Posted by
Posted in

Az én kutatásom

Kimentem, bementem, na vajon hova tettem. Keresem, kutatom, gondolatban utazom. Egy kanyar volt jobbra, ja, itt a nagyi szobra. Fölé nézek, nem látom. ej de nagy a lakásom. Pörgök, forgok, keresek, régi ülőkémen kesergek. Kinyitok egy fiókot, becsukom az ablakot. Szél hozza, de nem viszi, rálegyintek, hiszi a piszi. Fellépek a létra fokára, mégsem akadok […]

Posted by
Posted in

Lányomnak

Te még meg sem fogantál, amikor már vártalak, elképzeltem milyen lesz, ha karomban tartalak. Milyen leszel? Találgattam, s képzeletben láttalak, orrod pisze, füled nagy, pici kézen öt ujjad. Gondolkodtam mi leszel, fiú, avagy kisleány? Bár mindegy volt énnekem, csakhogy végre érkezel. Mesét mondtam, énekeltem, legtöbbet a Bóbitát, Te hallgattad és figyelted, s pocakomban rugdostál. Csoda […]

Posted by
Posted in

Ritkuló jelek

Ritkuló jelek Hangom valótlanul remeg, a kottája is kancsal, falsul szövi a rímeket szívem köré a hajnal. Belőled letört egy darab, a zsebkendőmben őrzöm, konok hűtlenségem miatt ennyim maradt e földön. Mint mentett kincsemmel futok vad tűz elől, tudatlan szörnyeimmel megharcolok a lelkedért, miattam. Reménykedésem széttöri köveknek koppanása, vérző fejemet kötözi lényednek földi mása. De […]

Posted by
Posted in

Drága Klementina!

Ó, édes-drága Klementina, Gyere, gyűrd a lepedőt, még ma. Nem baj, ha izzadt lesz, Lehet… melegünk lesz. Gyere már várlak Klementina! * Gyere úgy vágylak Klementina, Kén’ lepedőn izzadtság foltja. Vágyok már egy meggyűrt Lepedőre, mi jó, ha felgyűrt! Hiányzol nagyon Klementina! * Hiányzol nekem Klementina, Élvezném, ami tested haszna. Gyere, dobj egy hátast, Játszom […]

Posted by
Posted in

A keleti napszámos

  Áporodott csendben vár a munkáskéz A család jólétének keltetőjére Horgászbotot fogna ernyedt keze, Ám sötét erők szomjaznak vérére   Élelem, rezsi, számlák, gyermek Feladatot jelképező szavak, Tehetetlen, szánandó harcosok Szabadságunk határában börtönfalak   Felnőtt, felelősségteljes ember Jól felfogott érdekében elnyomott, Elhozná hazájába Itáliát Hol egy szikra erdőtüet okozott   Járna a keze a dohos […]

Posted by
Posted in

Jutalomcsont

Kis város, kis rendőrőrs, kisbeosztású rendőr, hatalmas Egó. Családunk többsége nem szimpatizál az Egóval, de ezt semmiért el nem árulnánk neki. Nyári hőség, punnyadnak a növények, aki teheti vízparton hűsöl. Az utcánk szinte üres. Kitárva az őrs ajtaja, kapuja. Ilyen melegben még az Egó is legszívesebben szenderegne egyet az ütött-kopott íróasztal mögött. Nem teheti, ügyeletben […]

Posted by
Posted in

Te vagy a szerelem

Te vagy nekem a Nap, s én körötted szárnyalok, tüzedtől, ha kéred, boldogan elhamvadok.   Te vagy nekem a muzsika, veled együtt dalolok, s ha csendre vágysz, és kéred, örökre elnémulok.   Te vagy a szívdobbanás, veled együtt dobbanok, minden pórusomon játszd el, a szerelmi dallamot.   Te vagy a szívem, az ágyam, az éjjelem […]

Posted by
Posted in

Szeretni és szeretve lenni

Szeretni és szeretve lenni, ez minden ember vágya. Hogy na legyen egyedül, s találjon hű társra. Kivel megoszthat bánatot, örömöt, boldogságot. Kivel együtt sírhat, nevethet s járhat örömtáncot. Kinek elmondhatja, ha fél, vagy szomorúság éri. Ki fogja kezét, ha kell, s bármitől megvédi. Kinek nevetése drága orvossággal felér. Ki ölelésétől jő a tavasz s elmúlik […]

Posted by
Posted in

Sorsom

Bűnösnek születtem, nem vagyok szeplőtlen, keresztem „Évaként” cipelem. Nomen est omen. Bugyromat rám rakták. Bírom-e? rám hagyták. Viseljem egyedül sorsomat, mondták, tartsd oda arcodat. Nem volt, ki simogat, szomjaztam becéző szavakat! Rögön, ha elestem, fejemet emeltem, fröcsköltek sarakat, tisztára ki mosdat? Vágytam a jót tenni, szívemet osztani, elvették lelketlen, kifosztva remegtem. Harcomat felvettem, ez volt […]

Posted by
Posted in

Vers klub

Fülünket hegyezve ülünk a kis asztal körül, szívünk-lelkünk kitárva, s ha belekortyolunk a teánkba, máris elkövetünk egy szentségtörést, hisz K. Dorottya olvas fel épp.   Saját gondolatait önzetlen osztogatja, szavait hol felsorakoztatja, hol összeönti egy kupacba, majd csettintve, könnyedén – ami az ifjúság sajátja – mint szobrász a szobrot, versnek megformázza.   Ilyen egyszerűen. Neki […]