Rózsa Iván: Szétszakadás Cérnák és húrok végleg szakadnak; Emberek, állatok szétszaladnak; Közeleg immár a világvége: És mi félve nézünk fel az égre… (Drágám, mit is fogsz főzni estére?) Budakalász, 2019. december 15.
Rózsa Iván: Te rongyos élet… Megint átvert ez a nyafka céda, De most elszakadt bennem a cérna; Mi összekötött eddig, porba hullt: Menj utadra, te édes nyomorult! Budakalász, 2019. december 15.
Első hajnalon majd tekintetem az égre vetül, A felkelő nap aranyra fest, mindent, szemtelenül… De ha rám mosolyogsz, akkor a kedvem fényre derül. Sötétes homály mögött felvirrad a vöröslő égbolt. Szeretetet és nyugalom, minden békés, olyan nyugodt. Körbe karolja tépdesett lelkemet a nyugalmas csend, Gondolataim szállnak, nem zavarja hajnali szélcsend… Kérlek téged… ne hagyj egyedül, […]
Edit Szabó : Boldogságos 2020-at ! . Szilveszterrel búcsúzik az óév, elfelejti minden nagyobb terhét, utolsó nap decembernek végén, víg boldogság, hogy már végére ért. . Mulatságok hada életre kel, mulandóság, Istenem te veled, elfelejtünk mindent, a bánatot, felpezsegnek az édes italok. . Pezsgő durran, közelben van a cél, óra kattan, már az éjfélhez ér, […]
Nyakunkon az újév, már illik kívánni, Azon kívül, hogy marhaság bepiálni… Mert, „tajt elgyengülve” jó mindent kihányni? Ilyet csak a bolond tesz, meg aki lelki beteg, Mert egyik sem tudja, hogy jövő mi mindent rebeg… Viszont lemarad a mulatságról, mint fergeteg… Mondjuk már el igazán értelmesen, hogy mit akarunk, És, hogy ez teljesüljön, elegánsan, halkan […]
A gazdáim minden nap elmennek valahova, és engem otthon hagynak. Ezért alvással büntetem őket. Ha végre hazaérnek, felmegyek a polcomra a kis dobozkámba és rájuk sem nézek. Na jó, azért észrevétlenül megfigyelem, mit csinálnak. Vacsorázni sem vagyok hajlandó, csak ha odakísérnek a tálkámhoz, és közben végig simogatnak és gügyögnek nekem. Máskülönben nem eszem. Mindennek van […]
Megismertelek tűző nap voltál, lelkemben harmatos reggelt hoztál. Kinyílót a szívem legszebb virága, rózsa a virágok királynéja. Enyhe tavaszi szélként simítótál, lelkembe szerelmet árasztottál. Szerelmes tekintettel szívem perzselted, Vérem vulkánként tűzet lövellt. Mikor elmentél, szakítottál velem, őszi eső ként, szakadt könnyem A szív viharként remegett, és a lélek háborgót benne. […]
Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép, Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép. A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget, Hó, fehér takaróként őrzi a hideget. Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány, Ember vastag bundában, botor ki itt vagány. E körülmények között végigmenni, helytállni Embert próbáló feladat; hittel kitartani! Ily’ körülmények között, hófehér […]
Már nem is érdeklődőm, Magam, előre lököm. Már nem visz a lelkesség, Tol a tehetetlenség. Nincs mi, vonz, nincs gravitáció, Almám leesik, mert szokta, ó. A sok hajtóanyag elfogyott, Lovas kocsimból, sors kifogott. Mindenki a saját sorsa kovácsa, Utólag, hiába volt tűz hőfoka. Fiatalság bohóság, de ellenség, Mert arra sarkall, hogy önérzetesség. Mit ember fiatalon […]
Borongós a kedvem, de fölvidít Az ősz, mert mutatja szép színeit. A szép színek bár gyorsan elmúlnak, Borongós hangulatra jól hatnak. Most a szépet, már dzsekiben nézem, Lelkem fázósan vándorol, érzem. Képzeletem nem ragad le hűsnél, Vidám vagyok, mintha ülnék tűznél. Nemsokára elmúlik az ősz is És jő a tél, mint apokalipszis. Ezeken lélekben átfutottam, […]
