Szipajlo ezredes nevetgél. Vörösbe fordul az alkonyati táj, A mongol gyepű messze elmarad. Magunk mögött hagytuk a Szelengát. Tibetbe tart a menet felszabadítani Szent-Oroszországot sírba taszítani Bolsevik horda nem fogja. Messze már a Szelenga hűs partja. Szipajlo ezredes nevetgél. A báró hallgat. Lován oly konok, S körül veszik a narancsszín lámák, Alkonyi fényben palástjuk lobog. […]
Szerelmes vagyok az alkotás folyamatába A megkattant hévbe, ahogy a billentyűk Kezem alatt idomulnak, szavakat raknak ki, Ujjaim meghosszabbított idegszálak A koponyámból menthetetlenül kimászom És elterpeszkedem a világon csak én vagyok Nincs korlát, hisz majd legfeljebb nem mentem el… Vagyok teremtő, s lehetek megtartó vagy pusztító, Brahma, Visnu és Siva egy testben bármikor Összeáll a […]
Korán reggel, ázott, Immár őszi úton sietünk dolgunkra. Őszidő vágtat nyomunkba. Csoszogás is hallatszik… Egy fázós hajléktalan indul, kukázó útra. Enne, keresgél… romlott múltba. A vándormadarak sehol! Itt már nem csivitelnek, nem tojnak, messzire repültek, Tavaszra, új életbe érkeznek… Vecsés, 2018. október 29. – Kustra Ferenc – íródott; farkasfog versformában, amit én alkottam meg. 3 […]
Hideg van. Nagyon fázok. Most úgy odabújnék ölelő karodba! Takarómat magam köré tekerem. S visszatérek a boldognak hitt tegnapokba. Hogy szerettelek! Úgy szeretlek! Arcod csodálatába gyakran feledkeztem. Ma meg csak siránkozok miattad. Ebben a játszmában én nem nyerhettem. Elmúltunk. Olyan hirtelen. Pedig ezer tervünk volt a holnapokra. Számolom a meg nem élt pillanatokat. […]
Eucharisztikus Kongresszus Zárd szívedbe Uram a kis Magyar Földet Délibáb övezte szeretetláng lobbanjon be a lelkekbe Kapui már kinyíltak az éltető fény beáradására Krisztus ajándékának, az Eucharisztia befogadására Az Eucharisztia alatt fogjuk meg egymás kezét S a Föld minden lakója érezze fenséges fényét Hívő,vagy hitetlen érezni fogja fenségét Érezni fogja,amit szolgál, mindenkinél :csak a békét […]
Kinek áll feljebb? Kinek áll feljebb Az önzőnek, az erőszakoskodónak A liberális ámokfutónak A csak rokkoncertet imádónak Az önző maga mutogatónak A rendeletet kiforgatónak A tiszteletet meg nem adónak A szemérmetlen pimaszkodónak A minduntalan erőszakoskodónak A zongora játékot mindenáron utálónak Az alkalmi muzsikálást elpusztítandónak A bogár zümmögést is kiátkozónak Csak az abszolút csendet tekintve nyugtatónak […]
Őszben mállik a lét… (Bokorrímes) Nem vagyok vegetáriánus, én inkább vegetálok És mindig hittem, a sorsom majd javul és nem elmállok. Nos, ebből semmi nem lett, immár valósan vegetálok. (Tükör apeva) Élt Bennem Remény, mi Immár hamvad. Őszben mállik lét. Őszben mállik lét. Immár hamvad Remény, mi Bennem Élt. * (Septolet) Micsoda élet, Nulla lett. […]
Rózsa Iván: Társasjáték (Hatszavasok) 1. Zsigerből válaszoltál zsigeri kérdésemre: ősi szerepjáték. 2. Álmodunk, vagy valóban létezünk a valóban? 3. Világtörténelem: ki kit ráz át társasjáték… 4. Odüsszeusz, valóban bent vagyunk a falóban?! 5. „Én elmentem a vásárba fél pénzzel…” 6. Tudom előre, hogy tudod, hogy tudom… 7. Élet – kollektív szívatósdi: szívunk vagy szívatunk? 8. […]
Sóhajok Felszakadó sebek még fájnak, az emlékek visszatalálnak, szélben lobogó gyertyák fénye a szeretet örök ösvénye. Még sajog, de szelídül a gyász, és ajkunkon örök a fohász, újra átéljük létezésük, tudjuk, majd mi is hazatérünk. Apró pillanatok mesélnek, fellobbannak gyertyák fényében, a szélhárfán nekünk üzennek, lángörvényben újjászületnek. Emlékpillangók ezüstködben, sóhajtások a fehér csöndben, a miértekre […]
Fáj a hiányod Félve lépek az avaron, ne zavarjam szelíd csönded, virágcsokor a kezemben, elhullott már minden könnyem. Szél suttog a te hangodon, hárfán a dallam csupa báj, őszi levél egyre pereg, hiányod nagyon-nagyon fáj. Fehér, lila virágtenger borítja be a halmokat, gyertyák füstje száll az égre, távolból szól a harsona. Reszkető fényekben látlak, arcodon […]
