Posted by
Posted in

Hegymeg Községi Könyvtár átadása

Egy kistelepülés nagy napja Hegymeg életében fontos volt, hogy a könyvtárbuszos szolgáltatást követően mostantól egy pályázati forrásnak köszönhetően egy felújított épületben állandó könyvtárban várják a helyi olvasni vágyókat. Az alig több mint 120 lelkes település hajdanvolt iskolájának épületében rendezte be könyvtárát.  A helyreállításban fontos szerepet játszott a Nemzeti Kulturális Alap több mint 2,2 millió forintos […]

Posted by
Posted in

Nyár-végi eső ömlik…

Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan, Köröskörül is rézszínűvé vált a világ, tartósan… Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan. Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába, Elhúzom a függönyt, bámulok a vakvilágba…. Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába. Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék, Fönt biztos […]

Posted by
Posted in

Kettős sirató

Mikor Sanyim elment, akkor azt gondoltam, többször le is írtam: „Az örök vadászmezőkre távoztál el innen, ott sétálsz, ott járkálsz erdei ösvényen, kanyargós útjain mennyei hegyeknek.”   Dehogy lősz te vadat: gyönyörködsz majd bennük, szelíd szóval őket mind magadhoz hívod, szépen simogatod, nyelvüket jól érted, s azon vigasztalod hogyha véletlenül éppen szomorkodnak…   De te […]

Posted by
Posted in

Vannak már órák…

Vannak már órák, talán napok is, Hogy nem sírok, mikor rád gondolok. De nincs olyan nap, óra vagy perc, amelyben ne gondolnék rád, és nincs olyan óra, perc vagy pillanat, amelyben ne hiányoznál nekem – Te, aki az Életből eltávozott, Te, aki az Életemből távozott.   És nincs olyan óra, perc vagy pillanat, amikor a […]

Posted by
Posted in

Egy arab költői motívumra

Egy arab költői motívumra „Melletted fehér volt az éjszaka. Tenélküled koromsetét a nappal.” Ibn Zájdun  Ál-Kortóbi: Uálládá hercegnőhöz, fordította Faludy György   Míg mellettem voltál, míg a társam voltál, addig az éjszakák is szikrázóan fehérek voltak. Most, hogy nem vagy már velem, s elveszve jobb felem, a nappalok is koromfeketékké váltak. Bizony jól írta ezt […]

Posted by
Posted in

Gólyák vonulása

Edit Szabó : Gólyák vonulása . A nyár végi szép napok, völgyben nyílnak virágok, zölden csillog a fűszál, ragyogón süt napsugár. . Nyári napnak ereje, forrón izzik még tüze, ám a kék felhők felett gólyacsapat integet. . Körbe repül felettünk, völgybe tekint a szemük, hosszú útra készülnek, fiókáik felnőttek. . Kevés volt az élelem, de […]

Posted by
Posted in

Őszi fényben

Edit Szabó : Őszi fényben . Sárgán virul az ég alja felettünk, látni még a piros fény közelebb jön, szél kavarja meg az őszülő tájat, szénakazalt védi az ő karámja. . Tanyaházban magas fa védekezik, piros cserép ház tetején vereslik, fa ágain aranylanak a fények, kútágasa messze mered az égnek. . Száraz fű közt még […]

Posted by
Posted in

Nagy csoda

Edit Szabó : Nagy csoda . Jaj micsoda életkép, teli buszon ül a nép, nagy-nagy csodát látnak ők, gyerek kézben nyitott könyv. . Régen láttak már ilyet, telefon kézben zizeg, fel kell venni oly gyorsan, emlék lesz hamarosan. . Könyvsorok időtlenek, telókon nem üzennek, betű van szemek előtt, olvass,legyen rá időd ! . Bőcs,2020.08.30.

Posted by
Posted in

Özvegyi fátylad

Szívem bánatos, drága Liám, Tested élvezném már, biz’ az ám. Vágylak birtokolni, Vágy akar uralni. Özvegyi fátylad, nem kell már ám. Benned forrnánk egybe, ó, Liám, Harcosan, véred lázítanám. Messze… lehetetlen, Vérem… tehetetlen. Kéj megszerzésed, kidolgoznám. Veszetten csókolhatnál Liám, Élvezném, mindazt… nem talmi ám. Szeretet tapizás, Kéjes gondolkozás. Kéjemet Te is megkapnád ám. Vecsés, 2019. […]

Posted by
Posted in

Egy fáradt nyár végén

A bánatnyakúak eljönnek értünk Lekapnak mind a tíz körmünkről És míg elménk a párnán reset-el Kifordítanak gyönyörű bőrünkből Ránk csapódott a ketrec ajtaja csak Álomlélegzet vezet a szabadságba A néma tárgyak a barátaink tán’ Egyre-másra mégis szabotálnak A fekete autók jönnek és mennek Álomban és ébrenlétben egyaránt Egyik ablakában se’ én mosolygok Én itt lógok […]