Kell-e most, valamit is tennem? Kell-e most, valahová mennem? Kell-e valamit, másképp tennem? Kell-e máshová, másért mennem? Van-e még, mit meg is kell tennem? Van-e még, hová el kell mennem? Van-e még, mit másképp kell tennem? Van-e még más? Hová kell mennem? Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc
Már itt a tavasz és a tanka csokrot eredeti Basó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Madár csivitel, Fecske dolgozik fészkén. Utódnevelés. Takaró alatt horkol, Kilenckor kávét kortyol. * Eresz csivitel, Hazajött fecskepáros. Lakásépítés. Hamar ruhában pózol, Utána cipőt bokszol, * Szélfuvallat fürt Simít a tyúkok tollán. Kotlós, csak ül… kelt. A kakas kukorékol, És […]
Tova, messzire, Hogy hova: csak el, Sodrással visz el, Szellő lengedez, Földön és égen. Jő nagy fuvallat, Nincs itt sivatag, Mi tán port hozhat, Fenn éjjel csillag, Fényes ragyogva. Naponta kettő, Néha több kellő, Májusi felhő, Eshet tán eső, Bízva bízz s eljő.
Nyáron szép zöld, Ez legelő, Hol levegő, Friss lég-szeplő. Ott sok bárány, Delel, ábránd, Játszik juhász, Egy furulyán, Szép dallam száll, Levegőn át, Hallod nótát. Kancsós vize, Mit kimértek, Ő is pihen, Nap rá süt le, Jó emlékek, Felderülnek, Elméjében, Gyermek lehet.
Ha lesz egy kalapom, Alatta lesz bolygóm, Bolygóm a nyakamon, Erre – arra forog. Bolygómban észképek, Helyek tévelyednek, Hogy s mitévő legyek, Jobb tanulás s minden. Fülemben mi tartja, Nagy – nagy kalapomat, Hallgat gitáromat, Penget lantomat. Kalapom alól, Látom szép álmom, Olykor szól dalom, Képes szólamon. Ha nem lesz kalapom, […]
A tavasz érkeztekor… Szikrázik a bárányfelhők félhomálya, Fény az árnyékkal az újult táncot járja. Új tavasznak lehet, sehol sincs árnyéka… Nap a felhőkkel játszik, Előttük virít, mögéjük lopódzik, Velük bújócskázik. * A Nap külön táncot jár a bárányfelhők között, Annyira feszélyezetlen, hogy szinte már lökött, A Nap külön táncot jár a bárányfelhők között, Pajkos táncba […]
Elvadult vizionálás… Élni hosszan… Gyanakodni és félni? Vagy félelemből mélyen gyanakodni? Mindkettő a hétköznapok részei! Nyikorgó, zakatoló agy részei… Az élet, elég lehetetlen küldetés, Itt mindenki öntelt, nincs benne megértés, Azt nem találok, talán majd, lent a sírban, Addig meg csak élek, mostoha sorsomban… Az életünk része, a félni és gyanakodni, Meg sok bosszú elöl […]
Humoros beszámoló XIV. Lajos egy hétköznapjáról A mi fényességes, dicsőséges, legkeresztényebb uralkodónk sugárzó gyönyörűsége arra ösztönzött, hogy megírjam ezt a rövid történetet. Engedd meg kérlek, kedves olvasóm, hogy ezt most megmutassam neked. Ahogy átéled ezt a művet, remélem te is velem együtt gyönyörködsz majd abban az egyszerű, mégis oly sok boldogságot okozó tényben: Lajos […]
A háború kínjairól Az Úr 1417. esztendőjében. Békésen, nyugodtan léptettem végig lovammal a birtokomhoz tartozó egyik falun. Ritkán mozdultam ki a csata óta, a kastélyom biztonságos szobáiban töltöttem az időt. Szinte csak az ágyban feküdtem, míg a szolgáim elláttak, és csak nagyritkán álltam ki a várfalakra, hogy végig tekintsek a tájon. És […]
A hétköznapi tettek dicsőségéről Dicsőség játékosan, könnyedén szökdelt végig a csatatéren. Nevetgélve ugrándozott a tetőtől talpig fémbe burkolt hullák és haldokló emberek között. A két sereg véres csatája idecsalogatta a félénk lányt, hisz ennek a sok ezer embernek egyetlen egy cél lebegett a szeme előtt. Ezért a testüket a végkimerülés szélére hajszolták, ezért […]
