Posted by
Posted in

A Balaton dicsérete

A Balatont látva a végtelent érzed, múltja messze tűnt századokba réved. Színe-ragyogása szemed kápráztatja, nincs a földi bolygón, mi ezt felülmúlja. Mert illata bódító; széljárta víztükre napban csillogó; holdsugár fénye ezüstben ragyogó; víz fodra zöldje, kéke változó,  pompája a lelkedbe markoló.   Ha ott állsz a partján, megérint a csendje, hozzád szól az élet magasztos […]

Posted by
Posted in

Ima az életért

Népes családdal érkeztem, még 1947 tavaszán. A tér kies, és elviselhetetlenül meleg volt az utána következő nyáron. Kicsik voltunk, néhány környékbeli lakó járt ki hozzánk vödrökkel, kannákkal, hogy gondunkat viseljék. Mindenki örült az érkezésünknek, a második világháború utáni életigenlő korszak volt ez. Nem volt könnyű, de nagyon akartak minket. Boldogsággal emlékszem vissza rá, de főleg […]

Posted by
Posted in

Vadászat…

Libbent a szoknyád, ó, Barbara, Pont nem arra néztem, én marha. Életpillanat volt, Mi nem halmozódott. Férfiembernek, úgy fáj ez ma. Csak jöttél velem szemben Böske, Csinosságod… látókörömbe. Élmény volna veled, Sütizni, ha eszed, De, Te buszhoz mentél eleve. Együtt kéne ülnünk, úgy vágytam, Presszóban társra… nagyon vágytam. Eszter mond, merre jársz? Vagy valahol rám […]

Posted by
Posted in

A bor dicsősége

A bor dicsősége Ősidők óta a jó bor Mértékkel mérve élvezetet nyújt A bánatot oszlatja , az életet múlatja Túlzott fogyasztása a józant bosszantja A jó bor a szerelmet virágba burkolja Sokszor a barátságot is összetarthatja Kánaánban Jézus a vizet borrá változtatta Mert tudta, hogy a bor esküvői hiánya A régi hagyományok elmúlasztása Az utolsó […]

Posted by
Posted in

Négy gyertya beszélgetése…(Akrosztichon)

B éke vagyok, lángom azúrkék fénye É gi jelként világit a sötétségben K eressetek míg megtalálható vagyok E l ne űzzetek önző vágyaitokkal. H it vagyok, lángom hófehér fénye I gazságot hirdet a gonoszság világában T ámasszatok létrát az ég és a föld közé. SZeretet vagyok, lángom rubint piros fénye E egymáshoz vonja kihűlt szívetek R eszketeg lelketeknek melegséget hozok E gymás felé nyújtsátok ki […]

Posted by
Posted in

AZ ÁRVA KIS ŐZIKE MESÉJE

Kerekerdő közepében Élt egyszer egy őzike Éjjel – nappal szomorkodott Nem volt neki senkije Megsiratta a napot Éjjel meg a csillagot Bánatában útnak indult Keresni a boldogságot De az tőle elfutott Hegyen – völgyön barangolt Találkozott egy kősziklával Kinek arany szíve volt Fájdalmán, hogy enyhítsen Árnyékában megpihent S a nagy szikla az őzikét Átölelte gyengéden […]

Posted by
Posted in

Mariel

Az este szürke, félhomályát lassan eluralta az egyre sötétebben eluralkodó éjszaka. A nappali harcok után üresen és álmosan csúcsosodtak a házak és füstölgő romok a fekete égbolt felé, mintha csak a távoli csillagok fényébe akarnának kapaszkodni. Az egyik romos ház egyetlen épen maradt szobájának közepén egy koszos matracon ült Joshua Peters és a kitört ablakon […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi ajándékozás

Karácsonyi ajándékozás. A boltoktól roskadoznak a vásárlók Senki sem tekint a járvány veszélyeire Fittyet hánynak a figyelmeztetésekre Táskáikat ajándékkal rakják degeszre Elfeledték az év pedig 365 napból áll Minden napra juthat egy kis ajándék Egy fohász, egy üdvözlégy egy jótett Többet ér,mint a vásárolt ajándék hegy A múlt örökké mindig bennünk él tovább Karácsonyfa, házilag […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A teremtés koronái

Rózsa Iván: A teremtés koronái Újra virágok, újra rózsák; Megint pillangók: élet-morzsák. Újra szerelmek, fáradt esték; Megint gyötörnek, megszenvedték. Bimbóból szirom, nyíló virág; Lárvából lepke: szép, új világ. Képtelen korszak, emberiség; Változatlan kór: töketlenség. Van új a Nap alatt: szép, új virág. Nincs új a Nap alatt: ember-világ. Minden virág, lepke: tökéletes? Ember, ki érdekből […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tökéletlen világmegváltók

Rózsa Iván: Tökéletlen világmegváltók Tökéletességre törekvés Tökéletes ember nincsen. Emberek vagyunk, kisebb-nagyobb hibáinkkal. Az a legtökéletlenebb, aki Istennek, tökéletesnek képzeli magát. Mindenki, bárki tévedhet. Tévedhetetlen ember nincsen. Az téved a legnagyobbat, aki azt hiszi, hogy ő sosem téved. Hibátlan ember nincsen. Valakinek az a legnagyobb hibája, hogy sohasem ismeri el hibáit. Hibázunk olykor vagy gyakran, […]