Posted by
Posted in

Állatok – verses mese

Volt egyszer egy erdő kerek erdő fajta, ezt az erdőt nagyon sok állat lakta. Erdő szélén Medve bácsi fatörzs házban éldegélt, én is láttam, szabadnapján dúdolva mézet keresgélt. Szürke bunda hosszú fülek tojás festő nagy bajusz erdő szélén nyuszi néni most is ott ül valahol. Jött a mókus szaladgálva felmászott az odvas fára. Nézelődött onnan […]

Posted by
Posted in

Megtaláltad-e a vigaszt?

Élvezted-e az élet-templomot belengő békét, nyugalmat? Vagy az életed frontján valahol, megtaláltad-e a vigaszt? Mikor te megszülettél, megkezdődött az „élet-halál játszmája” És ha már sokat éltél, akkor kerül a téma, „meghallgatásra”! Lehangoló és elkeserítő látvány visszanézve az életed? Tudsz-e te bármilyen rossz körülményről, mi okozhatja a végzeted? Vakolatlan falak, törött lábú székek, Bennem föltolulnak… békétlen […]

Posted by
Posted in

Tavasz bizodalma

Edit Szabó : Tavasz bizodalma . Korán jött most ez a tavasz, “megisszuk a levét”, kinyílottak a virágok, színpompás lett a rét. . Sarjadnak a zöld fűszálak, csomóstól hajtanak, rügyek bomlanak a fákon, siralmasan hatnak. . Örömünket tavasz hava keserűvé tette, hópelyhekkel tele a rét és házak teteje. . Miben bízzunk te jó Isten, mit […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pillanatkép

Rózsa Iván: Pillanatkép Pillanat Minden pillanatban a pillanatnak kell élni, s ez a pillanat lehet végtelen is… Végtelen pillanat Végtelen pillanatok egymásba fonódnak, és sosem lesz végük… Pille Pilleszárnyakon lebben a lét: és a végén vár az öröklét… Pilleszárnyakon Pilleszárnyakon száll a gondolat: izoláltak az emberek, és azt mondanak a tévékben a bennfentesek, amit akarnak, […]

Posted by
Posted in

A vírusról másképp…

Bíróra várva…   „Megbomlott a     régi mérték, percnyi álmok     tépték eszét.” Mondta, mikor     tetten érték. Ennyi volt a     védőbeszéd! Most áll, mint ki     várja végét; arcát dúlja     régi romlás. Míg rágja a     papír szélét, nyelvén csüng még     száz káromlás.   Volt itt minden:     okos óra, csengő fészek     (szürke mobil), felkent senkik,     buta nóta, kimért átok […]

Posted by
Posted in

ELMÚLÁS

Én ne tudnám mi az elmúlás , Ki szeretteit már rég eltemette, Mikor a fákról ezüstös könny pereg? Én ne tudnám miért búcsúznak a levelek? Ilyenkor,ha újra jön az ösz, Szivembe ismét fájó bánatot üz. Nem, nem kérek több gyászt, Feledés, bánat, szomorúság Utitársaim többé nem lesztek, A szenvedés kosarát ma félre teszem! Mikor egy […]

Posted by
Posted in

Számkivetett, ha számol

Csak azokat a számokat láthatod, Melyekért a szemed felragyog. De ha már tanultál matematikát, Azt jóra is használhatod. Felébreszt, megrémiszt, talán féken tart, Ha szembesülsz olykor számokkal, S meglátod az emberi pusztító bajt: A végóra elfogyóban. (Pápa, 2014. december 18.)

Posted by
Posted in

Társsal… mély magányban

Hétköznapi pszichológia… Társsal a magány, zsákutcába bevezetett, És nem emlékszik ember, mikor is nevetett… Kapcsolat már elvesztette… míves veretet. Hajdanán-danán szép volt minden, tán’ túl szép, Akkor még volt szeretet… immár álomkép. Kikopott azonban már minden, amire mi büszkék voltunk, És mindent felőrölt ez a hosszú, kegyetlen életharcunk. Minden nappal, csak süllyedünk a délibábos öregségbe, […]

Posted by
Posted in

Őszi út

Ősz lett. Hullanak a levelek. A földre esve vörösen izzanak. Tűzben ég az ősz. Lángol, ahogy a szívem lángol. Éget az őszi út, Ahogy lelkemet és léti valómat Perzselte fel a lábnyomaiddal kitaposott zavaros, Zilált ösvény, amit magad után hagytál bennem. A friss tavaszi búzát, a gazdag, Érintetlen gyümölcsfákat gyújtottad fel Minden egyes rám vetett […]

Posted by
Posted in

Ébredés

    Fodros felhőkön nyújtóznak álmaim, A tovaszáguldó, zord idő lassít. Emlékeim csobbannak a csend taván. Gyöngéden elidőznek a múlt szaván. Fák tövében sistergő vágyak gyúlnak, a réten ragyogva, cikázva futnak. Gyertyalángként hirtelen ellobban, Leszállt a józan reggel homlokomra.