Posted by
Posted in

Álmodozva

Edit Szabó : Álmodozva . Sötét az éj,csillagos kék angyali lény a földre tért, összezárta a szárnyakat, álmodozik gondolatban. . Sötét szeme, tekintete távolba lát, minden fele, vajon mire gondolhat ő, angyal leány, elmerengő. . Arra gondol, hol lehetne, ahol kell a segítsége, vidámítani arcokat, segíteni barátokat. . Mert a világ oly kegyetlen, gyerek élte […]

Posted by
Posted in

Kesergő

Kesergő! Dolgozni szépen…szike a kézben…úgy érdemes Remény a fényben…felkészülve tettrekészen…már nem félelmetes Egy változást tekintve…dicsőséget kivívni…igazán kellemetes De mezitláb járni a hóban…hamisan fecsegni a szóban…teljesen felesleges Ime eljött a Városházára…mindenütt ámulják szájtátva…miért tette ezt Magasabb zsebpénzért…elillanó reményért…tudta,hogy vállán lesz kereszt? Csatlósként hűen követve…aki elvtársi akolból elkötve…mint másodhegedűs maradt Rövidlátóvá téve…majd egyre tolják majd félre…az utálat […]

Posted by
Posted in

Tumultus

Tumultus van az álom országútján… A rengeteg álmom föltorlódott mán. Vajon a bőrhuzatom, belül mit takar? A sok álom belül keveregve kavar? (3 soros-zárttükrös) Több, mint hetven év alatt kreálódott sok, De hová lettek? Elsodorta sok mocsok… Több mint hetven év alatt kreálódott sok. (10 szavas) Évek hosszú során, álmok gyűltek, Sok, vágy maradt, némelyek […]

Posted by
Posted in

Égi fénnyel

Edit Szabó : Égi fénnyel . Éj sötét kékje alatt csillag tekintet fakad, meztelen testű leány ragyogó szép orcáján. . Égi fénnyel érkezett, végtelen az ígéret, kezében az aranykulcs, mellyel szívéhez eljutsz. . Bal kezében szeretet, jobbal mutatja jelet, megnyitni az érzelmét, kulcslyuk háta közepén. . Bíborarany tündököl, szív közepét megjelöl, add oda hatalmadat, elfogadja […]

Posted by
Posted in

Kenyérkereset. / Anyám emlékére. A 30-as évek nagy munkanélkülisége./

Csak a falióra egyforma ketyegését hallotta, de ujjai meg nem álltak az anyagon. Időnként a gyűszű hozzákoppant a varrótúhöz, előfordult, hogy az ujját szúrta meg, ilyenkor halkan felszisszent. Hajnal három óra volt. Szemei előtt összefutottak a szálak. Már csak két minta kivarrása hiányzott. Délutánra haza kell szállítani az egész garnitúrát kimosva, ki keményitve, kivasalva. Férjének, […]

Posted by
Posted in

Érzelmek kicsiny boltja

Hozzám közel új bolt nyílott. Hűtőm is már régen kongott, így hát aztán felkerestem. Rohantam, míg el nem estem. Felszisszentem: „Hű, de fáj! ~ Ugyan! Térd csak! Mi az már! Hisz a test gyorsan gyógyul, – nem úgy a lélek- minek varja nem halványul. Bicegve, de odaértem. Hát, igencsak nagyot néztem! Cégérre ez volt írva: […]

Posted by
Posted in

Gyermeked

Nézz “tükörbe”, s gondolj vissza, gyermekként látni önmagad! Lásd, szemében milyen tiszta, arcán mosoly mi megragad! Nélküle mind értelmetlen, jelen, jövő, s mit megtettél. Majd pihenni vágysz a földbe, lenn.. Lelked benne tovább él!

Posted by
Posted in

(M)ész

Kacérkodik a Nap, súg a szél. Az idő ruhát szab, az ember eszmél. Mételyez a rossz, kisiklik a gondolat. Előnye egy orrhossz, marja a csontodat. Mondod, hogy elég, befogják a szád. Ez csak a csőcselék, sziszegi a gazdád. Satuba fogva az ész, csak néz, csak néz. Törött pallón átmész, szakadékba hull a kéz. Megragadod a […]

Posted by
Posted in

A hasábfa lángja ide-oda verdes ” Szárnypróbálgatók 2020 Antológia”

  A hasábfa lángja ide-oda verdes A hasábfa lángja ide-oda verdes, Ki viszi át tüzén a szerelmet?, És ki hagyja veszni, mint fény az árnyékát, Egy meddővé tett nő elárvult ágyékát   Sírva és zokogva, jajongva az éjben, Kínozva lelkét az újjászületésben, Mert kifosztotta magát, szíve is bénult, Ajka szóra nyílna, de késő, megnémult,   […]

Posted by
Posted in

Búcsú az édesapától

Múlnak, a percek az órák peregnek, felfoghatatlan a fájdalom lép a szívembe. Megtört szívem sír a lelkem, Angyalkönnye arcomon pereg.   Várlak haza nézve mikor érkezel, várom, hogy az ajtón be gyere. Itt állok könnyes szemmel,  imádkozva a jó Istenhez.   Remegő kézzel gyertyát gyújtva,  az emlékekbe kapaszkodva. Egyre erősebb idebenn a fájdalom,  úgy érzem, […]