Posted by
Posted in

Önzetlen

Amit elvettem, Azt nem adom vissza. Amit elvettem, Azt nem adom vissza. Akit elvettem, Azt nem adom vissza. Nem adlak vissza az emberiségnek.   Megtartalak, Elhúzódó halálos láznak, Megtartalak, Életre szóló traumának, Megtartalak, Szirmoknak a nyelvem alatt, Hogy mikor beszélek hozzád, És mikor te beszélsz hozzám, Ne hervadjunk el.   Megtartalak, Összekarmolt kórképnek, Megtartalak, Diagnosztizálatlan […]

Posted by
Posted in

Háborús bűn

Fakuló arcomra válogatok színeket, Van, ami csak tovább sápaszt, így pedig látni alattam az érzelmeket.   Az esőcseppekkel lefojtott tűzijáték, Az ami a bőröm alá menekült, Oda, ahová hívtalak téged is. Ne legyen már ilyen csönd.   Nem tetszik, hogy csak a robbanásokat hallom, Mert a mosolyaim már rég kiugrottak a vadászrepülőből. Őszintén remélem, hogy […]

Posted by
Posted in

Élsz, még te lány?

Teleengedem a kádat a gondolataimmal, Megfürdök bennük, megfestenek a színek, a fények.   Várom, hogy egyszer fennakadjak Valaki torkán.   Várom, hogy lásd, miként égnek az ujjaim, ha a jövőmbe mártom őket.   Várom, hogy lenyald a higanyt a számról, Hogy elárulj, és hogy számíthassak rá.   Várom, hogy a repeszekből öntsek magamnak fülbevalót, Hogy […]

Posted by
Posted in

Visszajutok az égre

Elhervadhatnék, mint Letaszított csillagkép, Fényre vak árnyékként, ki Sosem volt sötétben.   Megszépülhetnék, de Mások tükörképeként élek, mert Az absztrakt a bőröm alá égett, Túl sokat akarok.   Most kigyulladhatnék, sőt, Egy vákuumban állok épp őrt, Csak nézem a lángot, és Minden mit látok, Az a kataklizma, mit a hajamba szőtt.   Nézem a port […]

Posted by
Posted in

Egyedül rajta

A kicsi, fehér, jólelkű pirulák egy pohár víz hidegségével együtt akadnak meg valaki torkán.   Valaki a gyógyszerekkel a torkában A fejét rázza, Még ha nem is tagad semmit, Az égő házból először A fel nem tálalt reggelit menti, Kihasználtságát a karján ringatja, Pótolhatóságát egy antik bútor fiókjába csúsztatja, És cukrozatlanul is elfogadja a tekintélyelvet. […]

Posted by
Posted in

A Törzsfőnök

A Törzsfőnök mélyen beszívta az alkonyi ősz illatát, letüdőzte a levelek fekete füstjét, ami a szélrózsa minden irányában szétterült a levegőben. Lábát a patakba lógatta, rekedtesen felnevetett, ha egy hal ezüstös háta a talpához ért. Szerette a természetet. Arra gondolt, szinte biztos, hogy a természet viszontszereti. A derekán feszülő övön rengeteg eszköz lógott – orvosságok, […]

Posted by
Posted in

Így nyíljon ki a Világ

A hideg matracon fekszem, körülöttem tiszta csönd. Nem jó, de a koszos csönd rosszabb lenne. A szemem csukva, nem látok semmit. Nem mintha nem akarnék. Talán ölnék is érte, ha láthatnék. Zsibbad a szemhéjam, olyan, mintha összeragasztották volna. Mindig késztetést éreztem, hogy szétszedjem, ami össze lett ragasztva. Kellemetlen, mintha beszorult volna valami a szemem és […]

Posted by

Az Élet Peronja

Az Élet Peronja Gyerek voltam, esetlen és mulya, sokszor megrémített az Élet Peronja. Elvesztem a sok vágány között, összezavart a hosszú sínek sora, s félelmem félelme a lelkembe szökött. Könnyeztem, sírtam, remegtem, a Kalauz is büntetni akarta a lelkem, mert egyetlen egy járatra sem volt jegyem. A mentrendet hiába néztem. Egy szó jutott eszembe: eltévedtem. […]

Posted by
Posted in

Szeretni fontosabb

Miért mondjam ki hangosan, ha az írott szó pontosabb? Miért bántod magad, ha szeretni fontosabb? Miért taszítja el magától, ha meg is kaphatná? Miért lakjunk városokban, ha szívekben is lakhatnánk? Miért kell hallgatnotok még mindig, ha ki is mondhatnátok? Miért űznek el, ha nem vagytok rontás, se átok?

Posted by
Posted in

Elfojtott indulat

Rácz Anita: Elfojtott indulat Csend van. Minden néma köröttem. Gondolatok tolakodnak lüktető elmémben. Fáj. Szabadulni tőlük nem tudok. Csend legyen!!!! Kiáltanék, de inkább hallgatok. Hallgatok…mert ha megszólalok, őrjöngeni fognak az indulatok, s tehetetlen dühömben olyat mondok, hogy végleg elveszítem azt, kit imádok. Így csak fortyogok magamban, s bölcsen csendben vagyok, s várom a távoli pillanatot, […]