Posted by
Posted in

Hálás cinege

 Hosszú volt a tél. A fagy igen csak megkínozta az erdők, mezők szegény kis állatait. Sok elpusztult közülük nem találva élelmet. A hó, a jég befedte a földet, ahol máskor gazdagon volt az ennivaló. A fák ágairól is elfogyott a finom gyümölcs, s helyette csak jégcsapok lógtak alá. Főleg a tél vége volt sanyarú az […]

Posted by
Posted in

Furfangos Palkó

Valamikor nagyon régen egy távoli, kicsi faluban élt egy Palkó nevű legény. Nem vágyott ő semmire, csak, hogy szépen szerényen élhessen a házacskájában. Egyik nap a Halál elhatározta, hogy magához szólítja Palkót. Meg is jelent nála, ahogyan illik egy halálnak. Kezében egy hatalmas kasza volt, amikor bekopogott Palkó ajtaján. ─ Készülj, Palkó! Magammal viszlek, szükségem […]

Posted by
Posted in

Két eset

Két eset – Gyerekek! Most, az utolsó órán csak beszélgetni fogunk. Ha valakinek van kérdése akár a tananyaggal, akár az évvel kapcsolatban, vagy csak úgy, szeretne valamit mondani tegye meg nyugodtan. Kéz erdő lendült magasba a 6.a-ban. A gyerekek nagyon szerették Attila bácsit, aki bár nem régóta tanított az iskolában, hamar megkedveltette magát, mert jó […]

Posted by
Posted in

Mérnök a kaptafánál

Mérnök a kaptafánál Ahogy pestiesen szokták mondani: nem volt ő rossz srác. Inkább csak olyan öntörvényű. Valamikor a kétezres évek elején kapta kézhez a diplomáját, amelyre nagyon büszke volt, s az igazat megvallva volt is miért. Nem hullt olcsón az ölébe az eredmény. Nehéz körülmények közül jött gyermekként, meg kellett küzdenie minden jó kollokvium, minden […]

Posted by
Posted in

Cinegék és a verebek

Egyszer a kertünkben télvíz idején összevesztek a cinkék és a verebek, hogy a madáretetőben lévő magok kiket illet. Mindegyik madár azt hitte, hogy csak övé a finom eledel, amit reggelente kiraktam nekik. Elsőnek egy kék fejű cinege érkezett társaival és boldogan csipegetni kezdett. Nagyon éhes lehetett. Éjjel átfázott a hidegtől. A kertet mindenhol vastag hó […]

Posted by
Posted in

Barátom a manó

  Képzeljétek csak el, amikor még kissrác voltam, egyszer találkoztam egy manóval. Aranyos kis emberke volt. Olyan igazi manó. Mesekönyvek tele vannak velük, és számtalan történet szól róluk. Most én is egy ilyen aprócska, parányi lényről szeretnék mesélni nektek. Szép nyári délután volt. Egész nap unatkoztam, mert szinte minden barátom elment nyaralni, vagy valami más […]

Posted by
Posted in

Fűben, pázsitban, gyepen…

Fekszek a réten, finom, vastag fűben, A szél nekem sóhajtozik a fűben. Velem van… őrült magányom… a fűben. El vagyok dőlve a szépen hullámzó, nagyon sűrű pázsitban, A szél nekem sóhajtozik szinte pánikban, vastag pázsitban. Velem itt fekszik a megveszekedett magányom a pázsitban. El vagyok fekve-nyúlva csukott szemmel, a vastag gyepen, A szél mozgatja, sóhajtozik […]

Posted by
Posted in

Naplóbejegyzés

Kipattannak a szemeim, és az ablakon beszűrődő gyenge napfénynek köszönhetően boldogan ülök fel az ágyban. Egy pillanaton belül azonban teljesen alábbhagy a jókedvem. Ez a hullámzás megy már 3 hete. Nem tudom pontosan az okát, talán a bezártság miatt van. Megdörzsölöm az arcomat, és az ölembe veszem a naplómat. A vírus kitörésének kezdetén megfogadtam, hogy […]

Posted by
Posted in

Csak zúdul a fejemre

A gyűlöletről… Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! Bezzeg a gyűlölet, az meg itt kóricál, ő mint, lélek-vakond! Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! Föntről csak úgy zúdul a fejemre, sok mérhetetlen mocsok, Öregen már tudom, ennek immár nem lesz vége… csak harcok… Föntről csak úgy zúdul […]

Posted by
Posted in

Búcsút intünk

Búcsút intünk / Érettségi után egy tanárnő emlékére / Ó! mennyire vártuk, ahogy szőkén belibbent az osztályba A teremben mosoly nyelvek lebegtek mindenütt Szeretet melege áradt a padsorok között Az otthonunk vidám szelleme közénk költözött A dicséret hangja szívünkben mindig célba talált Ha néha korholta csacska figyelmetlenségünk Sértettségünk mesével feledtette vélünk Szinte izgult egy – […]