A nagyszüleimmel éltem egy baranyai kis faluban Tarróson. Szép és vidám gyermekkorom volt. Papa és mama is remekül főzött és mivel – ahogy a mama szokta mondani – elég „nyifáncás” (fejletlen, beteges) voltam, igyekeztek mindig a kedvemet keresni az ételekkel. Legtöbbször a papa főzött, mert ő nyugdíjasként már nem dolgozott. A mama sepcialitása a kalács […]
A pletykákat az irigyek generálják, Hülyék elhiszik, az ostobák; továbbadják. Rettenetesen nagy a tanulság: Ócsárolni a másikat, miért nagy mulatság? Micsoda baromság, fölöslegesen dühöngeni? Mikor fölajánlják akkor kéne hosszan beszélgetni… Elöntött miattad a mérgem nagyon, Kicsit belekapartam a tapétába nagyon… Vannak, kik rögtön megütik másikat, Ők, ezzel nyomatékolják a vágyaikat. Csókod tenger, egy nagy lélegzettel, […]
I. Ha azok a falak beszélni tudnának, Ha fel tudnák fogni, ami köröttük történik, Ha átéreznék azt amit a vaksi vakolat, A hazug festék és a kemény kő, a tégla Magába szívott a hosszú évek során, Már nem mondanának semmit senkinek, Mert rég magukba omlottak volna, Nem csak lelkileg de talán fizikailag is, És nem […]
Lassan egy éve lesz, hogy elmentél tőlem, bár talán a lelked, az itt maradt velem, s kísér mindenhová, követi a léptem, biztosan nem tudom, de képzelem, s tán: érzem. Nagyon ritkán vagyok teljesen egyedül. Beszélgetek veled a buszra felszállva, az utcákat járva. Bár tényleg ott ülnél azon a kis padon, most is még engem […]
Ha megkérdeznék tőlem, mit jelentesz nekem, Őszintén elmondanám, Te vagy a mindenem. Örömöm, békém, örök boldogságom, Sötét éjszakában ragyogó csillagom. A biztonság szigete vagy életem vizén, Egy bizton álló fa a vihar közepén. Mely ölelő lombjával védelmet nyújt, S elüldözi a rosszat, haragot, bút. Hősöm vagy, társam, barátom, szeretőm, A jobbik felem vagy, hű védelmezőm. […]
Tihon Ágnes Virág Ébredés Adjatok a nincstelennek hajlékot, A háborgó lelkű avatárnak biztonságot. Szeretetet, hűséget, otthont, szabadságot. Nem nyugszom, még népem szíve háborog! Nem hagyom, Emőke gyermeke nem kullog! Mert én ilyen vagyok! Ízig-vérig bánják gyalázóink a percet, kik Attila fiait leláncolták. Apánk adta szabadság újra feléledhet! A vérem, húsom bármilyen is, szent, mert az […]
Kimentem, bementem, na vajon hova tettem. Keresem, kutatom, gondolatban utazom. Egy kanyar volt jobbra, ja, itt a nagyi szobra. Fölé nézek, nem látom. ej de nagy a lakásom. Pörgök, forgok, keresek, régi ülőkémen kesergek. Kinyitok egy fiókot, becsukom az ablakot. Szél hozza, de nem viszi, rálegyintek, hiszi a piszi. Fellépek a létra fokára, mégsem akadok […]
Te még meg sem fogantál, amikor már vártalak, elképzeltem milyen lesz, ha karomban tartalak. Milyen leszel? Találgattam, s képzeletben láttalak, orrod pisze, füled nagy, pici kézen öt ujjad. Gondolkodtam mi leszel, fiú, avagy kisleány? Bár mindegy volt énnekem, csakhogy végre érkezel. Mesét mondtam, énekeltem, legtöbbet a Bóbitát, Te hallgattad és figyelted, s pocakomban rugdostál. Csoda […]
Ritkuló jelek Hangom valótlanul remeg, a kottája is kancsal, falsul szövi a rímeket szívem köré a hajnal. Belőled letört egy darab, a zsebkendőmben őrzöm, konok hűtlenségem miatt ennyim maradt e földön. Mint mentett kincsemmel futok vad tűz elől, tudatlan szörnyeimmel megharcolok a lelkedért, miattam. Reménykedésem széttöri köveknek koppanása, vérző fejemet kötözi lényednek földi mása. De […]
Ó, édes-drága Klementina, Gyere, gyűrd a lepedőt, még ma. Nem baj, ha izzadt lesz, Lehet… melegünk lesz. Gyere már várlak Klementina! * Gyere úgy vágylak Klementina, Kén’ lepedőn izzadtság foltja. Vágyok már egy meggyűrt Lepedőre, mi jó, ha felgyűrt! Hiányzol nagyon Klementina! * Hiányzol nekem Klementina, Élvezném, ami tested haszna. Gyere, dobj egy hátast, Játszom […]
