Élénk zöldben, nap sárgában mező szerte pitypang, sárga. Kis pipitér, kék ibolya, pöttyözi a pázsit sora. Madárhang hasít a csendben, napsugár táncol a vízben. A szél ráhasal a tóra, fodrozza, simogatja, becézgeti. Élvezettel belemeríti kezét a habokba. Paskolja lágyan, kedvesen frissíti magát szívesen. Nap sugara sűrű lombban eltévedve botorkál, alig látja irányát.
A test súlytalan, lebegő, hat rá a felhajtó erő. A forró vízgőz alatt lassul az idő, a mozdulat ernyedő, nem sietős. A tetterő, az akarat ráérős. Az arc pirosra hevül, a kedély jókedvre derül. Lagymatag moccan a kar, a láb. A gőzölgő levegőn a mozdulat csak sejthető. A fürdőre jellemző üvegházhatás kedvező.
Torony-messze magasából vasalt vászon a tó. Téli csendben, part-közelben makett-házak fényben ülnek ragyogón. Fák teteje, tisztás öle a mélyben, felettünk a horizont felhőtlen. A kék élessége üdítő. A magány itt jóleső. A látóhatár igéző. A nyugalom tündököl, a távol köszön.
A csillagok elhalványultak, eltűntek a pitymallat pírja elől. A táj rózsás fénybe fürdött, s a fák lombja között átszűrődő ragyogás reszkető táncot járt a tó vízén, fázott még. Az álmos nap sugara aranyfüsttel fújta be a faleveleket. Ezen a korai órán a nádas a hallgatás háza.
Kánikula Úgy érzem a kánikulában magam, Mintha indák gúzsba kötöttek volna Testem beborítva, mintha megfojtana Kitekintve ablakomon levegő után kapkodva Ez lehet talán az elviselhetetlen kánikula Nem jártam még Afrika homok sivatagaiban Nem éltem át a szenvedést a forróságaiban Nem vágyódtam ennyire az erdők árnyékába Hűs források szomjat enyhítő varázslatára A kánikula mélyen behatolt lelki […]
Rózsa Iván: Ősi harmónia (Haiku-füzér) Élet-fűszerek: A nő só a levesben, A férfi meg bors. Fehér-fekete, Fény-árny, tűz-víz, lágy-kemény; Üresen teli. Őselemeink Ős-egyensúlya hozta Rend a világban. Nő, férfi; nőstény, Hím: egyik sem létezhet A másik nélkül… Ős-harmónia: Ellentétek kioltják Egységben egymást. Budakalász, 2021. június 21.
Rózsa Iván: Ugyanaz, másképpen Nincsen új a Nap alatt. Igaz. Vissza-visszatérő motívumok sorozata a történelem. Ugyanazon séma szerint zajlik. Másrészt: az éppen regnáló hatalom mindig újraírja. Harmadrészt: amit egyszer jól kitaláltak; kár megváltoztatni akarni, kisajátítani vagy önző célra fordítani. Ez a helyzet a jelképekkel is. Szegény buddhisták! Először a horogkeresztjüket, most meg a mozgalmaikat jelképező […]
Bakancsban Kipp- kopp, kipp- kopp Koppan a bakancs, Mert még kövezett úton ballag. Püff-paff, Püff-paff Toppan a talpa, Most már puha homokon halad. Sirr-surr, Sirr-surr Surran a réten, Száz fűsorompót tép most széjjel. Reccsen roppan a kopja, A kasszált füvek Vonulnak a roppant láb ellen harcba. Csikorgó vitát csikar, A […]
Edit Szabó : A bohóc . Fekete széles kalapod magasan a kobakodon, orrodon a piros labda, mintha éppen lovagolna. . Arcod fehérre van festve, szádat piros rózsa lepte, mosolyodat szerte szórod, örömosztás,ez a dolgod ! . Napról napra beöltözöl, gyermekeknek te vagy öröm, bohócdoktor lehet neved, gondosan fel is építed. . Gyermek szeme csodálkozik, leheletnyi […]
Edit Szabó : 2021 Ballagás . Remegő kis gyermekekből első osztály tanterméből fiatal emberré lettél, kilépsz most az élet felé. . Utolsó év iskolában furcsán végződött a nyárban, alig kezdted meg az évet, a betegség betett néktek. . Otthonod lett a tanterem, korcsoportod nem mehetett iskolába, társaságba, veszély lépett barátságba ! . Hosszú szünet után […]
