Posted by
Posted in

A korhadó lelkeknek

Kedves költő! Minek írsz szomorú verseket hiába? Örömöt nem hozol vele, Ebbe a bágyadt világba. Tegyük jobb hellyé, Kicsit otthonosabbá! Kicsi színesebbé. Annyian sírnak. Szomorú verseket, Túl sokan írnak… Egy tavasz egy vers, édes illatokkal, békével, virágokkal. A szenvedést csak szenvedést szül. Úgy az ember lelke gyorsan kihűl. Gyilkos vagy te, vagy költő? Emeld fel […]

Posted by
Posted in

Egy kupicával

Jó illatú a mosolyod. Ettől van itt ilyen finom levegő. A szeretet egy döntés! Dönts úgy, hogy szereted ezt a felfordult világot. Mert nem rossz hely ez. Az lét nyugalmával. Minden kérdésével, Minden hibájával. A mosolyod illatából, Kérnék még egy kupicával.

Posted by
Posted in

Hashtag ötös

Kézzel lábbal próbálom, bemagyarázni, hogy nem hiányzol. A konyhában fel s alá járkálok, A fehér falaknak magyarázok, És elképzelem, Hogy te nézel vissza rám. Kézzel lábbal próbálom eltüntetni a nyomaidat. Azon tűnődőm megörültem-e? Pedig nem! Csak hiányzol. Túl sokat. Túl sokszor. Még meg kell gyászolnom téged. Elfogadni, hogy a szíved,  Egy meleg otthon. Ahová nincs […]

Posted by
Posted in

Távol, ott a padon

Krisztina a padon ücsörög egy parkban. Évente egyszer mindig kijön ide. Szél fúj, beletúr a hajába, és pimaszul megrántja, majd bebújik a pulóvere alá, hogy aztán végigszaladjon a testén. A nő megborzong, majd összehúzza a kabátját. Megszokhatta volna már, hogy errefelé a tenger közelsége olykor viharossá korbácsolja a szelet. Nagyot szippant a sós levegőből, majd […]

Posted by
Posted in

Újra és újra

A türelmemből, várakozás lett. A várakozásból elengedés. Amiből feledés. A felejtésből elmúlás. És megint ott tartunk, hogy nem tudjuk hol tartunk. Mi megint ott vagyunk, Hogy sehol sem vagyunk. Ugyanazok a körök, Újra és újra. Szóval azt hiszem, Nem is jövök vissza.

Posted by
Posted in

Itt mondom el

Nálad nincs semmi. Csak a kávé illata. Itt mondom el, mosolyogva: Nem szeretlek kedves, És már nem foglak soha! Nálam sincs semmi. Csak egynéhány kopott könyv, és egy szomjas árvácska, lopva nézek a virágra, ő sem érti, nem is hallja, ahogy suttogom sírva: nem szerettem én még így senkit, és már nem is fogok soha!

Posted by
Posted in

Ez is én

2020.03.29 A boldogság, szeretet, szerelem nem egy érzés, hanem létállapot. Feltétel nélküli. Semmilyen mögöttes gondolatot nem hordoz. Ellenben a szomorúság, a düh, a félelem, mind egy-egy érzés, amit a gondolataink előznek meg. Tehát: Nem változtathatod meg a dolgokat, amik érnek. De megváltoztathatod a gondolkodás módod. Neked is annyi boldogság jutott mint másnak. Eszmélj fel a […]

Posted by
Posted in

Hol volt hol nem volt

Hol volt, hol nem volt Az Óperenciás tengeren innen, vagy túl. Valóságban, vagy a képzelet szülte Rémálmomban, a kegyetlen valóságban Kíméletlen, senkit nem kímélő rémes Pusztításban útra kelt egy gyilkos átok Majd testet öltött élőlény formájában Mely élen jár egy szörnyű gyilkosságban Elterjedve az egész kerek világban Oly erőszakos terjedése, beste léte Hogy zavart keltett […]

Posted by
Posted in

Saját imám. /Imádkozzunk együtt, hogy ne csak a gonoszt, hanem a járványt is legyőzhessük!/

  Hogy tud a lélek szárnyalni, Amikor megnyugszik Tebenned! Hogy tud a szív örülni, Amikor megtisztul Általad! Szeressél Jézusunk, Benned van bizalmunk! Hisz tudod, gyarlóak vagyunk. Sóhajtunk utánad, esdeklünk feléjed, Mégis, bűneinkbe esünk, Segits erősségünkben! Légy velünk ájtatosságunkban, Hogy Általad a gonoszt, Végleg legyőzhessük! Ámen.  

Posted by
Posted in

Végítéleti bíróság

Sorsom, születéskor kirótta rám a végítéleti bíróság által, Hogy éltemet a végzet, omló gödrében kell leélnem, mindazonáltal Bár éltem hosszan igaz és bűntelen rabként, senki vagyok ezen-által… Nem akartam én meghalni, de a végítélet bíróság kivégzett, Persze azt nem értem, hogy mi okból van, hogy magának engem kinézett A sorsom végtelenül kegyetlen, de a konkrét […]