Posted by
Posted in

Tánc

Lelked harmóniája a tánc. Pilleszárnya követi rezdülésed. Nem számít más csak az élmény, mikor magad fölé szállva, mozdulataid mámorrá válva, a lelked kilép önmagából. Súlytalanok a gondolatok, nincs más, csak a pillanat varázsa, a lenyűgöző! A hangok vonzása játszik, s repít színes álomvonatán, a Világ végtelen fonatán.

Posted by
Posted in

Tüsténkedik

Tüsténkedik, szaladgál, egy-egy percre meg-megáll, de csak azért, irányt váltson. Rohangál; füle lobog, nyelve kilóg, sistereg, nyargal le-fel. Felbukkan, akár a buzgár, buzgón, ahol csak lehet, tesz a közért, nem sajnál semmiért, senkiért időt. Odaér, serény, a pofavizit kedvéért.

Posted by
Posted in

Tükröt tartok eléd

Tükröt tartok eléd, hogy lásd a valót! A sok talpnyalód dicsőséged zengi, ami neked felettébb tetszik. Ők az igazi híveid?! Magadról állítsz ki bizonyítványt, amikor a sok hitvány hízelkedő szavát hiszed, s fürdesz dicsfényükben. Bennük ott a számítás, szárnyaid alatt az előbbre  jutás! Álszent  pillantásuk kicsinyes gondolataik kivetülése. Tekintetük nem tud hamis lenni, az igazat, […]

Posted by
Posted in

Teszem, amit tenni tudok

Teszem, amit tenni tudok, s biztosra mondhatom: senki után nem futok, hogy szerekére kaptassak, vele haladjak, mert a magam útján járom! Ajánlom mindenkinek:  így tegyen! Higgyen önön erejében, eszében, és bármely tehetségében. Mint a mesében, a jutalom sem marad el!

Posted by
Posted in

Szemedben ott az életed

Szemedben ott az életed, homlokod ívén a tegnap fájdalma, gondjaid barázdája, de a szád mosolya örülni akar a mának, holnapnak, rád vetülő estnek, csillogó percnek, szónak, kedvesnek.

Posted by
Posted in

Semmi sem örök

Semmi sem örök. Gyűrűző körök váltják egymást. Mégis valami ritmust és rendet találsz életednek útján, mint jin és jang világos és sötét színek ölelkeznek. Nincs kezdet, nincs vég, csak folytonosság van. Az élet sodra hol jobbra, hol rosszabbra fordít szekereddel, aminek bakján peckesen igyekszel megülni, nem felsülni a magad fogatán.

Posted by
Posted in

Rövid az élet

Elmélkedve az elmúlás  felett, egyre inkább azt szűröm le ; kevés a szeretet. Kevés a szeretet, az igazi, amit nem számítás hajlit, nem képmutató, hamis, amit nem az érdek igazít. Sok a megjátszott, emberbarát póz! Kár, kár…. A szeretet addig ér valamit, amíg lubickolhat benne a másik, amíg osztva van. Ne légy hát fukar! Míg […]

Posted by
Posted in

Nem szeretek nyáron fázni

Nem szeretek nyáron fázni, esőkalucsniban járni, zúgó széllel hadakozni. Csukott ablakból a világ morcos, zord, akár ősszel, a táj borongós. Lehangoló. Nyári napforduló, ugyan! Az időjós nem bíztat semmi jóval, felhőt, közel mínuszt mutogat. Kiábrándító. Még a végén itt lesz a hó?! No, jól vagyunk, mondhatni szépen! Nem bárányfelhő és ragyogó nap virít, hanem szürke, […]

Posted by
Posted in

Mit lehet tenni?

Az éjszaka alvásra való, nem holmi rímfaragó lázas álmodozásra, versláb faragásra! De mit lehet tenni, ha az ötlet sűrűn sorjázik a csendben, s a fejben tolongnak a jobbnál jobb gondolatok. Tülekednek, versengnek, ki kerül a tollhegyre, ki marad a fehér papírlapon örökre!  

Posted by
Posted in

Milyen kár!

Ha mindig csak adsz, ezt oly természetesnek veszik, mint levegőt, mit beszippantanak. Nem tudják, hogy kiváltságos helyzetben vannak. Adnod már elvárás, köszönet érte nem jár. Becsülni nem tudják. Milyen kár!