Télapóka! Hegyről lefelé, Aztán lapos völgyben befelé Gyere, ott a mi utcánk. Úgy várunk, ez a dumánk. (Bokorrímes) Gyakoroltuk jóságot Meg rólad az ábrándot, Gyere, hozd ajándékot! Szót is fogadtunk, Jó is tanultunk, Megettük a spenótot, Gyere, gyere most legott! (3 soros-zárttükrös) Ablakba már kitettük a kis cipőt meg a hócsizmát, Nehogy megcsússz, nem kell […]
Rózsa Iván: Az nem lehet… Tán teli tankkal állnak már készenlétben luxus repülőgépek, helikopterek; Hogy a rabolt vagyonnal leléphessenek ezek a felfújt hólyag gazemberek; Hogy tőlünk messze vigyék ezen hazug csalókat, népirtókat, kétszínű álszenteket: Ál-hazafiakat, hamis szabadságharcosokat, kettős életű ál-nemzetieket; Tolvaj demagógokat, köpönyegfordító, gyomorforgató szégyenteleket; A csak gyűlöletet, káoszt kreálni tudókat, a zavarosban halászó „üzletembereket”; […]
Az éjszaka csendjében Egy mámoros este után Hátamon borsózik a gondolat Kár, hogy oly gyorsan felejtek Fülemben tört akkordok játszanak A mámoros este volt egy otthoni vacsora Az esti online koncertből maradtak A fülemben még élő tört dallamok Karanténban vagyunk, de mégis szabadok Lassan ránk tör az esti sötétség Villany helyett gyertyát gyújtok S imára […]
Ha az Élet utazás, mi útitársak voltunk. Ha az Élet nagy kaland: együtt kalandoztunk. Ha az Élet komoly játék, mi komolyan játszottunk. Ha az Élet álom: együtt álmodoztunk. Ha az Élet egy könyv, hát belemerültünk, szép részeket belőle egymásnak idéztünk. Ha az Élet boldogság, boldogok is voltunk, lehet, nem tartott sokáig, egy kicsi azért […]
A múlt évi mesepályázaton elért eredményem után felbátorodtam, és irtam két mesét is. Ezek egyikét teszem közzé most – fogadjátok szeretettel: Pilisben, a Fehér hegyen, tölgyfaerdő közepében gondtalanul éldegélt a Karcsi mókus. Odúját egy vadcseresznye rejtette, amely egy kis tisztás szélén álldogált. Körülötte kisebb-nagyobb sombokrok kínálták termésüket, és egy kidőlt fa száraz ágai szolgáltak játszótérként. […]
Tél előn… Sparherd előtt, régi karosszékben ücsörögtem… Tél előn, jólesett, melegedtem. A nyár már jó régen eltávozott, De jövőre ellep járdát, rolót. (tanka) Szemerkél a hó… Szél fú, földre hull – fagyos – Zizegő levél. Röpke emlék – rég volt nyár – Dalod, szerelmi zsoltár. ** Az ősz közben eltemette a nagy holt levél, tömeget, […]
Krisztust váró koszorúm, asztalközép dísze, sötétségben győzni fog, csendességem fénye. Hitem soha nem inog, remény fénye lángol, szívemben öröm dobog, advent, napot számol. Asztalunkon koszorú, úrjövetet várja, körülöttünk a világ, gonosz táncát járja. Csendesedj el most velem, szeretetünk árja, a négy gyertya fényében, otthonunkat áldja. Lángokban áll a hited? Reménységed árva? Öröm, tükör szememben, tekinteted […]
(3 soros-zárttükrös) Ülök a vízpartomon, mint vízipók, a jövő mi lesz, arra várok, Ki tudhatja kiszárad-e a vizem, de jóra, nem nagy kalkulálok… Ülök a vízpartomon, mint vízipók, a jövő mi lesz, arra várok. (Kínai versforma: “Yijiangnan” szótagszám: 3, 5, 7, 7, 5, rímképlet = xaxaa) Szendereg Bennem egy gyötrő, S most feltörő gondolat. Lesz-e […]
Élt három évet, Két hónapot és Tizenhárom napot. Ketten temetjük: Sohavolt vizekbe, Hamvakat szórunk. Virágokat dobunk, Jókat és rosszakat. Ezek fettünk úsznak. Alámerültünk mi is. Gyűlölet és harag Örvénylik itt lenn. Sírás és oxigénhiány Egyaránt folytogat, Szerelmet földelünk. Nincs aki visszahozza Nincs aki összerakja Nincs más, ki elsirassa. S. F. […]
Leesett az első hó itt az Avas-tetőn. Erről szeretnélek ma tudósítani. S mert nem akarlak oly nagyon fárasztani Téged, Csak röviden írok. November utolsó napjának Hajnalán ím ezt tapasztaltam: Havas az Avas! Tudod, mondtuk ezt viccesen néha. Szép tiszta rím lesz majd, sorok végéré írva… Bámulok kifelé – hinni se akarom. Tudósításom tárgya mégsem ez, […]
