Posted by
Posted in

Töltsd meg a kosarat

Edit Szabó : Töltsd meg a kosarat . Az én szívem piros kosár, odaadom neked rózsám, rakd meg minden édességgel, a te szíved szerelmével. . Legyen mindig én kedvemre, ölelhessem a keblemre, szerelmedet én elveszem, hogyha kéred, visszaviszem. . Csemege lesz ölelésem, ugyan párszor visszakérem, ráadásul csókot kapok, forró számmal újat adok. . Megtöltjük a […]

Posted by
Posted in

Eseteim a vasalózsinórral – részlet

Az esetek néha elfelejthetetlenek…És esetünk szinte mindennel lehet. Olykor többször is, ahogy nekem a vasalózsinórral. A „zsinóros” esetek száma – már ami a jelentősebbeket illeti – eddig három. ….. A másik „eset”, amit elmesélek, inkább csak érdekes, de az eseményre most is emlékszem. A rejtélyt mindmáig nem sikerült megfejteni. 18 éves múltam, életem első nagy […]

Posted by
Posted in

Ügyködés a múltban…

(10 soros bapeva) Múltban Keresgél, Ki emlékszik! Álmok szakadnak, Jó lelkek porladnak, Tépelődő kérdések… Feledés homálya döntő! Némaságban merengő vakhit, Szaggatja a rózsaszín álmokat. Könnycseppek fölébresztik valóságot… * (10 soros tükör-bapeva) Múltban Keresgél, Ki emlékszik! Álmok szakadnak, Jó lelkek porladnak, Tépelődő kérdések… Feledés homálya döntő! Némaságban merengő vakhit, Szaggatja a rózsaszín álmokat. Könnycseppek fölébresztik valóságot… […]

Posted by
Posted in

Három… kettő… egy…

Péntek van. Délután öt óra körül jár már az idő, ám odakint még vakítóan szikrázik a napsütés. A parkok fáinak ágain jókedvűen adnak koncertet egymással versenyt énekelve a rigók, fülemülék és pacsirták. Alattuk gyerekek játszanak a fák árnyékában, és zsivajgásuk zaja vetekszik még az énekesmadarak játékos koncertjével is. Hát igen, lassan beköszönt a nyár. E […]

Posted by
Posted in

Mindenki kedvence

Edit Szabó : Mindenki kedvence . Töltött káposzta kedvencem, télen-nyáron is megfőzöm, egész családnak nagy öröm, hisz három felé kell szednem ! . Finom, puha levelekben ízes húsgombócok, őrölt tarják, füstölt ízű bőrök csoda élményt jelentenek! . Bőcs,2020.09.25.

Posted by
Posted in

Lehetek én…

Lehetek én… Lehetek én író, A sorai közt igazat síró. Vagy lehetnék költő, A sorokat ügyesen összeöltő. Lehetek akár festő, Az értő szemeknek ingert keltő, Vagy mondjuk zenész, A hangokkal oly könnyed és merész. Lehetek még filozófus, Nagy gondolkodó, vagy teológus, Hős ki megmenti a világot, Vagy egyszerű kertészként, Ültethetnék virágot. Ügyvéd vagy orvos, Földműves […]

Posted by
Posted in

A fedő

– Te, figyelj már, ezt most komolyan gondoltad? – Persze, ez tök komoly. – Nade, ez egy fedő, mit akarsz ezzel? Nincs ebben semmi különös, mi a bánatnak hívtál ide? – Jaj, hát már mondtam. Ez nem egy fedő, ez egy teleportációs kapu. – Marhaság, olyan nincs. – Most miért mondod ezt? Azért mert te […]

Posted by
Posted in

Toll az ecset helyett

Az eszközök évek óta porosodtak az ágyam alatt egy díszes papírdobozban. Még akkor vettem a mókusszőr ecseteket, temperákat, akril festékeket és porokat, amikor első alkalommal kellett segítséget kérnem. A terapeutám javasolta, hogy táncoljak vagy fessek. Fejezzem ki, mutassam meg, láttassam a bennem lévő feszültséget, amit anyám ridegsége, a meg nem értése okozott. Először nem tetszett […]

Posted by
Posted in

Kuckó

Legtöbbször a gyermekkorban Érezhetted, milyen jó Test vagy lélek, ha nem gyötör S körülvesz óvó kuckó   Lehet az egy szoba sarka, Gyermekkéz berendezi Ők még értik, felnőtt már nem – Annyit lát, ez szűk neki.   Építhetted lustán, ágyban Paplanodból, párnádból Bújtál belé, s még mélyebben, Míg „Reggeli!” hang nem szól.   Bújtál és […]

Posted by
Posted in

Kószáltunk az őszi, erdei ősvényen

(Anaforás) Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra, Igen, mindig mentünk a következő ősvényre, jártunk irtásról irtásra… Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra. Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette, Füleinknek nagy, ritka élmény volt, ahogy csend nekünk szeretetet közvetítette… Remek levegőben, a madár csivit meg […]