Deák Balázs legendája / forrás: népmese Benedek Elek gyűjtése Deák Balázs, kiről mesét mondok nektek, Kit nem említ sehol sem a történelem , Ő egy szegény jobbágy ember volt ám bátor Ki Szent Lászlót mentett meg szörnyű haláltól. El is mondom tüstént, mit regél a világ: Háborúba ment a világhíres király. Zala megyén vonult seregével […]
Karmeliták Énekelve sétáltak a guillotine alá (Tizenhat karmelita szűz lett a forradalom mártírja) Párizs utcáin nagy tömegek gyűlnek, Uraik ellen haraggal zendülnek. Férfiak és nők együtt keserülnek, Szolgasorban hitükben meggyengültek. Blanche és szolgája hintóban ülnek, A tömeg láttán nagyon elszörnyűlnek. Jaj, lehet, halálosan megsérülnek! Hát fejvesztve rém gyorsan menekülnek. Blanche s a lány épen hazakerülnek, […]
Nincsen tető a fejem fölött És nincsen vaj a fülem mögött Nincs tető, nincsen oszlopcsarnok, Körülményem nem jó, akarnok… Vecsés, 2003. augusztus 16. – Kustra Ferenc József
(Septolet csokor) Mint szövetet Szövöget. Élet rongy, dekadens. Kapcsolatban; felületes. Ez életérzésről letérés, Lélekbajba esés; Bánatérzés… * Erdőlomb vigaszt ad? Randa Bánat marad? Melegedő légréteg, virág, Világ Újítja magát! Előadom csacskát… * Pedig tavasz jő Bár cammogó! Hallgatni fűnövést, Ést… Mondani kevés. Nincs menekvés Minden kényszercselekvés. ** Tűz kialvóban, Parázs is Fakulóban. Nincs már tűz, […]
Mitiner Mária Ölelj te lány! Ölelj te lány! Szédülnöm kell. Karod puhán körül ölel. Forogj világ! Szédülnöm kell. Kristály csókod égbe emel. Ölelj te lány, tisztán szeress! Sok a mocsok, pőrén vezess! Hunyd be szemed, tisztán szeress! Nem könnyezünk, lágyan nevess! Ölelj te lány! Hagy pusztuljak. Ne nyiss ajtót, ha kopognak! Tűz […]
Mitiner Mária Csodáld meg a csillagokat Csodáld meg a csillagokat ezüstfénnyel szórt éjjelen, mikor álmot sző rád a hold érezd,hogy itt vagy énvelem. Csodáld meg a csillagokat, ahogy ezer szempár kacsint, sötétlő éj illatában az én szemem szikrája mind. Csodáld meg a csillagokat, égi dalban halld a csendet, hajnalcsillag kötényébe csókot, […]
Mitiner Mária Csók lennék Csók lennék cuppanós, édes gyermek arcon, rápuszilnám a fényt, óvja mikor alszom. Csók lennék zamatos, férfi konok száján, mosolyt varázsolnék, szívem,lelkem adnám. Csók lennék mámoros, szerető méz ajkán, asszonyi vágyamat hozzá igazítván. Csók lennék búcsúzó, fénytelen szempáron, emlékképeimet könnyeimbe mártom.
Nem követik folyton gonosz árnyak, nincs bűntudata, sem szörnyű álma. Mindig egyedül van, csak magában, mégsem áll meg soha csalfa tánca. Meleget áraszt, fényével ámít, de ha megharagszik, csapdát állít: hirtelen haragú, könnyen perzsel, dühe máris bőröd alá rebben. Csak vigyázz, hogy ne legyél játéka, hiszen a tűznek nicsen árnyéka.
A csend Mikor gúzsba köt a határtalan mikor elveszett az, ami van. Mikor sikoltanál, de nincs már hang, mikor minden szabálytalan. Mikor kéred a figyelmet, de nincs. Mikor nem nyílik a nyomorult kilincs. Mikor tapogatva keresel utat, de sötétbe botlasz, lezuhansz. Egyedül nem akarsz meghalni, mégis, elfordul mindenki. Keresed a múltban mi nem volt jó, […]
Szolgálj szívem, Hogy éljek, és nagyon szeressek. Szolgált szívem, Hogy éljetek és szeressetek. Könnyem kicsordul, Ha úgy szeretnek. Könnyem kicsordul, Ha nem szeretnek. Nevetek, ha valami Igen jól sikerül. Nevessek, ha valami Nem oly’ jól sikerül? Dobog a szívem, Ha lámpalázam van. Dobogna szívem, Mikor sikerem van? Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc József
