Posted by
Posted in

Február másodikán, vasárnap

Edit Szabó : Február másodikán,vasárnap . Február másodikán medve koma barangol, fénylő nap süt,vagy homály . kijön a barlangjából, talál jeget vagy füvet, meglátja-e árnyékot, . körbefordul, tetszeleg, jó nagyokat nyújtózik, szereti a meleget. . árnyéka ha megjelenik, visszabújik vagy marad, de a hasát még sütteti, . korai az új tavasz, még az idő telelő, […]

Posted by
Posted in

Évszakváltás

December közepe volt és a nyirkos időben hideg szél járta át a kabátokat, amikor a lábam elé nézve, tócsákat kerülgetve igyekeztem az áruház felé. A tér, amin áthaladtam éppen felújítás alatt állt, ezért a régi díszburkolat felbontott kövezete halmokban szegélyezte azt a keskeny ösvényt, ahol a járókelők egymás mögött haladva igyekeztek átjutni a túloldalra. A […]

Posted by
Posted in

Fel PROLETÁROK

Fel PROLETÁROK! Fel proletárok, bézbólütőt a kézbe Nálunk tojásalakú a Föld, könnyen lecsúszhat a mélybe Ezért tappancsokat kell lábadra ragasztani S vörös csillagot kell hátadra akasztani Lebarnultak az UV sugárzástól Vagy feketéltek a fejre húzott kámzsától Talán a fénytelenség szemünk káprázata Vagy az is lehet, hogy mindez a genetika játéka Boxer és rugós bicska a […]

Posted by
Posted in

A tükör

  Állj elébe s nézz bele, egy pillanatra nézz rá a szülőkre! Kicsi voltál s végtelen, ápoltak óvtak minden felet. Elreppent az idő feledted ne, enged el a kezüket! Védjed, óvjad, ápold őket, ahogyan ők tették ezt teveled! Lehet, hogy nagy vagy! Lehet, hogy más vagy! Lehetsz bár ki e földön? Ők akkor is a […]

Posted by
Posted in

Az álmaim…

A világ velem szemben oly’ közönyös, Akadály, előttem… Az út göröngyös. Szeretnék én mindenkit, de nem hagyják, Az emberek ilyenek… nem akarják. Belenézek a tükörbe, keresem az egész világot, De ott biz’ semmit nem látok, csak a saját, szűkös világot. Az álmaim és lehetőségek, önmagukba fulladtak, Mások nem segítettek… csak megállva néztek és hallgattak. Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Ne alázkodj

Hétköznapi pszichológia… Kérj bocsánatot a gyerekedtől, ha kell, De, ne alázkodj meg előtte! Te vagy a nevelő! Ne vedd… gyereked szeretetét semmivel… Mert, Majd nagy korában fölöttébb amorf, torz lelkű lesz ő! Gyereked ne legyen tyúk-mell világmodell. Vecsés, 2017. június 8. – Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én alkottam. 6 sorból állhat, a […]

Posted by
Posted in

Szökne az idő…

Hétköznapi pszichológia… Életemből elszökne a rohanó, vágtató idő, Mikor ránézek, semmibe se néz, azt látom. Csak úgy itt hagyna, mint önállósult csúf, régi szerető És A szél szárnyán menekül, gyorsít, ezt is látom. Nemcsak könyörgök, ragaszkodok… az életem része ő! Vecsés, 2017. június 29. – Kustra Ferenc – 6 soros formában

Posted by
Posted in

A tavasz hírnöke

A hegygerinc még összeolvad a habos felhőbárányokkal. Lejjebb már fekete foltos a az oldal talajtakarója.   Nem csak a nap erősödő ereje neszez a hókristályok között. Egy -egy hangtalan cuppanás, fehér szirom alatt feláll a zöld szár.   Itt a hóvirág, a tavasz hírnöke. Légnek és földnek hűen jelezve, úton a kikelet, ébredjetek. Hamvas élet […]

Posted by
Posted in

Várj, ne rohanj!

Nem tudtam mire vélni a várakoztatást, a türelmem már a korláton is átfutott. Egy újabb csalódás, vagy meggondolatlanság, vágyott boldogság a tóban ismét elúszott.   A fojtott könnyeimmel megszaporítottam már a szétterült, sokatlátott folyadékot. Éreztem , ha e pillanatban el nem futok, teljesen összeomlok, az ár magával ránt.   Íme itt az újabb kíméletlen csalódás, […]

Posted by
Posted in

Farsang táján

A hamuszürke létben álmodozom, lelkem legfőbb óhaja a kikelet. A hideg ellen hűen hadakozom, nem kell több téli hervasztó jelenet.   Felöltöm a farsangi jelmezemet, arcot festek, fekete fátylat rántok. Még ma este a jelmezbálba megyek, üdítő táncommal parkettát szántok.   Maszkod alá perzselő csókot szánok, a tunya társaságot felvidítjuk. Mámorban úszva ropjanak a párok, […]