Világ végének eleje vagy tán a széle, nem is tudom – ahol lakom. Viskóm egy széttépett ponyva kiszolgált rongya, bitorolom – abban lakom. Pislogva dűlök a priccsre, társam egy bögre, benne borom – vele lakom. Gyomromnak szüntelen éhe kiűz a térre, s a fájdalom: Mért így lakom?! Kiégett katlanom télre összerogy: vége! s én nem […]
(Móricz Zsigmond: A boldog ember c. műve alapján) Legénykorba’ minden jó vót! Buzgalom és virtus megvót! Osztán mire megvénűtem, boldogságom veszejtettem. Mer’ a világ zsebrehajló, sóvár, mint a kikoplalt ló. Így izenget, ilyenformán: nyútóckodni lassan-formán! Én a dógom jól végzettem, fődbirtokot is szerzettem. Mán meg kódusbotra jutok?! Mint asszonynép, búsulgatok… Gyermekem mind szóra hajló, feleségem […]
A naplementéről, a nyárestéről, a holdfényről, TANQ –ban írt a szerzőpáros… A lemenő napnak Fénye, mint kiokádott láng. Piros a tófelszín. Halvány napsugár alant jár, Hold ásítozva estre vár. * Kék égnek fényében Bíborrá lett már az alant… Nap, lassan búcsúzik. Nyári est meleget áraszt, Hold sarlójával fényt fakaszt. * Hullanak csillagok Égnek bíbortengerében. Hőség […]
Az őrültként tomboló vihar, TANQ csokorban Hirtelen lett vihar, Vad, cikázó villámokkal… Még, föld is belereng. Ég zeng, felhők terhe súlyos, Fény siklik, mosolya gúnyos. * Kemény szélkorbácsok Jól végigvágnak mindenen. Dühödt ez a szél-tánc. Pokoli szél kerekedik, Minden összekeveredik. * Szarkák csak cserregnek, Varjú meg, ordítva károg. Félnek a villámtól. Villám, kardját hegyezgeti, Áldozatát […]
Éva és Ádám öröksége A boldog szerelem az emberpár csodálatos és varázslatos vágya a gyermekáldást várja teljesül életük álma Isten őket boldognak látja végtelen a nő és férfi párja. Az árnyékvilág leple A gonosz színtelen köpönyegét soha ne vedd fel ha magadra öltöd ezt a fekete göncöt az ég szürke esőt öntöz e […]
A poéta estéje… Éjszaka van, ha jól gondolom, akkor alszik, a város Még én aktív vagyok, írok, nem vagyok csak kicsit álmos. Megállok, nagyon figyelek, teljesen tisztán hallom, hogy hallgat a csend, Közben az ablakon még kinézek, lám a félhold mosolyogva esend. Bennem futnak a percek, fent csillagok vannak az égen, Az utcán már senkit […]
Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy ma reggel is kinyitottad szemeimet. Immár hat évtizede minden reggel megismétlődik e csoda. De valahogy más volt ez a mai reggel, most olyan közel éreztelek magamhoz, Valami különös furcsa melegség járta át lényem minden porcikáját. Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy egész nap hű és igaz társként velem maradsz, szorosan fogod kezemet és […]
Egy borongós, kora őszi reggelen Marika, egy dunántúli városka fodrásznője fáradtan lépett ki kicsinyke kis bérelt lakásának az ajtaján. Gondjait legszívesebben kulcsra zárva bent hagyta volna a lakásban, de azok hozzátapadva, nem eresztették el. Gondterhelten lépdelt a buszmegálló felé. Szinte észre sem vette amikor begördült a jármű, gépiesen felszállt és lehuppant az egyik ülésbe. Teste-lelke […]
Edit Szabó : Szabadban . Kert fái közt lombos árnyak egy kis napsugarat várnak, kopár ágak nem pihennek, helyet adnak emlékeknek. . Zöld levelek még susognak, erőt adnak a holnapnak, hosszú ruha épp bele ér, oly nyugodt lett a pihenés. . Szabad minden e világon, nem feszül gond a szép lányon, selyem fénye széjjel terül, […]
Ha bolyongó lélek volnék Nem szállnék virágról virágra, Világról világra, Siratóimmal összeforrnék Ha bolyongó lélek volnék Időtlen térben nem várnék Tétlen, befogad-e új élet? Szeretteimre csókot szórnék Ha bolyongó lélek volnék Bírhatatlan szenvedést Szelídre simogatnék, Altatódalt susognék Ha bolyongó lélek volnék, Forgószéllel visszajönnék A napban tündökölve Sugarammal hozzád szólnék Ha bolyongó […]