Posted by
Posted in

Alkotmányunk ünnepe

Népünket a hadiszerencse elhagyta, felülmúlhatta a nyugat tudománya. Meg kellett állapodni ezen a földön, tovább senki ártatlanokat ne öljön.   István vezette ekkor a magyar népet, aki alapító törvényeket képzett. Örök helyhez kötötte az embereket, hozatott hittérítő keresztényeket.   Állammá alakította az országot, hozzá a koronát a pápától kapott. Leszámolt ő valamennyi ellenséggel, áradt ránk […]

Posted by
Posted in

Mi lesz népemmel?

Körbejártam az éjszakát, de csak sötétet látok, Behúztam a cipzáramat, de továbbra is fázok. Erősen aggódom, gyarmatizált országunk miatt, De a sötét és fázás, új gondolatot nem fialt. Pedig magyar vagyok, itt születtem, ez lett a hazám, Ennél, biztosan jobban bánt velünk, a török Hasszán. Csak úgy ránk sütik, hogy náci, népnyúzó és rasszista, Holott […]

Posted by
Posted in

Mint vízi bivaly

Olyan az életem, mint a vízi bivalynak, ha száműzték a bánya homokba Gyenge kis hullámocskákon, én mindig ezt éreztem a sárrá dagadt homokba… Olyan az életem, mint a vízi bivalynak, ha száműzték a bánya homokba. Azt mondják, ha változást akarsz, akkor légy tenmagad! Hogy add magad? Én meg is fogadtam, de sorsom a bánya homokjába […]

Posted by
Posted in

Élmény és emlékezet

Élmény és emlékezet Ha nem lehet külföldre menni, hát nem lehet. Pont engem zavarna, aki vagy negyven éve járom az országot s minden különösebb gondolkodás nélkül tudnék még vagy negyven évnyi programot összeállítani ezen a csodálatos földön? Így esett hát, hogy idén nem csak néhány hétvégét, de nyári szabadságot is határokon belül töltöttük. Szerencsére elég […]

Posted by
Posted in

Melegben

Szél suhan lengetegen, Réten… Nap süt. Árnyéktól elüt. Napfény, elüt. Lángcsóva kiüt. Hőség leüt. * Sövény kiszáradóban, Szinte alélóban. Régen volt eső, Nem elegendő. Szemem mered, Nézésem bennreked… Benned-neked. * Süttetvén fakad, Árnyék nem akad. Széllel incselkedő Nap lemenő. Pillanat, Izzadó akarat, Élet… elhaladhat! Vecsés, 2019. augusztus 8. – Kustra Ferenc – Készült; septolet csokorban […]

Posted by
Posted in

Katasztrófa

Mennyből dübörgött a lét romboló dobja, cikázott az ég rőt nyila. Tüzét pillanatokra a földre dobta, villant, mint ártó mágia. Szapora cseppek zuhantak rá a tájra, összes létezőt árasztva. Itt-ott erőteljes jéggömbökké váltak, nem csak természet bánhatta. Hajnalban rettegve kúszott felé a nap. Vajon milyen látvány várja? Olyan viharvert volt előtte a pamlag, mint ahol […]

Posted by
Posted in

Búcsú a tengertől

A jóleső, vidám percek szélsebesen távolodva peregnek. A múló idő derült pillanatában máris ott az elválás. A lemenő nap bemerült a tengerbe, már csak szikrája lebeg. A datolyapálma fiatal dereka hajlong búcsúszavamra. A tarka virágok karjukat kitárva intenek szomorkodva. Még egy utolsó hullámot vet a tenger hunyászkodva, szerényen. Rám borul a fénytelen, árnyas éjszaka, távozás […]

Posted by
Posted in

Fájdalmas tájkép

Edit Szabó : Fájdalmas tájkép . Narancs sárga égalja napfényét már takarja, lebukott a föld alá, világítja csak alját. . Kék égen a felhő száll, sivár tájon szellő jár, zöld füvek porosodnak, fák bánatot okoznak. . Múlandóság megjelent, kopár fa kis szigeten törzse régen kidőlt már, ágain az idő jár. . Vasfoga mind megeszi, életét […]

Posted by
Posted in

Napnyugtával…

Köröttem zúgva és pörögve, nyüzsög, tolakszik mindenki. Plakát letépők, konyhai segédek, meg a többi senki… (Haiku) Zsibong a tömeg, Kavarog a hangulat, Az est átölel. (Apeva) Nap Álmos, Menni kész, A csend dúdol Egy bódító dalt. ** (Bokorrímes) Este az alkony, hazudós… valótlan meséket mesél, Majd reggel a napébresztő hajnalban zizzen a levél… Nap kicsomagolja […]

Posted by
Posted in

Búcsúzás a tengertől

Edit Szabó : Búcsúzás a tengertől . Tengerparti pálmafák derekukat ringatják, esti szellő simogat, virágok illatoznak. . Ég tetején telihold, még fehéren is csillog, háborognak hullámok, teljesednek az álmok. . Tengervize halványkék, a partjára magány tér, lágyan érint homokot, már az éjek boldogok. . Elpihennek csendesen, visszavonul kecsesen, utat mutat az éjnek, tengerpartról letérhet. . […]