Rózsa Iván: NeverEnding Story 32 years together: peace and war; But fortunately, peace is more… We are walking on one-way street of immortality: Finally this is a neverending story… Budakalász, 31. 01. 2021.
Rózsa Iván: Végtelen történet Harminckét éve együtt: háború és béke; De több benne a béke, szerencsére… Sétálunk egy úton, halhatatlanság lesz végre; Tehát tulajdonképpen sosincs vége… Budakalász, 2021. január 31.
Csak egy kósza könnycsepp, mi legördül arcomon, lassan nedves barázdát hagyva maga mögött. Had menjen, ha akar, én csendben hagyom, s már csak egy másodperc van két könnycsepp között. Már nem látok tisztán, mosódott a kép, a könnyeimtől homályos a világ. Visszatartanám, de nem tudom miképp, már megállíthatatlan, átszakadt a gát. Zaklatott szívemből […]
Minden kis csillagnak adott mennyiségű hidrogént kell fúziós reakció során héliummá alakítania ahhoz, hogy egy szép napon nagy csillaggá válhasson. Habár ez emberi léptékben felfoghatatlanul időigényes, és még inkább macerás folyamat. Felesleges huzavona a nagy világsemmiség közepén. Amire biztosan nem vállalkozna minden jött-ment városszéli önjelölt tudósember. Hisz az ő semmitmondó piniatűr szelete a világsemmiségben, olyannyira […]
Nyolc boldogság Boldogok akik sírnak Mert Ők megvigasztaltatnak Nem famfárok keltik utad Únott eső kopog ásítva a télre Még arcát is elrejti bunda melegébe Hogy ne keljen hadba szállni A passzív jelen álgondjait kergetni S, hogy kilépve a fényre Megmutathasd magad Szakadt. Kopott háló kezedben Mely már csak pókhálóként Folyhatja körbe az emberiség Könyvtárrá duzzadt […]
Hazaérsz az üres lakásba, fáradtam, végre, hogy itthon vagy!, de akkor még semmi… Ez a nap is eltelt… Lepakolsz, szusszansz egyet, végiggondolod, mit is kéne ma még csinálni, levetkőzöl, esetleg elnyúlsz a fotelben, de még akkor is: semmi. Megmelegíted az ennivalódat, megterítesz. No, akkor már szorítani kezd valami. Kezd elszorulni a torkod…. Leülsz az asztalhoz, […]
Itt vándorolok e földön Még utam véget ér Voltam gazdag és voltam szegény Hittem a szépben s mindég a jót kerestem Mellettem zúgott és háborgott a tenger Reám rontott megannyi sok gonosz ember Nem féltem, mert Jézus volt velem Sötét éjjelen át Ő fogta a kezem Zúgott a szélvész rémesen Hajóm úszott a háborgó tengeren […]
Dália tüskéje Magaszatos magból született, s tápanyagdús talajban növekedett. A csírát egy Napocska csalogatta. Gondozta, éltette, óvta, sugaraival erőtlen szárát gyöngéden csókolta. Az Idő megalkotta mesterművét: egy különösen szép virágot. Egyedi volt, illatos volt, feledhetetlen volt. Valódi volt. Ám a létezés változó. Nyárból ősz lett, az égen felhők gyülekeztek, és az érzés hervadni kezdett. A […]
A test ura Megesznek a gondolatok, lakmároznak belőlem, és nem tudom mim gyengül jobban a szellemi, vagy a fizikai testem. Apránként fogyasztanak el, izomrostokat és idegeket, lehámozzák csontomról a még megmaradt szövetet. Hátra hagynak egy stabil vázat: hizlald, vagy fogyaszd! A gondolatnak nem érdekes, mert ő az Ura ennek a testnek. Csak az agy szab […]
A láthatatlan tinta titka Vászonra festenélek. Hosszasan, lágyan s lassan érinteném az ecsetemet. Apránként tervezném meg a törzsed, a lábaid, a karjaid, a kezeid egészen az ujjbegyedig. Különösen alakulna ez a test. A végeredmény pedig „semmi” lenne a szemnek. Oly kevesen ismerik a láthatatlan tinta titkát! Mégis „hol” állíthatnám ki, „hol” csodálhatnák? De akkor is […]
