Posted by
Posted in

Anyák Napjára

Egyszer régen volt egy kertem, benne szeretetre leltem. Kis kertemben csöpp mag voltam, Puha földbe kapaszkodtam. Telt az idő, nődögéltem, kis kertemben sose féltem. Mindig egyre nagyobb lettem, napról-napra erősödtem. Egy szép napon nyújtózkodtam, s lám, a földből ki is bújtam. Megismertem a világot, a kis szívem már virágzott. Arcom szellő simogatta, meleg sugár cirógatta. […]

Posted by
Posted in

A tegnap

Ma még fojtogat a tegnap, múltam, melyet a szél felkap. A “volt egyszer”, és “egyszer volt”, mint papíron a tintafolt. Bennem él, lelkembe ágyaz, arcomon a könny már száraz. Régen történt, mégis fájó, hogy milyen volt, nincs is rá szó. Akkor volt a lehetetlen, testem fáradt, tehetetlen. Életemnek viharában, egyedül az éjszakában. Holnap már emlék […]

Posted by
Posted in

Szívemből szóló

Boldog vagyok, mert élek, Ennél többet nem kérek. Nemes szívnél nagyobb nincs, Igaz hittel hinni kincs. Gazdag az, ki úgy szeret, Nem kér érte egyebet. Adom ehhez nevemet   – s befejezem versemet.

Posted by
Posted in

Rossz napok

Rossz napok Mert vannak rossz napok, mikor borongós, sötét az ég, válladra száll a gond, van úgy, hogy nagy pofont kaptál a sorstól, s körötted jár egy nagy csomó bolond. Hiába bíztatod magad, hogy eljő a változás hamar, de mégse jön, gyűlik tovább megannyi szürke felhő, olyankor senki sincs, ki rád köszön. Borítanád a gondod […]

Posted by
Posted in

Diogenész testámentuma

Én, Diogenész, athéni polgár, Isten nyílt ege alatt e napon, Bár egészségem kitűnőn szolgál, E végrendeletet hátrahagyom. Rozzant hordómat cicámnak szánom, Egerésszen benne kedve szerint, Csinos ház lesz néki, úgy találom, S e jussra majd dorombolva tekint. Csorba bögrémet szomszédom kapja, Ki oly sokszor tört orromnak borsot. Nem lesz neki szerencsés a napja: Átkozni fog […]

Posted by
Posted in

Diogenész imája

Add, Istenem, hogy mindet tűrjem és feledjem, Kik napra-nap kiélik gőgjüket rajtam. Add, hogy bölcs maradhassak a reménytelenségben, És túlélő a pusztulásban. Add, hogy szeretteimet el ne veszítsem, S eszem mindig józan maradjon az őrületben is. Add, hogy átlépjek könnyedén a bajokon, S a betegségek is elkerüljenek, ha lehet. Add, hogy alkothassak még vén koromban […]

Posted by
Posted in

Boszorkány

Vad máglya ropogása hallszik az estben Sokasodik a tömeg a bírói kertben: Szedett-vedett, rongyos népeknek hada Pusztító indulatok dühödt áradata.   Rozsdás kúthoz láncolva, fáradtan s véresen Szépséges leányka sírdogál keservesen Szénfekete szeme: kerek, mint a hold Árnyékolja megannyi lilásszürke folt…   „Valld meg bűnödet, hitvány besenyő Tiéd-e az a kék, hímzett keszkenő, Mit a […]

Posted by
Posted in

Fennmarad egy kobzos dalában

Pogánnyal küzd a vitézlő rend S végbeliek Jézusimádó hada Lest vetnek ők berek sűrűjén S ha földet renget a sok pata Kerekedik dicsőséges csata   Gyors paripákkal száguldanak Tölgykoszorúzta őszi kaszálón Felfutnak kies kárpáti bércre Verekednek fagyzugos hágón Vad sólymokként, bosszúállón   Szemükben ős-napkelet csillaga Szívükben magyarok szelíd Istene Lelkükben bátor reménykedés S a végbeli […]

Posted by
Posted in

Kék erdőn…

Kék erdőn fátylas holdösvény hívogat A csendet lélegzed áprilisi fák alatt Kendődbe bújsz, akár anyóka temetőn Őzeket hívogatsz hajnali legelőn   Felnézel az égre, mily közeli a vég Csillagot húzó gémes kút az ég Magad vagy, csókom sem kell mostan’ Szíved jéggé fagyott, lefeküdnél holtan   Éltél azon a hegyen, hol születik a köd Hol […]

Posted by
Posted in

A lovag

A kandalló előtt tétován Bámulom a lobogó tüzet A lángok között délceg úrfi: aranysarkantyús lovag üget.   Magam vagyok, jól tudom: Páncélom hogy fénylett egykoron A tűnt dicsőség, mint titkos hiúz A múlt erdejében eloson…   Vajh’ ki emlékszik közületek Arra a réges-régi tavaszra Mikor a budai vár lila pástját Megkésett vihar havazta?   Alig […]