájuk holnap átka, honnan jönnek, hova mennek egyhuzamban, vándorlásban hova tűnnek a homályban. . Emberszívet megérinti a látásuk, nem tudni, hogy hogy kapják el pillantásuk, gyereksereg, mint a létra emelkedik, kivételes tekintetek szemlélgetik. . Szülőanya, jól fogd meg […]

Posted by
Posted in

Csukott szemmel rohanva…

Végtelenbe kifulladva, csukott szemmel rohanva. És várni, mikor ér oda az ember a pusztára… Keresni a határt, hol a puszta a végem… végre! Mikor ez, az ember látható mindensége vége. Rohantál, Küzdöttél, Futottál, Mire ráébredtél, Mind elmentek, kik szerettek. Magányos éjjelek elnyelnek, Lidércesek, végtelenek. * Visszaútra már nincs semmi, így nem is kell már lihegni, […]

Posted by
Posted in

CicaBlog – 2020.01.04 – A karácsonyfa eltűnése

A karácsonyfám már nagyon megöregedett, lecsüngtek ágai, és mikor megpofozgattam egy-két díszt, majdnem lecsusszantak. Hallottam, hogy a gazdik egymás közt azt beszélték, hogy ideje lebontani a karácsonyfát. Ekkor én, hogy besegítsek, nekifutásból alácsúsztam a fa alá, és megremegtettem a díszeket. A fa is mozgott. A nagygazdi jót mulatott, a kisgazdi már nem annyira. Ekkor lett […]

Posted by
Posted in

Új remény

      Ha jobban belegondolt, nem is volt éhes. Ha jobban belegondolt, csak úgy érezte. Ha jobban belegondolt nem is itt volt ebben az isten háta mögötti német falucskában. Ha jobban belegondolt valahol egy mesebeli erdő kellős közepén élt egy kis házikóban a szüleivel, körülötte hűs csermely folydogált, tiszta vizében látszottak a halacskák, ahogy […]

Posted by
Posted in

Fekete Zoltán: Apám regénye

Még csak 19 éves volt, amikor behívták katonának 1915-ben. Már abban évben a fronton találta magát, részt vett a Szaratov és Kutuzov közötti harcokban. (Ő Szaratóra és Kotozóra „magyarosította” a két helység nevét.) Még ebben az évben fogságba esett. Sokat mesélt háborús élményeiről, amelyeket én kisgyerekként nagy érdeklődéssel hallgattam. Bennem leginkább az az élménye maradt […]