Posted by
Posted in

Aranylánc füzér

Edit Szabó : Aranylánc – füzér . Véletlen-e hogy barátra találtam, napjaimban itt vagy velem . A támaszom, barátom jóban-rosszban, kire mindig vártam, veled . Nem véletlen, csillagok küldtek nekem, megköszönöm nékik, neked. . Az életem veled lehet teljesebb, angyalok, köszönöm nektek. . Bőcs,2020.01.15.

Posted by
Posted in

A híd

Edit Szabó : A híd . A magyar főváros egyik jelképe, az első híd végleg összekötötte, majd egyesítette Pestet és Budát, megmutatva nékünk országunk házát ! . Gránit hídpillérek Duna mélyében, hármas cölöpsorral megerősítve, Széchenyi István Lánchídja megépült, hiszen” Ha isten velünk,ki ellenünk?” . . Védelmező oroszlánok hídfőkön, kőből vésett testek, ők az őrizők, emlékeztetnek […]

Posted by
Posted in

Botorkálok

Sűrű, nyálkás köd lóg az erdőben a fákon, Botorkálok… tejfehérben, meredek fájón. Előttem nagy fa… tán’ nem is látom az erdőt, Botorkálok… köd van, honnan merítsek erőt? Vecsés, 2004. március 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az élet, mily’ kemény-remény…

Villámfénynél láttam… az ígéret földjét. Vad álmomban,.. láttam már ilyet, effélét. Van, ott minden mi kell; pénz és elismerés, Ezekből a valóban; nincs vagy oly’ kevés. Éltet-e és vajh’ meddig a remény? Tudjátok, hogy az élet mily’ kemény? Ti sikeresek vagyok, nem tudtok Olyat, amitől én elfogódok. Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Amióta

Amióta megvagyok, rossz a világ, Pincében vaksötét van, nincsen világ’. Lemegy este a nap, sötét vala, Vajh’, lesz e reggel hajnal-pirkada? * Szép Világ, Csak álom. Hit és remény… Szeretet éltet! * Az Ember Sohasem Tanult múltból! Minden megy tovább! Vecsés, 2003. augusztus 21. – Kustra Ferenc – Filozófia az életről, versben és apevában…

Posted by
Posted in

Van jövőd?!

Ha páhol az élet Ezt adja, mint szépet, Akkor is van jövőd, léted. Észleld, mert ad szépet néked, A léleknek is kell az abrak, Hogy kinyíljon a világ ablak, Így vedd a hátadra a kis kévét, És valahol tedd le… kazal zömét! Ha kis kéve a jó és a kazal rossz, És te vigyázol, így […]

Posted by
Posted in

Ha… az arc!

Ha oly’ borús az arc, Ha borús az idő, Ha van valami harc, Hát… borús a jövő. Ha oly’ vidám az arc, Ha derült az idő, Ha nincsen semmi harc, Hát… Biztat a jövő. Vecsés, 2013. június 1. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Téli séta

Edit Szabó : Téli séta . Havas erdő hosszú útján palástot húz maga után magas delnő, rövid póráz odakötve a csuklóján. . Póráz végén a két csoda, hófehérben csodálkozva, megpihennek a jószágok leghűségesebb barátok. . Kutyát sétáltatott a lány, még valakit várhat talán, hátra felé nézegetve messze néz a tekintete. . Hűségesek a barátok, tudják, […]

Posted by
Posted in

Atyád felé nyújtott bizalom

  Madárdal köszönti a napot, Sok embernek vidámságot hozott. Csend s nyugalom adja át magát, Mikor csendes házba tisztulni vágysz.. Bent a csendes falak, védő szentek szobra, Atyádra bízod féltve őrzött titkaidat. Ki tudja, mekkora őneki a teherbírás? Ki tudja, hányszor sírja el magát? Előtted, Ő urad szolgája, kire ráteszed lelki problémádat. De Ő is […]

Posted by
Posted in

Örökös árnyék

Felforgatott föld, barna göröngyök, hófehér lepel, némán üvöltök. Szürke ég alatt meggypiros rózsák, árva kezeim véresen fogják. Élettelen köd, örökös árnyék, lelkeddel együtt bár tovaszállnék.