Rózsa Iván: Jaj nehogymá! Jaj nehogymá: egy igaz magyaron bukjon e szemét kormány?! Vagy ez tényleg a cél, a hazaárulók túltesznek a normán?! Bukjon inkább szógyártó petikén vagy tompika tamáson! Mindenesetre tényleg ne keresztény magyaron, valaki máson! Budakalász, 2020. szeptember 5.
Szenved a tested De lelked már repül, Angyalok szárnyai csapkodnak körül Mosolyuk részegít, Még maradnál Szeretteid körül, pedig érzed, Már terhes a léted Füledbe suttogják: Gyere Odaát több lélek vár, Rokonok, barátok, kik Most is szeretnek. Utadat kitaposta Krisztus, Szenvedése árán mutatta be Országának fényét, Dicsősége lényét.
(Septolet) Hűs szelek járnak, Grasszálnak. Fáról-fára ugrálnak! Levél egyedek, Kóborló lelkek. Messzi úton, A varjúsoron. * Lepihenő erdő, Üres mező, Lehuny életerő. Levelek csapatban… Szélnek játékban… Majd örök álomban. Brigádokban… * Felhő, hideg esőt Lökött! Szél meg flörtölődött. Gólyák elmentek, Fecskék repültek, Fészkek merengtek! Rákényszerültek… * Hűs szél Toll-borzolva mesél, Jót ne remélj, Tél nem […]
Üres minden, minden… Üres a te ágyad, Üres a széked is. Üresség néz vissza Sötét képernyőről. A kedvenc papucsod Keresi a lábat, Azt a fájó lábat, Amelyik viselte… Árva a kis tálad, amiből ebéded Olyan sokszor etted, Falatodat velem Hányszor megfelezted! S nem fejti a rejtvényt Senki sem helyetted! Nem lapoz […]
Helyetted is nézem, nézem ezt a táncot, Nézem a flamencót, amit úgy imádtál! A táncos egészen fel, az égig szárnyal, S látlak téged is, ahogyan szárnyalnál. De a fájó lábad nem akar emelni, Csak karod az, amelyik fel az égbe szárnyal! És a képzeleted, amelyik elragad, Egyre jobban elragad magával. Amit most nézek, […]
A versírásról Hát ez igazán furcsa! Hogy az ember – a hetvenhez íly közel – szinte teljesen új útra lel, melyen akár korábban is járhatott volna, s mely így megkésve is még vezet tán valahova. Mert hogy verseket írok! Sorra bukkannak fel rímelő sorok, szinte a semmiből jönnek, születnek, és amíg írok: bizony […]
Visz a vonat, de már nem tehozzád, Te már nem laksz ott, ahol eddig laktál, Mennyi ideig is? Majd 15 évet! Az Avas tetején, az én otthonomban. Az én otthonom a tiéd is lett akkor, Én a szívemben is otthont adtam neked, Így leltél te nálam mindjárt két otthonra, És sok szeretetre, remélt nyugalomra. […]
(Anaforás – 3 soros-zárttükrös) Augustus után, már a nyár végén járunk, A hajnali hűvösség nekünk nem barátunk… Augustus után, már a nyár végén járunk, (HIAQ) Sír, búcsúzik a nyár, Szelek szárnyán tovarepül. Reggel kell a kabát… ** (10 szavas duók) Már itt kevésbé kószák a szelek, Dühödten támadnak az elemek. Hajnalban egy kis szellő dukál, […]
Szent István, a Magyarok királya Megszülettél, Vajk volt a neved, büszke ősök örültek neked. Isten megérintette két kezed, a mindenség játszott veled. A szüleid intelmei hittel kísértek utadon, tudtad az eskü kötelez uralkodtál az urakon. Államalapító Szent István, te vezeted néped, figyelt a világ, magyar földön drága királyunk, tündökölt millió színes virág. A nomád portyázó […]
“Most emlék csak… “ (Barátnőmnek, Dobos Csillának ajánlom) „Most emlék csak az otthoni táj, hazatérve emlékké ez a kép válik…” Mikor ezt írtam, 1970 nyara volt, a Bronzlovas talapzatánál álltunk, körben a parkban tarka virágok. Ha megfordultunk, a Néva folyót láttuk. Ahogy a hidakra, utakra tekintek, mindenütt nyüzsögnek az emberek. Csak emléke van meg […]
