Posted by
Posted in

A koszorú 3,5 mm-es ága

A koszorú 3,5 mm keskeny ága (Egy koronaér újra nyitása)   Fáj a szív, Mit hoz a Holnap?   Leülök, Lopva a percet.   Nyugalmat Tettető szerep.   Másokról Olvasom bajom.   Robogok. Nem irányítok.   Csak várok Futnak a percek   Órákká Felhíznak lassan.   És íme: Látom verdesőm.   Négy üreg Ver vád […]

Posted by
Posted in

Veszprém, a nyelvészek városa[1]  A veszprémi várkúton olvasható felirat szerint: “Ez az a város, ahol hajdan a  magyar nemzeti művelődés legdúsabb forrásai fakadtak”. És ez a mottó a nyelvészek világára is igaz: számba venni is nehéz, hogy az elmúlt századok során hány nyelvész élt itt vagy kötődött a városhoz. Elsőként minden bizonnyal Verancsics Faustust (1540–1617) […]

Posted by

Nagyapa Trianonja 

Ahol a Fehér-Tisza a Feketét táplálja Nagyapa Trianonja  Nagyapa – Dohanics János (1893–1979) – a Kárpátok öleléséből jött, a régi magyar haza legszéléről. Szülőfaluja, Ötvösfalva (Zalatarevo) a máramarosi bércek, a Hoverla (2050 m) és a Pop Iván (1940 m) árnyékában húzódott meg. nem messze a Tisza forrásvidékétől. E világra a ruszin szavak eszméltették; a magyar […]

Posted by
Posted in

Trianon-értelmezések

A gyászlobogótól a nemzeti összetartozásig A Trianon-metafora színeváltozásai Az elmúlt száz eszteendő irodalmát áttekintve a Trianon-metafora értelmezési horizontján számos olvasattal és metamorfózissal találkozhatunk – a magyar történelemben bizonyára a legtöbbel. A sokszor hangoztatott szentencia: Magyar az, akinek Trianon fáj, önmagában igaz, de az okok és a miértek, a szándékok és a következmények nagyító alá helyezése […]

Posted by
Posted in

Hazánk; ’56 őszének sodrásában

Belesodródott a hazánk az őszbe, Tavasszal meg holtakat… szél lengette… Lánctalp kínos nyikorgása zavarta a csendet… Csattanás? Nem kósza… tankágyú lövés lehetett. Belesodródott a hazánk az őszbe, Majd jött tavasz is, a bitók ideje… Belesodródott a hazánk az őszbe, Tavasszal meg holtakat… szél lengette… Vecsés, 2018. december 4. – Kustra Ferenc – írva: triolett versformában. […]

Posted by
Posted in

Szomorú matematika

Mostanában így számolom az időt: Ma van a tizedik, a huszadik, a huszonharmadik szerda… Mert lett egy nap, amelyik az időszámításomat azóta is meghatározza: a Te halálod napja.   Igen, és ma van, tényleg ma van a harmincnegyedik szerda. A harmincnegyedik hét telt íme el, és lassan már kilenc hónap – háromnegyed év is eltelik […]

Posted by
Posted in

Levélmúlás

Összevissza száll a szélben egy falevél, tetten értem! Látom, ahogy fészket keres, elrejtőzne múlás helyett. Illeg-billeg, kapaszkodik, szélnyugvásért rimánkodik. Meglapulna tél idején, ágak között, ház tetején. Perdül-fordul, napfényt koldul, hátha sorsa jobbra fordul. Ősz van, de ő maradna még, földre érve ott van a vég… Sírva-ríva – nincs bocsánat! – búcsút int a szép világnak. […]

Posted by
Posted in

Mozdulatlan átöleltelek (Csörgő patak völgye) )

Mozdulatlan átöleltelek és az idő, mint a patak Futni kezdett… Némán nőttelek körbe Ahogy a fa a követ. Így ültünk mi ketten. Szorosan bújtál mellém Mellünk együtt vert Valami lassú ütemet…   Az a fa mindig is ölelte… Hitte, örökre övé a szerelem. A patak meg elrohant, Vitt minden más követ. Csodájára jártak a szirtnek, […]

Posted by
Posted in

Ketten az Andrássy teraszán

Ketten az Andrássy teraszán   Mintha egy hajó orrán állnánk Szeltük a fényt és a felhőt. Süvítő széllel száguldoztunk Egy város hullámzott alattunk. Az észak-nyugati csúcson ketten voltunk.   Már elharangozták régen a delet, Együtt akartuk nyugtatni a napot, Kétféle parton nem nyugodhatott. Te álmosan karomra hajtod a fejed, Én combodon pihentettem kezem.   Most […]

Posted by
Posted in

Gőzősöm csühögőtt…

(Bokorrímesek) A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött, A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött. Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között Hetven múltam, tudom, hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni. Elakadtunk folyton, sorompó… jelző piros, és nekem kellett evezni… Mindenkit szeretni marhaság, […]