(3 soros-zárttükrös) Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja, Egyben a kalodám is, mert a láncokkal bele vagyok koncolva… Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja. Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva, Szakíthatatlan láncokkal, hogy ne maradjon üres az ladikja… Úgy is érzem magamat, mint aki […]
I hate your mind, I hate your thinks. You disappeared And broke my dreams. Now I’m alone. My body is own. You tire of this And changed me down. Changed me down! Just kill me! Just kill me! Just touch me now. Just hit me! Just hit me! Cut out my heart. I cried you: […]
Jöjj velem kedves, fogd a kezem Nézz a szemembe, mesélj nekem Veled oly édes, oly jó a szerelem Tavasz van újra, nyílnak az orgonák Mámoros illatuk símogatja a szivem Gyere kedves, fogd a kezem Hogy szeretsz most el is hiszem Kék lett fenn az ég, elmúlt a zivatar Hogy minden csak hazugság Már nem is […]
Súlyos esőfelhők borítják a fejem. Futok, ülök, megyek, nem lelem a helyem. Súlyozok, hőzöngők, kiutat nem lelem… Vecsés, 2014. 04. 06. – Kustra Ferenc József
Az ember, óh, se nem szép, se nem jó! Általunk meg nem változtatható. Csak úgy tud változni, ha belülről jön a szükséglet És ez változtatja meg, mi lelkében… benne véglet. Vecsés, 2014. január 25. – Kustra Ferenc József
(Bokorrímes) Gyógyításban az orvosnak „korlátlanok” a lehetőségei, Gyógyulásban a betegnek korlátozottak… eshetőségei. De betegnek nem számítanak… csak a saját lehetőségei. (3 soros-zártükrös) Mi is lehet az elviselhető emberi élet? Megtudod öregen, ha megéred, beteg mivé lett… Mi is lehet az elviselhető emberi élet? Vecsés, 2018. augusztus 31. – Kustra Ferenc József – létviszonyokról: versben és […]
Kórrajz A hangom már nem ér el messze, nem úgy zeng, mint ahogy szeretném, tüdőbajom megint nyomorgat e végtelenbe hajló estén. Nem úgy forog ma már a nyelvem, ahogy neved szelíden mondta, a bénulás hatalma görcsöl e mindentől beteg gyomorba. Szavak maradnak el maguktól, lelassul már a mozdulat ma, csak éjszakák ne jöjjenek rá a […]
Rózsa Iván: Sámánok és sarlatánok Aki réved, sohasem téved. Aki áltat, már rögtön támad. És ha már nincs semmi több pénze: Mással fizetteti az árat. Igaz sámán, átlát a szitán: Ezért tartja becsben a népe. Ő felette áll minden vitán: A Sátánnak nincs is több érve. Budakalász, 2021. április 20.
Rózsa Iván: Maffia „Nagynak tartasz, hát én is nagynak tartalak: Nyomjuk el közösen azt, aki tényleg nagy!” De az utókor egyszer ítéletet mond felettetek: A kutya sem jegyzi meg majd koszos kis nevetek! Budakalász, 2021. április 20.
Tavaszi álom (Csoportos utazás a Beregbe) Várainkba húzódunk vissza, És egyedül álmodjuk a csöndet. Almafákról álmodunk mid. Virágzó Almafákról, kik járnak könnyed Napkeleti táncot. Gömbölyű karjukon fut finom Tavaszi fátyol. Lenge tavaszi álom Út mentén táncolnak a lányok. Forgolódnak mozdulatlan-szépen Mert alattunk gyorsan rohan az út. És ők nevetve-lehelve árasztanak Szirmaikból fehér fény […]
