Posted by
Posted in

Egy nehéz nap után

Jól esik a csend, de nem a magány csak nézni el, de nem elveszni tűnődni, vágyakozni talán. Egy pillanat, s már sötét lepel borít el, éji lepel ez, még nem a vég. Milliárd csillag fényét fürkészni az égen valahol, máshol lenni a térben. Fáradt karjaimba hajtom fejem, holnap, s majd holnap újra élem.

Posted by
Posted in

Vallomás

Érezni vélem illatod, melyet messzi szél hozott, lehunyom szemem, hadd vigyen, hadd vigyen hozzád gondolatom. Imádtam minden percét, mit veled tölthettem, fáradt testem megpihent, mikor partodon ültem. S mégis elváltak útjaink, mert mennem kellet, csalfa ígéretek hívtak, s én mentem, esztelen. Vissza vágyom hozzád, de szívem tétova, Vajon befogadsz még? Vagy menjek máshova? Nem tudom […]

Posted by
Posted in

Esküvőnkre

Két út két élet, egy pont, mely összeköt végleg! Egymásra leltünk egykor, egy napos délután. Egy röpke perc, egy pillantás volt csupán. Megváltozott akkor minden, fellegek közt jártunk, a nap lejött a földre, s csillagok közt háltunk, felröppentünk a széllel, s szálltunk csak előre, szívünk egybeforrt, tudom most már örökre. Nem gurulhat elénk akkora szikla, […]

Posted by
Posted in

Árral szemben

Elindult egy irányba a nép, Ó ostoba, ki félre áll? S megy mint egy gép. Ó ostoba ki szemben áll? Csak egy az út, a jó irány, Ó ostoba ki szembe száll? De hová visz? ez már talány. Ó ostoba ki szembe néz? Ne várj, lépj ki hát a sorból, Ó ostoba ki szólni mer? […]

Posted by
Posted in

A négy elem

Oly régről tör elő, az ősi erő, egymást ölelő, örök szerető. föld mely mindig termő, így akarta a teremtő. Víz mely nélkül élet nincs, levegő mely igazi kincs, tűz mely olykor csak úgy lobban, forrón izzik egyre jobban. Szorosan egymás kezét fogva, körtáncot járnak vakító fényt hozva.

Posted by
Posted in

Amíg tiéd a világ

Gondolkozz el rajta, mily rövid az élet! Tudnod kell titkait, becsüld meg a léted! Amely ha nem vigyázol, oly gyorsan el száll. Melyre vigyázni kell, hogy ne tűnjön el, mert eltűnik hamar, s a föld el takar!

Posted by
Posted in

Férjhez megy az Ősz

Férjhez megy az ősz hozzá megy a télhez, gratulálnak neki erdőlakó népek. Ünnepi színt rendelt ágakon és bokron, rég lehullott termést az ünnepi csokron. Felölti magára ezer szín palástját, pók szőte fátylát kopasz fák tartják. Hosszú ruháját húzza simítja anyja arcát, s ő feléje nyújtja magasztos karját. Utoljára ölelé hajadon lányát, majd megigazítja égi koronáját. […]

Posted by
Posted in

Levél keringő

Sármos mosolyával le csalta magához, le húzta az ágról bókólt neki százszor. Oly szép vagy te szőke jöjj egy keringőre, de már máshoz fordult s a vöröset dícsérte. hulljatok mind hozzám ide anya földre, maradjatok velem együtt mindörökre. Pillanat sem múlik jön egy új fuvallat, ki nem kapaszkodott már tovább is illant. Elfújta őt messze […]

Posted by
Posted in

Kis madár

Két kis madár ül a fán, fészket építenek tán? Kipp–kopp kopogtatnak, magok után kutatgatnak. Szájában egy szalma szál, épül már a madár vár. Ide röppen-oda száll, még egy kukacot talál. Eső cseppek cseperegnek, kis madarak dideregnek. Jár a feje körbe-körbe, eresz alatt ücsörögve. Lehullik a fa levél, nem sokára itt a tél, kicsiny csőrük kiabál, […]

Posted by
Posted in

Négy Évszak

  Tavaszanyó felöltötte legszebbik ruháját, olyan virágosat,  illatosat, tarkát. Megérintette kezével gyengéden a földet, új életet csókolt nem tehetett többet. Megsiratja néha tavalyi táját, de nem szomorú mert öleli barátját, Ki felitatja záporozó könnyeit, lábai elé forró homokot terít. Bohókás, szertelen kalandokra csábít, izzó tűzgolyó szerelmével kábít, csillog a napsugár izzadó homlokán, lecsordul végig egészen […]