Posted by
Posted in

Ezt a verset ketten írtuk

A „Százhúsz szonettből álló lírai rekviem”, ahogy Szabó Lőrinc e verseket nevezte, régi-régi ismerősöm. Bár már korábban is olvastam némelyiküket, először férjem halálakor lapoztam végig a karcsú kötetet.   És a gyászév alatt mindegyre visszatértem szonettjeihez A huszonhatodik évnek. Nekünk akkor huszonnégy év adatott. És mi történt most? Másodjára lám szűkmarkúbb lett a Sors: nekem […]

Posted by
Posted in

Hogy is van ez, gyerekek?

Hogy is van ez, gyerekek? Hogy az anyukátok így  megöregedett? Hogy múltak el ily észrevétlen az évek, hogy gyengült így meg a test és vált egyre szomorúbbá ez a lélek?   Hogy is van ez, gyerekek? Ti sem vettétek talán észre a változást? Nagyon gyors volt, szélnél sebesebb az ütem, néha azért lassíthatott volna! Vagy […]

Posted by
Posted in

Az összefolyó időről

Szétbogozni nem tudom. Összefolyik az idő. Régen is így lehetett, csakhogy időm se volt, hogy ráfigyeljek. Most viszont figyelek, és egyre kellemetlenebb beismerni: az idő összefolyik.   Az emlékek is mind veszendőbe mennek… Hogy mi történt pár napja, vagy valami tegnap történt-e, tegnapelőtt-e, vagy két, avagy három hete éppen…   Hogy ebben, vagy már abban […]

Posted by
Posted in

Zsebben vándorló hatalom

Zsebben vándorló hatalom Hogy mit produkált a politika az elmúlt évtizedek távlatában A modern világban elképzelhetetlen csupán Magyarország kereteiben s az újkori mese-regényeiben. Mikor egy hatalom kipukkad módszerváltozásra kényszerül Mikor kiürül a korrupció zsákja Lelkiismeretét gyorsan zsebre vágja Hát az új hatalom hova rejtőzködik talán csak nem füstté váltak értékei? Az értékcsökkenést talán megelőzhetik Így […]

Posted by
Posted in

Szemtől szembe

Edit Szabó : Szemtől szembe . Zöld erdőnek szélén kis pataknak partja, szomjas állatoknak italát megadja. . Fák lombja hűsíti, nádas legyezgeti, bátran mehet állat, nem zavarja senki. . Őzike széjjel néz őszi erdő szélén, magas fák árnyai alatt megpihenvén. . Napsugár tükrözi aranysárga fényét, erdőnek rejtekén biztosítja fészkét. . Világgal szemben áll bátor erdő […]

Posted by
Posted in

Leszek egy…

Leszek egy emlÉK, Hogy eszedbe juthassak. Leszek egy fénykép, Hogy onnan lássalak. Leszek a BORú, Hogy véredként folyhassak, Leszek ÉN magam, Hogy testemben áshassak.

Posted by
Posted in

Színes köntös (Őszi hálaének)…

Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint a vidám, Napsütéses nyár homloka felett árnyak gyülekeznek. Látom ahogyan a  mennyei festő óriás palettáján már Kikeverte az ősz pompás színeit: rozsdabarna, sárgászöld, Rőtvörös és bíborszín foltok tarkítják a természet Isten által szőtt, a Földre szabott, színes köntösét. A fák is elhullajtják levélruhájukat, leveleik szép Rendben, némán szállingóznak […]

Posted by
Posted in

Hallgatagon az erdei tisztáson

Hétköznapi pszichológia a szerelemben… (Anaforás, dupla-belső visszatérő rímes, 3 soros-zárttükrös) Emlékszel, hogy mennyire nyikorgott az együttlétünk ajtaja? Emlékszel, hogy mennyire ingadozott kapcsolatunk valója? Emlékszel, hogy mennyire nyikorgott az együttlétünk ajtaja? Jó, most itt ezen a tisztáson együtt ücsörögni Az erdő szépségében sűrűjében gyönyörködni. Ide a tisztásra, erdő beengedi a napfényt, Mi meg engedjük egymás szívébe, […]

Posted by
Posted in

Töltsd meg a kosarat!

Kinyílott szerető szívem virága, mint a fedelét emelő kosárka. Színültig van jósággal, megértéssel, számára a létben semmi se kényszer.   Jut adományából bárkinek bőven, megtölti batyuját az éhezőnek. Tudás, siker, együttérzés, jutalom, termett bent terebélyesen nagy halom.   Töltsd meg szívedet, mint üres kosarat, készítsd fel vele éltető utadat! A boldogságból helyezz a legtöbbet, ne […]

Posted by
Posted in

Petike,Böbike

Petike, Böbike. Bús mogorván ül Petike, ha ha ha ! Péter és bú ! A mennykőbe, Mi baja ? Anyja kémli hű szemekkel- Jó öreg ! Azt gondolja, fiacskája Tán beteg. Átidézzem tán Böbikét? Láthatnád? Szól mogorván Péter úrfi: Hol van hát? Ámul, bámul a látványtól Mikor kinyitja szemét Egy nyíladozó rózsaszál Mely hirtelen elébe […]