Vízióm az időről… az élet vége felé. Meg nem áll, rohan az idő, gyorsan telnek a napok, Sokszor van, hogy csak úgy, rám törnek álmatlan hajnalok! Meg nem áll, rohan az idő, gyorsan telnek a napok, Sokszor van, hogy rám törnek, pofátlanul a bánatok… Meg nem áll, rohan az idő, mégis hosszúak a nappalok… Sokszor […]
Mi az a létező valami, Aminek a neve a semmi? Van-e semmi? Ha van, az a nem… semmi. Ha nincs, akkor meg mi az ami semmi? Ha már a vágyad, üldözi a semmid, Akkor úton vagy, hogy legyen valamid. Ha szegény vagy és nincsen semmid, Akkor a vagyonod a semmid. Ha semmid nincsen, nálad úr […]
Te nem eltűntél, hisz sosem voltál, szelíd esőként bár rám hajoltál; éji káprázat szülte képzelet, hol szakadt szívem üres képkeret. Nincs történeted, bár Te vagy az ok, megannyi emlék, mely sosem ragyog.
Amikor az esti sötétség az éjbe fordul, Odakinn már nincs semmi kékség, Az udvaron komondor mordul. Mikor egy pályáról letérő égitest vagy Munkában megfáradt férfitest A másik irányba fordul, Az édes álom okozta nyál kicsordul… A telefonban még hallja a hangod, Mellette csendesen elúszva Az egyébként zúgó harangot. Közben egyre ritkábban (de) megidéz, Pillája lezárult, […]
Értsd, és érezd… Lágyan, óvatosan érintsd meg őt, az erősnek látszó törékeny nőt, lelke mindig gyengédségre vágyik, szerelmes szavaktól kivirágzik. * Belső lénye a sugárzó szépség, szemében nyugalom, szelíd kékség, az otthon melege vele teljes, megérdemli a napi figyelmet. * Szerető társ, és igaz jó barát, anya, ki a rosszért is megbocsát, szerelmes nőként […]
Méh szorgos, munkája nektár-csoda, embernek benzin. Méh által növények embereknek értékké érnek. Méh keres virágport s megörökít vad emberi kort. Méh dolga értelmes, ember neki lesz engedelmes. (Pápa, 2019 nyara)
Mikor az asszony este egyébként fáradt, Az sem nagy baj, ha fut a lakás. Nem nézi meg a ruha száradt? Fene sem bánja, ha nagy a rakás. Van, hogy gyakorta lelke lázad, Nem érti sokszor, hol is a helye? Olyankor fáj a feje, méri a lázat, Már azt sem tudja, kinek a neje? Kerüli a […]
Egyik tehén ezt szólotta: Búú! Voltál te már néha szomorú? Másik tehén válaszolt rá: Múú! Nem voltam még sose szomorú! Aztán tovább beszélgettek, legelésztek, heverésztek. Teli tőggyel hazamentek. Este lett, hát lefeküdtek. Akkor egyik annyit mondott: Múú! Másik felelt: Bizony múú, nem búú! Lásd, az élet most se szomorú! Nem volt köztünk ma sem háború. […]
Évszakváltás… Nem kétségtelen, hogy jön-e a tavasz. És vajh’ mikor érkezik? Vagy fáradt még a tél, mi kétségtelen! Jó idők már fékezik. Látom a kutya bundája sem nő már, minek is.. annyira, Szamarunk is sokat iázik, csak telne már egy pacira… Még a télen nem hógolyóztam, és ez nagyon hiányzik, Ami nem csoda, ha a […]
Mire vársz? A szú csak perceg bennem és ketyegi múló időt, Ez fáj, belül sikoltok, előadod a gyűlölőt? Szeretném már hallani, hogy nekem remek dalban mondod el… Hiába vártalak egy életen át… te bizony létezel. Mire vársz? Míg bennem a vad-halál kutyája vonítani fog? Míg énbennem kutyafog vicsorítva, aratni fog? Mi ez benned, nemtörődömség, szerénység […]
