Edit Szabó : A tavasz hírnöke . Magas hegyek vonulatán, magas bérceknek oldalán zöldes mohás hegygerincen örök árnyékban megpihen. . Barangoló fényes Napnak a sugára nem jut arra, felhők sodra rátelepül, szél szavára elmenekül. . Mégis kibújik a virág, sziklagyepen talajt talál, megrekedt réshajlatokban gyökeret ver földdarabban. . Korán kinyílik a szirma, rózsaszínt vagy fehért […]
Az ártányt a reggeli etetés után különválasztották a párjától, így a napot egymagában lustálkodta át az ólban. Este az ólkerítés retesze csikordult, a vödör zörrent, loccsant a moslék, a párja elégedetten röfögött, csámcsogott és szürcsölt, ám az ő ajtaja nem nyílt! Visítani kezdett, és mellső lábaival majd szétszedte az ólajtót. Nem használt semmi … Mikor […]
‒ Itt a téli szünet! ‒ muzsikálta a hóesés. A zalaegerszegi leánykollégium falai megremegtek. A sivár folyosók csendje varázsütésre megtört. Hirtelen bőröndök dobbantak, papucsok csusszantak. Mindenki lázas pakolásba kezdett. ‒ Félre iskola, dolgozat! Félre koszos város! Haza! Haza! ‒ dobolták a mozdulatok. Arra senkinek sem volt hallása, hogy a falakon túl egyre hangosabb futamok szólalnak […]
Megszólalt a csengő, siettem ajtót nyitni. Sovány, hajlott hátú öregember állt a bejáratnál: Rumi prímás! Ritka haja csíkokban simult a fejére, arca beesett, vékony nyakán lötyögött az ing. Öltönye, félcipője sok évet megért már. Keveset változott, amióta nem láttam, csak a hegedűje hiányzott. – Nehogy bejöjjön! – ágáltam magamban (eszembe jutott, hogy sok évvel ezelőtt […]
Úgy lennék egy csésze kávé, Mit édesítesz, s felkavarsz…!: “Emelj fentebb, szám a szádé, Ha velem ébredni akarsz! Igaz, sokszor fanyar vagyok, Aránytalan; tej, s a víz. lelkedben még nyomot hagyok, …Vérnyomásom kettőtíz. Bár élénkítlek, benned élek. Ereken át vérbe jutok, Szívedbe úszva révbe érek, Kérni többet úgyse tudok!”
Pusztuló világ / próféciák / Csak Pilátust ne, őt ne hívd tetemre! mirha és olajág is kevés a sebemre, Mit seb? egy fekély zabálja testemet, felőröl, elpusztít, sőt élve eltemet. Én drága Krisztusom,mily drága a véred! az enyém csak bagót ér, feláldoznám érted. Nincs már mit vesztenem házat,hazát, bankót, csak az Úr igéje jelent […]
Edit Szabó : Én szerelmem . Szerelmes vagyok a Holdba és a fénylő csillagokba, tükröződik szemed fénye az enyémbe visszanézve. . Szerelmes vagyok én beléd, két karommal ölellek én, arcomon a te két kezed, simogatását élvezem. . Közel hajol hozzád a szám, lecsukódik már a pillám, puha csókod visszaadom, már a nyelved tapogatom. . Csókok […]
Gyermekszívben bimbózó szerelem gyorsabban elszállt, mint a gondolat, ám amíg élek, el nem feledem kópés-huncut, jóképű arcodat. Szurtos-kis kezeink egymást fogva, futkostunk a homokos utakon. Békát lestünk a falusi tóban, s kacagtunk mókás gyerekdalokon. Bűntelen lelkünk nyűtték az évek, – lopom a múltból a pillanatot – feledni ezeket bizony vétek. Végtelenbe hívtak az angyalok, számodra […]
Tüzét veszti a nap, sápadozik arca, önmagával vívott tompa fényű harca. Csalogatja tükör, tónak tiszta vize. Hiába csábítás, kihunyóban fénye. Szemérmesen bújik holdnak árnyékába, ám visszavágyódik Földanya karjába. Lerótta a körét, folytatja pályáját, és észre sem vesszük fénye változását. Arca pírja üdébb talán, mint valaha. Éltet és átölel szikrázó mosolya.
