Posted by
Posted in

Szembeszél

Gyűlöltem a gyerekkorom. Ahogy betöltöttem a tízedik életévem minden hétvégém elveszett. Apám arra kötelezett, hogy szombat és vasárnap keljek fel vele hajnalban és segítsek neki a munkájában. – Egyszer majd hasznát veszed! – általában ezzel próbált vigasztalni. Nem értettem, hogy vehetném hasznát, ha megtanulok kenyeret sütni már tíz évesen. A boltban bármikor vehetek és egyáltalán […]

Posted by
Posted in

De lennék én…

Én vagyok az… Itten, én! De lennék én fenomén? Ez bizony, nem csak az én vágyam, Sok ember lenne benne társam… Ezt a sors, persze keveseknek adja meg, A többség, marad maga szintjén, a tömeg… Tömegnek lenni, vajh jó-e? Ha nincs más, ezt kell élnie… A lelkem alsó polcain, csak a várakozás honol, Mi lesz […]

Posted by
Posted in

Mindig hátrányom volt…

Hogy a megmacskásodott lábaimat kicsit járassam Életvonatom lépcsője mellé csak úgy leugrottam… De a korlát fogantyút elengedni egyszerűen nem tudtam, Így aztán kényszer kapaszkodva egészségügyileg futottam! Futottam lihegve, sínköveken botlottam, bukdácsoltam, Elmúlt szereteteken erősen izzadva meditáltam! Elemezgettem és úgy láttam, hogy itt nem változott semmi… gondoltam, Életemben mindig hátrányom volt, mert én szerettem és nem […]

Posted by
Posted in

ÉN AZ ÉLŐKBEN IS HALOTTAKAT LÁTOK

Én az élőkben is halottakat látok Kiket körbe vesznek a szőrnyű álmok Nem igaz, hogy élni szép és élni jó A világban hazug minden kimondott szó Mikor megszületünk véget is ér az életünk Nem igaz, hogy itt e földön csak boldogságban élhetünk Egy szempillantás s az élet véget ér Minden hazug álom a földbe visszatér […]

Posted by
Posted in

Májusi szélben

Májusi szélben   Mint a tengeri hullámok Úgy verik térdem a kalászok. De csókká szelídül apró öklük.   Rohan a szél a pusztán. A szerelmes csorda szalad. A Nap legeltet buja hordát.   Erre meg arra futok, Hogy lelkem velük lobogjon, Körbe öleljen a fuvallat.   Nincs már bánat a szívemben. Csak e pillanat él […]

Posted by
Posted in

Az út végén

Még érzem az illatod, itt hagytad a párnán. Még érzem a csókod is, amit ajkamra adtál. Mégis a sírás fojtogatja torkom, Mert tudom ez volt az utolsó alkalom. Utoljára láttalak, bújhattam hozzád, Nem tudok ezután nem gondolni rád. Soha többet nem foghatom a kezed. Soha többet nem lehetek veled. Soha többet nem érzem az illatod. […]

Posted by
Posted in

Mélységes szerelem

Lépcsőfokokon lépegetek, Nem számolom hányadik, Lépek le egyre lejjebb, Te hívsz engem a lépcső alján, Nem tudom mikor érek oda hozzád, De kitartok, nem adom fel. Mert kezed sosem engedem el, Mindig fogom, Te vagy minden gondolatom, Olyan vagy mint a madár, Ki mindig rám száll. S én is szállok veled, A gondolataim rólad szólnak, […]

Posted by
Posted in

MAGAMBA ZÁRTAM A MÚLTAT

Álmodó világomban Mond hol a helyed ? Piros rózsát hoztál ? Vagy fekete halál kelyhet ? Elfeledett régi emlékekre gondolok Hol elfáradt már az idő is Levelei hullnak a pillanatoknak S néma búnak, néma vágynak lelke száll Érzéketlen szívre, kősziklára rátalál A felhők mögül előbújik a nap Fénye elvakít, de már csak bánatot tererm Magamba […]

Posted by
Posted in

Szürkeség

Szürke hétfő után újabb szürke kedd, Szürke hétköznapok, benne szürke emberek. Lomha tempóban baktató színtelen jövő, Mint friss kátrányba a kavics, úgy leragadt az idő. Nem látjuk a hibákat, rágódunk a múlton, Mint fogatlan öreg a száraz kenyérhéjjon, Hová tűnt a fény? A színek ragyogása? Visszhangzik a rideg valóság gúnyos kacagása.

Posted by
Posted in

Tavaszi zsongás

Tavaszi zsongás Csivitel, cserreg, csicsereg, döngicsél, zümmög a kikelet. Elfeledték téli álmukat a fák, csábítón integet millió virág. Át tetsző kéken végtelen az ég, Napsárga mosoly ontja a fényt. Hajlékony fűszál a gyík talpa alatt bőszen tudatja, hogy arra szaladt. Tulipán kehelyből iszik egy bogár, elfáradt az úton, felfrissülne már. Türelmetlen vére izgalomra vágy, hajtja […]