A Vértes hegység ölelésében járunk, nádas mögött Bokodi-tó tükre ragyog. Érezzük, hogy most rejtett kincsre találtunk, a kíváncsiság szóhoz nem jut, csak makog. Mintha egy más országba pottyantunk volna, elénk teríti a bűvös valóságot. A vízen házak, mintha úsznának sorra, stégszálakkal kötik át a távolságot. Cölöpökön kellettetve ringatóznak, akkor menj közelebb, ha elég […]
A fák futnak az út mellett, ahogy a sebességet emeled. Ágaik most meztelenek, tarka ruháik mind levedlettek. Ágak között terpeszkednek, büszkén fejet magasra emelnek fagyöngyök, mik kerekdedek, élvezik, hogy földre le nem esnek. Örökzölden mosolyognak, a gallyakon keveset mozognak. Élősködve álmodoznak, a gazdanövényből táplálkoznak. Vigyorognak a talajra, hol szőnyegágyon fekszik az avar. […]
Ritka illat terjeng a levegőben, havat mutat, hiszem – jelezték bölcsen. A telis-tele felhők megroskadtak, szél erős hullámára kibuggyantak. Érintetlen hószövetet halmoztak, az erdőben mindent elárasztottak. A fák közé csillagok fénye szorult, mint mézes út, mi a hóra kicsordult. Mennyei álom járta át lelkemet, az éji vágyakozás könnyebben ment. Az éjszínű este kitárulkozott, […]
Páratelített felhők roskadtak, elernyednek a nagy teher alatt. A szél csípésétől kiszakadnak, a hópaplannal tájat takarnak. Tél-Ura mínuszokat dobálva, tó vizét viszi magával táncba. Amire már magát megcsodálja, tükörfényesre fagy a bokája. Kihasználja ezt a fűz a parton, képét csodálja az alkonyaton. Fehéren piros, rózsaszínt csaljon, zúzmarával játszik, mint más lanton. Nincsen […]
Rózsa Iván: Örök ellenzéki? Nem vagyok mai fiú, 1959-ben születtem. És életem hat évtizede alatt nem csápoltam még egyetlen Magyarországon fennálló rendszerre sem. Az átkosra sem, a mostanira sem. És úgy érzem, nem is volt rá okom. Nem az én hibám elsősorban ez a fenntartás, netán szembenállás. Nem éppen történelmünk dicső korszakaiban éltem eddig. Az […]
Rózsa Iván: Oltás-mizéria Bizalmatlanok az emberek. Csoda ez, hogy ennyi botrány után már nem igazán bíznak a vezetőikben? Akik vizet prédikálnak, s nekünk is ajánlják, szinte kötelezően előírják ezt, míg ők közben bort isznak. A magyar lakosság töredéke akarja egyáltalán beoltatni magát. Hogy lesz így nyáj-immunitás? És ez a kisebbség is inkább az amerikai vagy […]
Pillanatképek életem apró történéseiből… Hideg, nyirkos tél van, a város vastag ködbundába burkolózva álmodik az elmúlt nyár melegségéről és sóvárogva várja újra a tavasz feltámadását. Már csak egy nap választ el bennünket Karácsonytól, a szeretet ünnepétől. Házunk előtt dideregnek a fák csupasz ágai. Bent a szobában kellemes meleg van. Amíg mindenki lázasan készülődik a családi ünnepekre, […]
Az idei évben is elérkeztünk az utolsó hónaphoz, Melynek neve: December, a Karácsony hava. Az Idő hatalmas óráján lassan ballagnak a mutatók, Lassan, de biztosan mutatják az évnek végét. A világ lázasan készülődik, ragyogó fényárban úsznak A városok. Csillogó fényfüzérek kúsznak fel a fákra, Fénykapuk és vakító feliratok fénylenek mindenfelé. Csupán az emberek szívében lesz egyre […]
December első napján, hideg téli időben A jeges szél arcomat boronálja, miközben Városunk Főtere felé visznek lépéseim. Ahol adventi sürgés-forgás látványa fogad. A Főtér közepén hatalmas fenyőfa Magasodik, szorgos kezek éppen Csillogó-villogó fényruhába öltöztetik, Amint illik az ünnepi hangulathoz. A teret körbefogják az árusok fabódéi. Kapható itt minden: hurka, kolbász, Forralt bor, meg mindenféle enni-innivaló. […]
Az önmagukat túlzón szerető emberek, Sosem a megbízhatóbb, legbátrabb emberek. Nem lehet egy embertől olyat követelni, Amire nem képes, nem adatott meg neki. A halál óráját, nem lehet megválasztani, Időpontra, célszerű nagy türelemmel várni. Persze élet faramuci, közbejöhet bármi… A környezeti csend már izgatottá válik, Látni, a távolban már többször is villámlik… Én békésen elalszok, […]
