Rengeteg volt rajtam a seb, Nálad bizony a világon nincs szebb. Már begyógyultak apró hegeim. Csak téged látnak szemeim. Pompázó szád rezgése olyan jó nekem, Miért nem lehetek mindig veled? Érzelmeim is elhaltak, maradtak a múlttal, De jöttél te, és be defibrilláltad újra. Rád vagyok, most már programozva szívem. Igen, kicsim, ez ilyen! Hogy szerelmese […]
Nagyon jól tudom, hogy szeretsz, Keresem folyamatosan a választ, Mit tegyek, hogy törődjek veled? Néha boldog, máskor boldogtalan vagyok nálad. Szomorú ez a szituáció, Mit tegyek, hogy szeressek? Az érzés bennem már mutáció, És a sajnálat tűnik legnehezebbnek.
Drága fiam, ha majd leszel, Ne tudd meg, mennyi mindent érted teszek. Ha majd megszületsz, és két karomban tartalak, Ha majd pislogsz reám, és nézek rád zavartan. Ő az én drága Fiam, mondom majd büszkén. Elválaszthatatlanok leszünk, mint a rózsa meg a tüskék. Drága fiam, majd hazaviszlek óvatosan, szép ruhába teszlek, és majd mosolyoghatsz. Rád […]
“Én nem haltam meg, az, ami nektek voltam, még mindig vagyok. Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán megyek.” Vajon az a boldogság, amit benned kerestem szüntelen? És már beletörve nem találtam vigaszt […]
Egy ismeretlen férfi szavai egy másik ismeretlennek Egy hotelben találkoztam vele, Azt mondta, mondjam el az enyémet, s ő elmondja az övét, mit úgy hívnak, mese. Láttam, hogy egy ötvenes a pasas, Lecsúszott, hotelban alvó, Alkoholbűztől és a kosztól keze ragad. De belementem a fura cserébe, kezet ráztunk, Minden pénzemet elköltöttem, így a teraszon […]
Tehetetlenül elveszve Szóval, sajnálom az időt, amit elvettem, Az utat, amit kereszteztem. A távolságot, amit megtettünk, És mindent, amit elvesztettél értük. A szívért, amit összetörtem, A kárért, amit benne tettem. Hát kedvesem, Tehetetlenül elvesztem. Sajnálom a sztorikat, amiket meséltem, A hazugságokat rengeteg mennyiségben. A jövőt, amit eladtam neked, Az ígéreteket, amiket nem tartottam be. A […]
Mikor meglátsz minden arcot És túl vagy a szörnyű harcon A fény megégeti a kezed A maradék meg elnyomja az eszed Megrúgom a lábad Ezzel jelzem a vágyam És te csak rajta vagy a vízen Amikor elhagyod a hajót Nem volt elég amit adott Amikor elveszted a tekintélyed Ezért bezárkózol mélyre Harcolsz az igazért Ezért […]
Azt hittem, az embernek kijár a boldogság. Azt hittem, kijár, mondta ezt apám. Azt hittem, ha úgy látom, akkor az rendben is van. Azt hittem, hogy azt csak megkapjuk, és nincs többé baj. Azt hittem, apám majd arra lép, arra az útra, Arra, ahol nincs hely a búnak, Az út, ahol minden aranyból van, És […]
Itt a tavasz végre, nyit! Erdő, a kert és a rét vetkőzi ócska gönceit. A hóvirág lásd, már kinyílt, kelleti még magát kicsit, majd egy évre búcsút int. Fák levelet szabnak megint, árvácskák ezer színre színt festenek – hitük szerint. Az aranyeső színe mint a napsugár, akként virít, nyílni csábítja társait. Orgona bontja ágait, cifrázza […]
Vers-e ez, vagy firka? Lesz tán, aki tudja… Valaki, te, bárki vajon elolvassa? Így vagy úgy vagy akképp, de lehet, hogy másképp, egy-egy szó, írásjel, összeáll-e a kép? Ide tegyem, oda? Szinte mindegy, hova, ennek a pár sornak se füle, se farka. Nincs benne hú! Meg hű! Nem csap beléd ménkű! Velejét ne keresd: betű […]
