Posted by
Posted in

Fűben, pázsitban, gyepen…

Fekszek a réten, finom, vastag fűben, A szél nekem sóhajtozik a fűben. Velem van… őrült magányom… a fűben. El vagyok dőlve a szépen hullámzó, nagyon sűrű pázsitban, A szél nekem sóhajtozik szinte pánikban, vastag pázsitban. Velem itt fekszik a megveszekedett magányom a pázsitban. El vagyok fekve-nyúlva csukott szemmel, a vastag gyepen, A szél mozgatja, sóhajtozik […]

Posted by
Posted in

Naplóbejegyzés

Kipattannak a szemeim, és az ablakon beszűrődő gyenge napfénynek köszönhetően boldogan ülök fel az ágyban. Egy pillanaton belül azonban teljesen alábbhagy a jókedvem. Ez a hullámzás megy már 3 hete. Nem tudom pontosan az okát, talán a bezártság miatt van. Megdörzsölöm az arcomat, és az ölembe veszem a naplómat. A vírus kitörésének kezdetén megfogadtam, hogy […]

Posted by
Posted in

Csak zúdul a fejemre

A gyűlöletről… Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! Bezzeg a gyűlölet, az meg itt kóricál, ő mint, lélek-vakond! Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! Föntről csak úgy zúdul a fejemre, sok mérhetetlen mocsok, Öregen már tudom, ennek immár nem lesz vége… csak harcok… Föntről csak úgy zúdul […]

Posted by
Posted in

Búcsút intünk

Búcsút intünk / Érettségi után egy tanárnő emlékére / Ó! mennyire vártuk, ahogy szőkén belibbent az osztályba A teremben mosoly nyelvek lebegtek mindenütt Szeretet melege áradt a padsorok között Az otthonunk vidám szelleme közénk költözött A dicséret hangja szívünkben mindig célba talált Ha néha korholta csacska figyelmetlenségünk Sértettségünk mesével feledtette vélünk Szinte izgult egy – […]

Posted by
Posted in

Bajuszkirály

Egyszer réges-régen volt egy ember. Hosszú bajszáról volt híres, ami legalább háromszor körbeérte a földgolyót. A hosszú bajusz csodájára messzi földről is eljöttek és álmélkodva nézték, ahogyan gazdája reggelente fésülgeti nap, mint nap. Nem volt egyszerű feladat megfésülni ezt a tekergő arcdíszt. Felesége segített neki. Ilyenkor az asszonyka elszaladt a bajusz végéig és ott jó […]

Posted by
Posted in

A kesztyű és a kiskutya

  Egyszer egy kiskutya talált egy pár kesztyűt. Még sohasem látott ilyet. Először azt hitte valami szőrös, fura állat. Na de, hogy egyszerre kettő legyen belőle! Ez már a kiskutya érdeklődését is felkeltette. Amikor meglátta egy bokor alatt, kicsit megrettent tőle. Mérgesen még a fogait is rávicsorította. Azt hitte, hogy majd a kesztyű visszamorog és […]

Posted by
Posted in

Cipőházikó

Hol volt, hol nem volt Óperenciás– tengeren is túl, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt a Cipőország, és annak közepén állt egy takaros cipőházacska. Ebben lakott egy család, apa, anya és a gyerekek. Apa minden reggel elment dolgozni a közeli cipőgyárba, anya meg otthon maradt az apróságokkal. A három lurkó nagyon eleven volt, és […]

Posted by
Posted in

Ripacsok országa

Ripacsok országa /Ferit puccsolása idején / Mentorok és gubernátorok Kupecek, ripacsok és mániákusok Itt minden megtalálható Tisztelt Nagyérdemű Nevezhetik bárminek,hiszen valamennyi féleszű Fegyverzetük az árulás A haszonlesés és a lelki markecolás Mézédes kongresszusi hangulatban Kaviáros – pezsgős hölgykoszorúban Kovácsolt Pöffencs jólfésült árnyékában Irdatlan Ildikó vicsorgó mosolyában Ránckeretben kongó Nyuszi fejben Szárny szegetten csapkod, mint légy […]

Posted by
Posted in

Papó és a tábori lelkész

Papó és a tábori lelkész Vásári Tamás zongoraművész következőképen nyilatkozott „Üzenet” c. önéletrajzi könyvében hőn szeretett nagyapjáról: „Igen, nagyon szerettem Nagyapát, kicsit úgy, mint ahogy az ember szeretné a Jóistent, ha ott lakna köztünk!” Én azt hiszem, sokan vagyunk így közel álló családtagjainkkal, szeretteinkkel, különösen a magas kort megért nagyszüleinkkel. A „Papó”, akit írásaimban többször […]

Posted by
Posted in

Megadjuk a módját…

(3 soros-zárttükrös) Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz, Lelkem polcáról minden rosszat lerakodsz… Ha, Te a vágyad csillagszórásába fogsz. Bújjunk össze, legyünk együtt szerelmi vétkesek, Így, lovagoljuk meg összefonódva éjeket, Beléd bújok és az lesz a kéjem, Ott bennem nem lesz semmi értelem… (Bokorrímes) Neked hagyom érző átölelésem, Ide már nem kell, bíz’ semmi védelem, […]