Tiszai alkonyat Elindult az utolsó komp a túlpartról, elfáradt, megtört hangja búsan szól. Lassan himbálódzik a hullámok tetején, nyugalmat talál a másik part peremén. Nincs egyedül, kedves hű társa a Tisza, ujjong a vízben sok kecsege és viza. Szürkület pihen a nyugodt folyó felett, senki sem vált most már átkelő […]
Alföldi nyár Szárazság tükrében látható a Hortobágy, pásztorkunyhó mellett magányos a hodály. Tikkasztóan meleg ragyogó a nyári nap, vakító fénnyel süt le reám a sugárzó nap. Mezítelen lábaimat égeti az eleven föld, kőkemény itt a sok felszántott fekete rög. Kapkodom talpaimat árnyékot keresek, szaladnak velem libákat őrző gyermekek. Élettelen forró […]
Kopaszok a fényben Egyszer Varsóban szerződés született, testvérek által aláírt együttes művelet. Mintalaktanyában volt ifjoncok lakása, riadt szemű kopaszok egyik állomása. A kiképző alátétek viselkedés kultúrája, várkastélyban volt újoncok tanulmánya. Istenkáromlás az őrvezetők szája szélén, fröcsögött minden nap elején s végén. A csillaghullást átélt parancsnokokra, a sok vitéz felnézett e […]
A tavaszi tarka réten éberen, kisleány ül az ropogós zöld gyepen. Ragyogtatja égszínű kék szemeit, mint nefelejcs szirmainak gyöngyeit. Szőke hajában színes virágfűzér, ő maga egy igaz, földre szállt tündér. Benne rejtőzik a jövő világa, a mostani lelkének tisztasága. Mosolya a holnap patyolat vágya villan a lét örömteli honában. Képzete gát nélkül előre […]
Hétköznapi pszichológia Egész életemben pozitívan hittem, hogy előre haladtam De, téves eszmék, állítások rakása vezetett félre. Így öregen kiderült, nem mentem sehová, magam csak zsákoltam! Én Azt hittem van rálátásom, de nem volt… félre vagy egészre! Látod a hit sem mindenható. Szerencsém sem-nem volt, nem arattam… Vecsés, 2017. január 22 – Kustra Ferenc
Edit Szabó : Közlekedési fejlődés . Útra kél az ember, viszi a két lába, visszatérve nézünk elmúlott világba, fogta egymás terhét, ha segítség kellett, kéz a kézben mentek, terhüket cipelve. . Ám haladt a világ, okosodtak fejek, jármű keletkezett, mert emberi kezek megtaláltak mindent, amit csak lehetett, fejlődve az ember kereket szerkesztett. . Kerekekre ülést, […]
A meszelt falakon megkopott a festék. Nagyanyám már alig… És alig az emlék. A falon nagyapám megsárgult fotója, nagyanyám csak nézi: a múltat kutatja. Vagy tizenöt éve, hogy egyedül jár-kel. Nem tud megbékélni csonka életével. Cseléd volt régen is, most is sors szolgája. Ereje megfogyott, csak könnye szolgálja. Itt maradt magában. Sóhaja vermet ás. Üres […]
Jaj, te világ! Már a bánat rád szabadult, szerteárad… Mert a vegyszer árja terjed, vidék, város ettől szenved, mint a köd, ül rá a tájra, szétterül a nagyvilágra, pusztul tőle ember, állat, szétmarja a kertet, házat, vizet mérgez, felhőt apaszt, menedéket nem találhatsz. Kifolyasztja minden könnyed… Jaj, te világ, mi lesz veled?! Nem csitul úgy […]
(10 szavas) Miben bízhatsz, kinek, mennyire hihetsz? Fájdalom benne… az mit kivetsz? * Fájdalom mardossa lelkem, Elvesztettem az érzelmem, Elhagytam valahol sután, Fennakadt egy magas tuján. ** (10 szavas duó) Könnyeket hullajtok, vigasztalanul csak sírok, Közben; majd, minden rendbe-jön, sírok. Lelkemben immár, torlódnak a kínok, Így csalódásból… nincs, mit elpusztítok… * Könnyeket hullatok utána, Rongyos […]
