Posted by
Posted in

Kisvasút

Kata mesélte, ő látta, mert a fiú éppen előtte állt a sorban. Az egyik kezével egy kiskutya pórázát szorongatta, a másik markában tartotta az aprót, és amikor sorra került, szó nélkül a jegykiadó tálcába szórta a pénzt. Abba a fém tálkába, amit oda-vissza lehet pörgetni. A fülkében ülő alkalmazott fel sem nézett, csak letépett egy […]

Posted by
Posted in

Csípős őszi reggel -2/2.

Békés élet kellene, sors ad magatehetetlent! Sors amúgy nem ad ilyent, csak jól elviselhetetlent, Csak gerjeszti tovább, fáradhatatlan lehetetlent. * (haiku) Szenderül a táj, Elnémult a madárdal. Ezüst ruhát ölt. (senrjú) Lassan mozdul már, Sok év terhét cipeli. Vágya békés lét. * Dér hidegen októberi, őszi a reggelem! Nem egy ilyen csípős, vad élet kellene […]

Posted by
Posted in

Jogállamiság

Jogállamiság. Meseország kapuit átlépve Óriások,liliputi bábjátékok Szappanbuborékok árnyékában Furcsa gondolataim támadtak Gondolatok? Inkább képzetek Miket egyáltalán nem szeretek Belépve kalapot nyomtak a fejembe Majd tovább mentem szédelegve Nicsak? Mit látok a kalapomon Európai Únió volt a feliraton Szemem elé villant a varázshegy Ablakából boszorkány kitekintett Piros almát tartott a kezében Ezzel kínálta a betévedt vendéget […]

Posted by
Posted in

Az élőholt

A remény nélküli életről A Nap éppen lemenőben volt, utolsó vörös fénypászmái tekintettek ki a horizont mögül. Olyanok voltak, mint valami szégyenlős kislány, aki bizonytalanul kukucskál a fal mögül, hogy éppen csak az orcája látszódjon, ami félénksége miatt szokásos, angyalfehér színéről átváltott szelíd pirosasra. Sőt, a Nap utolsó, búcsúzó sugarai inkább olyanok voltak, mint a […]

Posted by
Posted in

A hősök bűnéről és bűnhődéséről

Az Úr 1871. esztendejének telén… A csípős, hideg januári szél táltos paripa módjára vágtatott végig a versailles-i kastély mögött elterülő hatalmas tó tükre fölött. Eddigi vándorútját zavartalanul kívánta folytatni, amikor a vízfelületet maga mögött hagyva partot ért, azonban valami ebben megakadályozta. Egy rendíthetetlen vastömbbe ütközött, amin azonnal megtört, és szerteoszlott. Akármilyen fagyos is volt a […]

Posted by
Posted in

Szemedben

Vágyom vágyaim felfedezni szemedben, a ragyogásának imádója lettem. Váratlan érzések futnak végig rajtam Hol van az, amiért idáig rohantam?   A világot vélem benne érzékelni, mely bennem is csak a kétséget ébreszti. Homályossá válik az élet jövője, mint ami felé szöges háló van szőve.   Növekvő foltok fedik láthatóságát, mint szörnyek kerülgetik az ember házát. […]

Posted by
Posted in

Kardom…

Kardot rántok, táj még hum. Fényezni kéne, még berozsdáll! Nem jő segítség… * Kardom, később is rántom, Akkor már az utcán van mozgás! Csak nincs segítség… * Kardom kirántva, tokja Meg nincs is, magam erőlködők! Kén’ már segítség… * Kardom, oly’ türelmetlen, Már vagdalkozna, bele szúrna! Nem kén’ segítség… * Kardom kísér, elmegyek. Erdei kispad… […]

Posted by
Posted in

Kettős szorításban

Kettős szorításban Lótolvajok, hamis kártyások Mind ahányan vagytok Szemembe hazudtok Tövis korona fejemen Véres foltok a kezemen Érzelem nélküli szerelem Rongyokba burkolt kegyelem Pizzával terített asztalok Káoszt teremtő maszlagok Régi kommunista lózungok Habzó libernyák szólamok Rossz szellemük lesoványította Királyságuk, s megnyomorította Kultúránk jövőt építő perceit A békés megújulás reményeit Kinnt is felfordult a világ A […]

Posted by
Posted in

“Az év diák költője 2021.” – “Az év diák írója 2021.”

Kedves Pályázók! A pályázat benyújtási határideje 2020. december 31-én lezárult. A pályázat eredményhirdetését 2021. március 20-án, szombaton 17:00-tól közvetítettük YouTube csatornánkon: A pályázat végeredménye: 6-9 éves korcsoport: helyezett – az év diák írója: Sáfrán Kíra – A vércukor 10-14 éves korcsoport – prózaírók: helyezett – az év diák írója: Engel-Iván Lili Rebeka – Az én […]

Posted by
Posted in

Csípős őszi reggel -1/2.

(3 soros-zárttükrös) A csípős októberi reggel, jó nedves ködre virradt, Látni nem lehetett, a fény-erősödött, Nap is haladt… A csípős októberi reggel, jó nedves ködre virradt. (haiku) A deres tájra, Ködlepel ereszkedett. Csípős virradat. * A köd remekül eltakarta a kiskert levéltelen bokrait, Nem látszott, de az ágakról vízcseppek érték a bokrok gallyait… A köd […]