Posted by
Posted in

Vajon látsz engem ?

Fogalmam nincsen látsz e engem, Nem tudom mit gondoljak, Mi lehet veled a messzeségben, Ragyog a lelked fényességben, Vajon látod, hogy benne vagy az emlékekben? Mit gondolsz rólam lélekben, Vannak e gondolataid mint az életben, Látod e, hogy írok neked, Én látom a szemed melyet nem feledek, Abban benne volt minden , Szomorúság, szeretet képzelet, […]

Posted by
Posted in

Virágos a szívem

Felvirágozott a szívem, Mert te felvirágoztattad, Ahogy kezemet megfogtad, Szinte újjáéledt szívem virága, Nem ismerlek hiába, Sosem hervadnak el e virágok, Mert te vagy aki folyton táplálod, Csordultig öntöd “vízzel,” Jól esik ahogy beszélsz hozzám hidd el, Te magad is egy virág vagy, Mely nem hervad el amíg éltetik, Amint nem kap fényt vagy nem […]

Posted by
Posted in

Oda a lehetőség

Elvesznek a lehetőségek, Már nem lehet őket megtalálni, Elvitték a szél vitorlái, Mert a bátortalanság győzött, Folyton üldözött, Olykor láttam magam mögött, Ahogy a nyomomban lohol, A bátortalanság ami elveszi a lehetőséget, Ránk hárítja a felelősséget, Közben kacag magában, Agyamnak viharában, Megszámlálhatatlan a veszteség, Amikor odavész a lehetőség, Mert erősebb a bátortalanság, Sokszor becsap átvág, […]

Posted by
Posted in

Első Találkozás

Úton vagyok hozzád, Szívem izgatottan ver, Nem tudom mi lesz amikor megpillantasz, Kavarognak bennem a gondolatok, Ahogy közelebb érek hozzád, A vonat is izgatottan zakatol, Aztán a lelkem egyszer csak felkarol, Elveszi tőlem az izgalmat, Azért egy kicsit hagy belőle, Látom arcod az egek tükrében, Nincsen bennem semmi félelem, Nemsokára látsz engem, Megy a vonat […]

Posted by
Posted in

Halálkeringő

Hűvös este volt, így nagy eső után, az éj közelg, s múlt már a délután. Midőn fáradtan ballagtam halkan át az üres park vizes avar-pamlagán. Csak egy sovány, öreg lámpafény szűrte át magát a korcs fák ágain. Hűvös vízpermetet szórt felém a szél, lázas homlokomra, így a zord eső után. Siettem, úgymond, mert menni kell, […]

Posted by
Posted in

Csillagok gyermeke

Mint kárhozott, kit búja öl, s élte holtáig gyötör, úgy vagyunk a világunkban rab és egyben börtönőr. Mint űzött vad, ki menekül, s lelkét adná az életért, küzd, nagy szíve dobban, de a halál mindig utolér. Mint sasmadár, ki égbe száll, de nem éri azt el soha, itt lent nekünk e szép világ mindig is […]

Posted by
Posted in

Múlt és jövő

Barátunk volt akkor az idő. Kacagásunk vízfodrot kavart, amint belesimultunk a nyárba, és maszatos arcunkkal szaladtunk a felszálló vízpáraszivárványba. Majd tekertük ócska bringánk, küllőparipánk vágtatott, szaladt, de valami az elveszett időben, a víznek hűs fodrában, tudom, hogy akkor ott maradt. Kajla volt akkor a világ, bohém és szeretve édes. Porban köpdöstünk szotyolát, gyerektalpunk taposva kérges. […]

Posted by
Posted in

A fájdalomról

Már nem jön elő olyan gyakran ereje is lankadóban; sírásom is csitulóban: ha sírok is, egész halkan.   Egy éve lesz hamarosan hogy elmentél februárban, eltemettünk márciusban, azóta  is bánatosan   töltöm időm ezzel-azzal. Nincs új élet új tavasszal! Ki kell békülnöm a sorssal s együtt élnem: hiányoddal.   Bár e hiány: látszólagos; rád gondolok, […]

Posted by
Posted in

Meglódult az idő

Meglódult az idő, meglódult a naptár. „A meglódult naptár”, – ahogy Babitsnál áll – mormolom magamban.   A lapok s a napok ziláltan úgy szállnak, mint az őszi levél, mit űz a téli szél: itt állok s vacogok.   Szállnak össze-vissza, ki tudja, mióta! Tegnap még hétfő volt, holnap meg már… péntek. De hol a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mondj le!

Rózsa Iván: Mondj le! Undorító féreg, „Miazma”, „méreg”: Az ország nyakán, Légy hát karakán! Budakalász, 2021. január 28.