Ha az igazság sivatagában bolyongsz, Az illúziók és hazugságok oázisaiból Magadnak átkozott vizet ne végy, Mert lelkeddel fizetsz minden kortyért. Fürödj meg nyakig a fullasztó homokban, Szívd be mélyen, hagyd hogy tüdődet Véres cafatokká marja, gyomrodban Nehéz gombóccá álljon össze, hogy Belopja magát véredbe, És eltömítse még ereid is. Elhullott tested lecsupaszítják majd Kegyeletteli néma […]
Rózsa Iván: Alleluja! Kínai vakcinával oltották be áder jánost: Egy „egész nemzete” ünnepel már most. De! Lapítottál, sunyítottál, már épp eleget: Egy szabad nép mond majd feletted ítéletet! Budakalász, 2021. február 27.
A visszatérő tengerész A partot érő tengerész a szárazföldre lép, hátán a zsákja, s benne még megannyi messzeség. Lépése még bizonytalan, de talpai alatt szilárd kövek csikordulnak amerre elhalad. Ám amikor házához ér kienged kőszíve, az ajtó előtt várja őt kitartó hitvese. És akkor az erős keze gyengéden fonja át régen nem látott kedvese remegő […]
Kisgyerek koromban nem volt még tévénk és a felnőttek a kultúrházba jártak tv-t nézni. Bár talán nem szorul magyarázatra, de az akkori kultúrház olyan volt, mint ma a közösségi házak. Ott volt a falu tévéje, ott voltak a mozi vetítések, a bálok, lakodalmak, no meg a falugyűlések. A mi kultúrházunk új épület volt és minden […]
Művészi válság Első óvodás szerepem óta nem hív egy rendező sem.
Szólítanálak újra, ahogy régen, mikor az ajtón éppen csak beléptem, hogy Hahó! Gyere! Lám itt is vagyok! Találd ki, mi finomakat hozok! (Mindent, amit kértél, beszereztem, remélem, semmit ki nem felejtettem!) Örültél mindig, mikor megjöttem, gyöngéden megsimogattad fejem. Majd nézted, felhoztam-e a postát. Hiszen neked négy-öt újság is járt, hetilapok és rejtvényfüzetek, s mindig […]
Gyönyörű nyári éjszaka volt. Lakosztályának erkélyéről belátta az egész várost, mely ilyenkor fénypompában úszott. Nézte a csillagokat, hallgatta a város csendes lüktetését. Úgy érezte mintha már nem is a valóságban járna, mégsem érzett megelégedést, sem pedig boldogságot. Szívében keserű gyötrelem égett, zaklatta, nem hagyta nyugodni. Igazából már várta, hogy vége legyen ennek a színjátéknak. Visszatekintve […]
Jégvirág az ablakomon Szomorúan kacsint reám Érzi fagyos szívem már Nem olvad fel a nap sugarán Jégvirágos ablakomon Táncolnak a fények Fehér, hideg álomvilág Rám köszönnek, bólongatnak Az odafagyott évek És amikor beköszönt a meleg nyár Elolvad a jégvirág Eltűnik a messzeségben Fagyos lelke tovaszáll Megyek én is nemsokára Indulok egy hosszú útra S nem […]
Az olvasás öröme Mikor kezembe veszem a könyvet, belőle múlt, és jövő köszönget, megszűnik a külvilág számomra, a könyv az előadás páholya. A történetet átélem én is, a könyv cselekménye zseniális, az évszázadok kapui nyílnak, hol úri ifjak egymással vívnak. Nemcsak múltban, jövőben is lehetsz, fantáziáddal mindent megtehetsz, a világűr számodra nem titok, feltárulnak fénylő […]
Charmaine Olivia festménye Ő, a NŐ Egy bűvös szó,-a Nő, lehet még tipegő, sehova siető, tiniként kesergő, az örök hisztiző. Ifjú hölgy bombanő, szívében megtörő, menyasszony lebbenő, feleség istennő, anyaként kitűnő. Bánatos szepegő, elhagyott szerető, örökké nevető, bajokat feledő, szerelmes epedő. Haragtól sziszegő, vesztesként csüggedő, kacéran igéző, álmokat kergető, az örök kétkedő. Bosziként eltűnő, […]
