MESEVERS Edit Szabó : Hóban, fagyban . Meseország közepében lehullott már a nagy hó, fehérség borít el mindent, hegy tetején várorom. . Telihold világítja meg fagy közepén az utat, sárga fényben tükröződnek lányok, arra haladnak. . Útnak indult a három lány, két édes, egy mostoha, irigylik a szegény leányt, hangjuk mint egy harsona. . Minden […]
A jég varázslata ül a tájra, nincs hó, mindenütt merevség. Így bújt a szívembe is a keménység, mitől e tél próbára tevő érzés. Kietlen, nem mozdul a rémség, jöhetne legalább hó, fehérség! Széllel, tombolással járna, de mégis egyszer elolvadna. Évek óta várom a változást, nem jön más, csak jég, nagyobb jég. A távolság […]
Hóhegy helyett lassú folyó, melegszik a föld, változás. Zöld fű helyet száraz bogyó, jön a sivatagosodás. Fiatalon ül magában. Élet-jövőn gondolkodik, harag, düh száll az agyára, a félelem nem boldogít. Nem kell játék, gondoskodás, túrázni a régi cipő. Egészség csak álmodozás, bűntudat az örök dicső.
A zenekar alig hogy halkan hangol, a szív a ritmusába belekarol. A keringése hirtelen felgyorsul. Belebizsereg a láb, szinte mozdul. Két szempár pontosan egymásra talál, férfi a karját sóváran nyújtja már. A tangó ábrándos léleknek izzó, mint egy frissen kinyíló rózsabimbó. Lépések sorozatának összhangja, nem titkolt pezsgés lüktető óhaja. Testek mámoros összesimulása, elindul […]
Tankában írta meg a szerzőpáros… Felhők, szép fodrosan Gyülekeznek vad viharhoz. Villámfény, pont láttat. Nem kellek én senkinek sem, Életemet eltemetem. * Viharban, nappal is Csak az éjszaka látható. Érlelő, nagy meleg. Beásom a bokrok alá, Ne találjon senki se rá. * Hideg, és oly’ meleg, Háborúzó az égzengés. A villám meg levág. Rozsdásodjon, avasodjon, […]
(3 soros-zárttükrös) Kétfélével írok, pennával és töltőtollal, Fejem meg tele van jobbnál jobb gondolatokkal… Kétfélével írok, pennával és töltőtollal. (Bokorrímes) A pennámat én kék tintába mártom, A golyóst meg feketével használom… Papíron, ha percegek, ezt imádom. nagyon is esteledik, és sejtelmes árnyak futnak a falon, A Nap is elért útja végére… lebukik a horizonton. Én […]
Edit Szabó : Aranylánc – füzér . Véletlen-e hogy barátra találtam, napjaimban itt vagy velem . A támaszom, barátom jóban-rosszban, kire mindig vártam, veled . Nem véletlen, csillagok küldtek nekem, megköszönöm nékik, neked. . Az életem veled lehet teljesebb, angyalok, köszönöm nektek. . Bőcs,2020.01.15.
Edit Szabó : A híd . A magyar főváros egyik jelképe, az első híd végleg összekötötte, majd egyesítette Pestet és Budát, megmutatva nékünk országunk házát ! . Gránit hídpillérek Duna mélyében, hármas cölöpsorral megerősítve, Széchenyi István Lánchídja megépült, hiszen” Ha isten velünk,ki ellenünk?” . . Védelmező oroszlánok hídfőkön, kőből vésett testek, ők az őrizők, emlékeztetnek […]
Sűrű, nyálkás köd lóg az erdőben a fákon, Botorkálok… tejfehérben, meredek fájón. Előttem nagy fa… tán’ nem is látom az erdőt, Botorkálok… köd van, honnan merítsek erőt? Vecsés, 2004. március 22. – Kustra Ferenc
Villámfénynél láttam… az ígéret földjét. Vad álmomban,.. láttam már ilyet, effélét. Van, ott minden mi kell; pénz és elismerés, Ezekből a valóban; nincs vagy oly’ kevés. Éltet-e és vajh’ meddig a remény? Tudjátok, hogy az élet mily’ kemény? Ti sikeresek vagyok, nem tudtok Olyat, amitől én elfogódok. Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc
