Egyszer régen volt egy kertem, benne szeretetre leltem. Kis kertemben csöpp mag voltam, Puha földbe kapaszkodtam. Telt az idő, nődögéltem, kis kertemben sose féltem. Mindig egyre nagyobb lettem, napról-napra erősödtem. Egy szép napon nyújtózkodtam, s lám, a földből ki is bújtam. Megismertem a világot, a kis szívem már virágzott. Arcom szellő simogatta, meleg sugár cirógatta. […]
Ma még fojtogat a tegnap, múltam, melyet a szél felkap. A “volt egyszer”, és “egyszer volt”, mint papíron a tintafolt. Bennem él, lelkembe ágyaz, arcomon a könny már száraz. Régen történt, mégis fájó, hogy milyen volt, nincs is rá szó. Akkor volt a lehetetlen, testem fáradt, tehetetlen. Életemnek viharában, egyedül az éjszakában. Holnap már emlék […]
Boldog vagyok, mert élek, Ennél többet nem kérek. Nemes szívnél nagyobb nincs, Igaz hittel hinni kincs. Gazdag az, ki úgy szeret, Nem kér érte egyebet. Adom ehhez nevemet – s befejezem versemet.
Rossz napok Mert vannak rossz napok, mikor borongós, sötét az ég, válladra száll a gond, van úgy, hogy nagy pofont kaptál a sorstól, s körötted jár egy nagy csomó bolond. Hiába bíztatod magad, hogy eljő a változás hamar, de mégse jön, gyűlik tovább megannyi szürke felhő, olyankor senki sincs, ki rád köszön. Borítanád a gondod […]
Én, Diogenész, athéni polgár, Isten nyílt ege alatt e napon, Bár egészségem kitűnőn szolgál, E végrendeletet hátrahagyom. Rozzant hordómat cicámnak szánom, Egerésszen benne kedve szerint, Csinos ház lesz néki, úgy találom, S e jussra majd dorombolva tekint. Csorba bögrémet szomszédom kapja, Ki oly sokszor tört orromnak borsot. Nem lesz neki szerencsés a napja: Átkozni fog […]
Add, Istenem, hogy mindet tűrjem és feledjem, Kik napra-nap kiélik gőgjüket rajtam. Add, hogy bölcs maradhassak a reménytelenségben, És túlélő a pusztulásban. Add, hogy szeretteimet el ne veszítsem, S eszem mindig józan maradjon az őrületben is. Add, hogy átlépjek könnyedén a bajokon, S a betegségek is elkerüljenek, ha lehet. Add, hogy alkothassak még vén koromban […]
Vad máglya ropogása hallszik az estben Sokasodik a tömeg a bírói kertben: Szedett-vedett, rongyos népeknek hada Pusztító indulatok dühödt áradata. Rozsdás kúthoz láncolva, fáradtan s véresen Szépséges leányka sírdogál keservesen Szénfekete szeme: kerek, mint a hold Árnyékolja megannyi lilásszürke folt… „Valld meg bűnödet, hitvány besenyő Tiéd-e az a kék, hímzett keszkenő, Mit a […]
Pogánnyal küzd a vitézlő rend S végbeliek Jézusimádó hada Lest vetnek ők berek sűrűjén S ha földet renget a sok pata Kerekedik dicsőséges csata Gyors paripákkal száguldanak Tölgykoszorúzta őszi kaszálón Felfutnak kies kárpáti bércre Verekednek fagyzugos hágón Vad sólymokként, bosszúállón Szemükben ős-napkelet csillaga Szívükben magyarok szelíd Istene Lelkükben bátor reménykedés S a végbeli […]
Kék erdőn fátylas holdösvény hívogat A csendet lélegzed áprilisi fák alatt Kendődbe bújsz, akár anyóka temetőn Őzeket hívogatsz hajnali legelőn Felnézel az égre, mily közeli a vég Csillagot húzó gémes kút az ég Magad vagy, csókom sem kell mostan’ Szíved jéggé fagyott, lefeküdnél holtan Éltél azon a hegyen, hol születik a köd Hol […]
A kandalló előtt tétován Bámulom a lobogó tüzet A lángok között délceg úrfi: aranysarkantyús lovag üget. Magam vagyok, jól tudom: Páncélom hogy fénylett egykoron A tűnt dicsőség, mint titkos hiúz A múlt erdejében eloson… Vajh’ ki emlékszik közületek Arra a réges-régi tavaszra Mikor a budai vár lila pástját Megkésett vihar havazta? Alig […]
