Posted by
Posted in

Zsupánné Illés Margit: Disznóölet

Az ártányt a reggeli etetés után különválasztották a párjától, így a napot egymagában lustálkodta át az ólban. Este az ólkerítés retesze csikordult, a vödör zörrent, loccsant a moslék, a párja elégedetten röfögött, csámcsogott és szürcsölt, ám az ő ajtaja nem nyílt! Visítani kezdett, és mellső lábaival majd szétszedte az ólajtót. Nem használt semmi … Mikor […]

Posted by
Posted in

Zsupánné Illés Margit: Hazafelé

‒ Itt a téli szünet! ‒ muzsikálta a hóesés. A zalaegerszegi leánykollégium falai megremegtek. A sivár folyosók csendje varázsütésre megtört. Hirtelen bőröndök dobbantak, papucsok csusszantak. Mindenki lázas pakolásba kezdett. ‒ Félre iskola, dolgozat! Félre koszos város! Haza! Haza! ‒ dobolták a mozdulatok. Arra senkinek sem volt hallása, hogy a falakon túl egyre hangosabb futamok szólalnak […]

Posted by
Posted in

Zsupánné Illés Margit: A muzsikus

Megszólalt a csengő, siettem ajtót nyitni. Sovány, hajlott hátú öregember állt a bejáratnál: Rumi prímás! Ritka haja csíkokban simult a fejére, arca beesett, vékony nyakán lötyögött az ing. Öltönye, félcipője sok évet megért már. Keveset változott, amióta nem láttam, csak a hegedűje hiányzott. – Nehogy bejöjjön! – ágáltam magamban (eszembe jutott, hogy sok évvel ezelőtt […]

Posted by
Posted in

Egy csésze kávé

Úgy lennék egy csésze kávé, Mit édesítesz, s felkavarsz…!: “Emelj fentebb, szám a szádé, Ha velem ébredni akarsz! Igaz, sokszor fanyar vagyok, Aránytalan; tej, s a víz. lelkedben még nyomot hagyok, …Vérnyomásom kettőtíz. Bár élénkítlek, benned élek. Ereken át vérbe jutok, Szívedbe úszva révbe érek, Kérni többet úgyse tudok!”

Posted by
Posted in

Pusztuló világ /próféciák/

Pusztuló világ  / próféciák /   Csak Pilátust ne, őt ne hívd tetemre! mirha és olajág is kevés a sebemre, Mit seb? egy fekély zabálja testemet, felőröl, elpusztít, sőt élve eltemet. Én drága Krisztusom,mily drága a véred! az enyém csak bagót ér, feláldoznám érted. Nincs már mit vesztenem házat,hazát, bankót, csak az Úr igéje jelent […]

Posted by
Posted in

Én szerelmem

Edit Szabó : Én szerelmem . Szerelmes vagyok a Holdba és a fénylő csillagokba, tükröződik szemed fénye az enyémbe visszanézve. . Szerelmes vagyok én beléd, két karommal ölellek én, arcomon a te két kezed, simogatását élvezem. . Közel hajol hozzád a szám, lecsukódik már a pillám, puha csókod visszaadom, már a nyelved tapogatom. . Csókok […]

Posted by
Posted in

Gyerekszerelem

Gyermekszívben bimbózó szerelem gyorsabban elszállt, mint a gondolat, ám amíg élek, el nem feledem kópés-huncut, jóképű arcodat. Szurtos-kis kezeink egymást fogva, futkostunk a homokos utakon. Békát lestünk a falusi tóban, s kacagtunk mókás gyerekdalokon. Bűntelen lelkünk nyűtték az évek, – lopom a múltból a pillanatot – feledni ezeket bizony vétek. Végtelenbe hívtak az angyalok, számodra […]

Posted by
Posted in

Napfogyatkozás

Tüzét veszti a nap, sápadozik arca, önmagával vívott tompa fényű harca. Csalogatja tükör, tónak tiszta vize. Hiába csábítás, kihunyóban fénye. Szemérmesen bújik holdnak árnyékába, ám visszavágyódik Földanya karjába. Lerótta a körét, folytatja pályáját, és észre sem vesszük fénye változását. Arca pírja üdébb talán, mint valaha. Éltet és átölel szikrázó mosolya.

Posted by
Posted in

A reggelek rossz ízét érzem a számban “Szárnypróbálgatók 2020 Antológia”

  Bolgárfalvi Z Károly: A reggelek rossz ízét érzem a számban,   A reggelek rossz ízét érzem a számban, Rideg emberekkel összezárt szobában, Hol szíveken a gyertyák rég csonkig égtek, Talán ez számukra a végső ítélet,   És, mint élőholtak, bizony köztünk élnek, Lelketlen valóság szülte teremtmények, Kik magukba fordultan élik életük, Nem vágynak semmire, […]