Posted by
Posted in

Egyet közületek

Egy porszem a földről, csak innen a völgyből. Belesimul a semmibe, nem köt bele senkibe. Egy sárga levél a fán, valahol a dombok alján. Üzen az északi széllel, ismeretlen jelbeszéddel. Egy kő a kihalt parkban, komor szürke maszkban. Gurul a lejtőn lefelé, lépcsőn ugrált idefelé. Egy fejét lehajtó lámpa, beleszalad egy árnyba. Fényben úsztatja a […]

Posted by
Posted in

Az úton

Kis topogás, lépések és indulok, mostantól a saját utamon járok, irányítanak még tapasztalt kezek, szép szavak és figyelő tekintetek.   A cél már saját, az irányba megyek, színpompás álmok, vágyak vezérelnek, fénylő kincseket keresek, egyedit, melyek csökkentik az élet terheit.   Mindannyian elindulunk egy úton, kívánjuk , hogy gyönyörűséget nyújtson, olykor- olykor mélyedésekbe esünk, okokat, […]

Posted by
Posted in

Medvehagyma

Az erdő fái közt bujkál a fényár, eljött az idő, tovább percet sem vár. Buzgólkodva melegíti a talajt, föléje finom párafelhőt kavart.   Beindította a szunnyadó csirát, megadta neki a növesztő szikrát. Pattantak ki felszínre a levelek, zöldárba borították a terepet.   Mint hajón a vitorla emelkedik, aromája a légben terjeszkedik. A szürke tél után […]

Posted by
Posted in

A tavasz hírnöke

Edit Szabó : A tavasz hírnöke . Magas hegyek vonulatán, magas bérceknek oldalán zöldes mohás hegygerincen örök árnyékban megpihen. . Barangoló fényes Napnak a sugára nem jut arra, felhők sodra rátelepül, szél szavára elmenekül. . Mégis kibújik a virág, sziklagyepen talajt talál, megrekedt réshajlatokban gyökeret ver földdarabban. . Korán kinyílik a szirma, rózsaszínt vagy fehért […]

Posted by
Posted in

Zsupánné Illés Margit: Disznóölet

Az ártányt a reggeli etetés után különválasztották a párjától, így a napot egymagában lustálkodta át az ólban. Este az ólkerítés retesze csikordult, a vödör zörrent, loccsant a moslék, a párja elégedetten röfögött, csámcsogott és szürcsölt, ám az ő ajtaja nem nyílt! Visítani kezdett, és mellső lábaival majd szétszedte az ólajtót. Nem használt semmi … Mikor […]

Posted by
Posted in

Zsupánné Illés Margit: Hazafelé

‒ Itt a téli szünet! ‒ muzsikálta a hóesés. A zalaegerszegi leánykollégium falai megremegtek. A sivár folyosók csendje varázsütésre megtört. Hirtelen bőröndök dobbantak, papucsok csusszantak. Mindenki lázas pakolásba kezdett. ‒ Félre iskola, dolgozat! Félre koszos város! Haza! Haza! ‒ dobolták a mozdulatok. Arra senkinek sem volt hallása, hogy a falakon túl egyre hangosabb futamok szólalnak […]

Posted by
Posted in

Zsupánné Illés Margit: A muzsikus

Megszólalt a csengő, siettem ajtót nyitni. Sovány, hajlott hátú öregember állt a bejáratnál: Rumi prímás! Ritka haja csíkokban simult a fejére, arca beesett, vékony nyakán lötyögött az ing. Öltönye, félcipője sok évet megért már. Keveset változott, amióta nem láttam, csak a hegedűje hiányzott. – Nehogy bejöjjön! – ágáltam magamban (eszembe jutott, hogy sok évvel ezelőtt […]

Posted by
Posted in

Egy csésze kávé

Úgy lennék egy csésze kávé, Mit édesítesz, s felkavarsz…!: “Emelj fentebb, szám a szádé, Ha velem ébredni akarsz! Igaz, sokszor fanyar vagyok, Aránytalan; tej, s a víz. lelkedben még nyomot hagyok, …Vérnyomásom kettőtíz. Bár élénkítlek, benned élek. Ereken át vérbe jutok, Szívedbe úszva révbe érek, Kérni többet úgyse tudok!”

Posted by
Posted in

Pusztuló világ /próféciák/

Pusztuló világ  / próféciák /   Csak Pilátust ne, őt ne hívd tetemre! mirha és olajág is kevés a sebemre, Mit seb? egy fekély zabálja testemet, felőröl, elpusztít, sőt élve eltemet. Én drága Krisztusom,mily drága a véred! az enyém csak bagót ér, feláldoznám érted. Nincs már mit vesztenem házat,hazát, bankót, csak az Úr igéje jelent […]

Posted by
Posted in

Én szerelmem

Edit Szabó : Én szerelmem . Szerelmes vagyok a Holdba és a fénylő csillagokba, tükröződik szemed fénye az enyémbe visszanézve. . Szerelmes vagyok én beléd, két karommal ölellek én, arcomon a te két kezed, simogatását élvezem. . Közel hajol hozzád a szám, lecsukódik már a pillám, puha csókod visszaadom, már a nyelved tapogatom. . Csókok […]