Posted by
Posted in

Életút

Vagyok én árva, Énekli Madárka Fent van az ágon, Dalol… fájón. Nekem mondja. Mondanivalója… * Az erdő Lombja Mesélő. Nekem néznek levelek…, , Mily’ ember sorsa. Virág illata, Vak rosszat hozza. * Néznek levelek, Milyenek Emberek… Azonos vagyok, Vajh’ haldoklok? Létem köntöse leng, Lelkem folyvást eseng. * Álmaim csúcsa A jólét Húsa. Körtáncom egyedül Vágyom […]

Posted by
Posted in

A mi madarunk

Szeretem az állatokat és köztük sok madarat, de az utóbbiak közül vitathatatlanul a gólya a kedvencem. Hogy miért? Nem nagyon gondolkodtam ezen, de talán ezért, mert egy életre választanak párt, vagy talán ezért mert kevés szebb van, mint a hajnali réten meglátni egy kecsesen és lassan lépkedő gólyát, ahogy vadászik. Soha nem szalad vagy kapkod, […]

Posted by
Posted in

Földanya

Nyílj meg, erdő, nyílj meg, hadd lássam a szépséged! Mutasd meg Szellemed, hadd Kapcsolódjunk össze! Látom, ahogy lélegzik az erdő, és érzem befogadó szellemét, mely mindent magába fogad, mint édesanya szeretett gyermekét. Vezet az úton, hogy el ne tévedjünk, és utat mutat, mikor kereszteződéshez érkeztünk. Megmutatja a lehetőségeidet, és hogy melyik út hova vezethet, rajtad […]

Posted by
Posted in

ELMÚLT A FIATALSÁG

Rögös úton nyílnak a virágok A nap mégis csodásan ragyog le rájuk Visszahozni nem lehet az elmúlt éveket A tavasz még benne van minden kisvirágban A nyíló akácfa bódító illatában A lombokon némán sóhajt a nyár Fehér köntösét teríti rá az őszi napsugár Hiába múltak el az évek A szív még tele van biztató reménnyel […]

Posted by
Posted in

ÁLOMSZIGET

Annyira haragszom Rád Hogy nem tudok szeretni mást Annyira szeretlek Hogy nem tudok haragudni Rád Már nem akarlak látni sem Mégis ott vagy a szemembe szüntelen Volt, hogy nagyon szerettelek S tudom, hogy egy kicsit Te is szerettél S ezért megbocsájtok Neked mindent én Egy könnycsepp gördül le észrevétlen Benne az idők fájdalma pereg Sajog […]

Posted by
Posted in

Lehalkított csend

Mikor behúzódunk ketten a kandalló elé, majd egymásnak suttogjuk az emlékeket. Mikor megfogjuk majd a másik kezét, szavak nélkül is értjük a fejbiccentéseket. Ha majd egyszer minden lecsöndesedik, az idő is megáll és körbenéz egy pillanatra. Ha majd rossz érzés a jóval nem keveredik, akkor megnyugszunk egy szusszanásra. Messzire szaladunk az időben, némán, fátylat lebbentünk […]

Posted by
Posted in

Amen

Amen! Fáradt szívem Úttalan utakon bojongva S megérkezve az élet peremére Már csupán csak Egy dolog maradt a reménye Felhalmozott vétkeimtől Feloldozást, kapva megkönnyebbülve Búcsúként kimondhassam az Ament. Milyen világba csöpentem? Micsoda gonoszság Gyűlt fel az emberben Mennyi rontás, átok Mennyi fájdalmat Zúdult lelkembe Az élet hullámzó vizében Mért nem hagy békében Csendben búcsúzni szeretteimtől […]

Posted by
Posted in

Régimódi történet

  A közelmúltban Galántán játunk, abban a mátyusföldi járásközpontban, ahol az én barátnőm nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott. Kedves, barátságos kisváros, mindössze hetven kilóméterre a magyar határtól, és ahogy a beszélgetéseink során megtudtam, még ma is több mint negyven százalékban magyarok lakják, akik büszkék a nemzeti hovatartozásukra. Az itt élők nagy része református vallású, barátnőm nagyapja presbiter* […]

Posted by
Posted in

Sóskaramell II.

(Éget.) Lángokban áll szívem. (Égetett cukor.) A szépségért szenvedni kell. A szeretetért lángolni. (Égetett cukor sóval.) És bájodat még akkor is elveszik.

Posted by
Posted in

Sóskaramell I.

A cukrot is megégetjük, mert még mindig nem sikerült megértenünk: minden úgy szép, ahogy van, a belső számít, nem az ahogyan saját vásznadra fested fel magad. És ha megsózod, megégeted, mi marad? Jobb a pikáns álca, vagy maradnál az édesen eredeti ábra?