Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kérdés?

Rózsa Iván: Kérdés? „Fiam, fogsz ápolni, ha majd öreg leszek?” Kérdezi kétkedve az apa a megszeppent gyermeket. Ha nincs gyermek, ám nincs is semmi csalódás: A sírásó egyszer úgyis mindenkinek gödröt ás… Budakalász, 2021. június 5-6.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fenevadak és áldozataik

Rózsa Iván: Fenevadak és áldozataik A született fenevadak mindig tudják, hogy mit akarnak, áldozataik kevésbé… Utóbbiak főképp ezért is válnak áldozatokká. A fenevad először becserkészi a kiszemelt vadat, aztán megszerzi a zsákmányt. Ezután mindig újabb zsákmányra vágyik, ha egyre több zsákmányra tett szert. Meg is akarja tartani ezt a helyzetet. Bármi áron… Áldozata eleve hendikeppel […]

Posted by
Posted in

Már majdnem “Matula” intézet.

A diákotthon – ahol az általános iskola felső tagozatának négy éve alatt laktam – nagyon jó és hasznos intézmény volt, hisz sok gyerek olyan helyen lakott, ahonnan csak nehezen vagy egyáltalán nem tudott volna iskolába járni és olyan is volt, aki nagyon nehéz körülmények között élt, de a diákotthon lehetővé tette számukra a nyugodt körülményeket […]

Posted by
Posted in

Hány nap egy hét?

Az időt ugye nem lehet megállítani, tehát egyszer én is eljutottam az általános iskola 4. osztályának végére. Sikerrel vettem az akadályt, így felsőbb osztályba léphettem. Nem volt kis lépés, hisz 5. osztálytól csak a szomszédos községben volt iskola, így rákényszerültem, hogy kilépjek a számomra még idegen és ismeretlen nagyvilágba. Ez igazán nem rémített meg, de […]

Posted by
Posted in

Harangszó

Harangszó Harangszóra ébredek szendergésemből Harangszó riaszt merengésemből Harangszó tart távol kísértéseimtől Harangszó ment meg aljas bűneimtől Harangszó jelzi , ha közelít az ellenség Harangszó zengi itt már nincs mentség Harangszó kiáltja haldoklik az igazság Harangszó tudatja ami ránk vár rabság Harangszó kísér majd utolsó utamon Harangszó , ha elfárad eljő a nyugalom

Posted by
Posted in

Mindig együtt

Mindig együtt Mikor megkaptalak, még járni sem tudtam, ölembe fogtalak, fejed simogattam. Sokszor ért az álom karjaim közt téged, úgy hallgattam csendes, szuszogó légzésed. Veled tettem meg az első lépteimet, sokszor utánoztam furcsa lépésedet. Együtt szaladgáltunk később az udvarban, majd sétálni mentünk pórázzal nyakadban. Olyan jó kettesben nagyokat bóklászni, folyó partján ülve víz sodrát csodálni. […]

Posted by
Posted in

Örvény

Szavakba kéne önteni mit érzek, de csak kavarognak gondolataim, mint örvénylő lefolyóban a szennyvíz. Ilyen lehet a holtak tülekedése a tisztító tűz felé megváltásért, törve, zúzva – múlna már lelkükből a kín! A jajszó mélyről fakad, és nem tör elő. Túl régi már a seb, melyből ered. Gyógyír, ellenszer, bármi, amivel csak egy pillanatra is… […]

Posted by
Posted in

Várlak

Várlak. Résnyire szorított szemmel, makacsul, magányom  védtelen. Pedig mellettem vagy. Néha karnyújtásnyira, van, hogy annyira sem. Várlak. Tudom, megérkezel, s én nevetve talán kissé öregesen mentségemül felhozom az idő múlását, hiszen szemüvegemet keresem. Akkor felélénkül ez a megfáradt két szem, Rád néz figyelmesen. Hol voltál eddig? Nem kérdezem. Ez a magány csak az én magánügyem. […]

Posted by
Posted in

Menj békével

Menj békével! ( Himfi verselés) Írta : Mészárosné Maya Mély s őszinte volt szerelmünk? Nem! Érdekes , semmi más. Vihar s tűzvész volt szerelmünk? Nem! Élvezet, semmi más. Nem élt velem, csak mellettem, Bár én nagyon imádtam. A szerelem” majd “nem lehet! Nem érik , mint virág mag! Mert az nem lesz, hanem meg van. […]

Posted by
Posted in

Álmaim őrzője

Álmaim őrzője Annyi arcát ismertem meg a Holdnak, láttam kereknek, soványnak, sarlónak. Más az arca télen, megint más nyáron, mindegyik arcát örömmel csodálom. Láttam álmomban, néztem reggelente, amikor eltűnt messze, végtelenbe. Álmomban olykor majd’ megérintettem, mikor egy lépcsőn felé igyekeztem. Mentem én egyre feljebb a sok lépcsőn, rám is mosolygott kíváncsian, kérdőn. Csóvája lengett, mint […]