Posted by
Posted in

Az ég tengerén

Az ég tengerén csillag csónakok csendesen ringanak. Örökkévaló, különös világuk időtlen. Tündökölnek. Mindent tudó, bölcs elnézéssel szemlélik a földi teremtmények bukdácsoló lépteit.

Posted by
Posted in

Élénk zöldben

Élénk zöldben, nap sárgában mező szerte pitypang, sárga. Kis pipitér, kék ibolya, pöttyözi a pázsit sora. Madárhang hasít a csendben, napsugár táncol a vízben. A szél ráhasal a tóra, fodrozza, simogatja, becézgeti. Élvezettel belemeríti kezét a habokba. Paskolja lágyan, kedvesen frissíti magát szívesen. Nap sugara sűrű lombban eltévedve botorkál, alig látja irányát.  

Posted by
Posted in

A fürdőre jellemző

A test súlytalan, lebegő, hat rá a felhajtó erő. A forró vízgőz alatt lassul az idő, a mozdulat ernyedő, nem sietős. A tetterő, az akarat ráérős. Az arc pirosra hevül, a kedély jókedvre derül. Lagymatag moccan a kar, a láb. A gőzölgő levegőn a mozdulat csak sejthető. A fürdőre jellemző üvegházhatás kedvező.

Posted by
Posted in

A nyugalom tündököl

Torony-messze magasából vasalt vászon a tó. Téli csendben, part-közelben makett-házak fényben ülnek ragyogón. Fák teteje, tisztás öle a mélyben, felettünk a horizont felhőtlen. A kék élessége üdítő. A magány itt jóleső. A látóhatár igéző. A nyugalom tündököl, a távol köszön.

Posted by
Posted in

A csillagok elhalványultak

A csillagok elhalványultak, eltűntek a pitymallat pírja elől. A táj rózsás fénybe fürdött, s a fák lombja között átszűrődő ragyogás reszkető táncot járt a tó vízén, fázott még. Az álmos nap sugara aranyfüsttel fújta be a faleveleket. Ezen a korai órán a nádas a hallgatás háza.  

Posted by
Posted in

Kánikula

Kánikula Úgy érzem a kánikulában magam, Mintha indák gúzsba kötöttek volna Testem beborítva, mintha megfojtana Kitekintve ablakomon levegő után kapkodva Ez lehet talán az elviselhetetlen kánikula Nem jártam még Afrika homok sivatagaiban Nem éltem át a szenvedést a forróságaiban Nem vágyódtam ennyire az erdők árnyékába Hűs források szomjat enyhítő varázslatára A kánikula mélyen behatolt lelki […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ősi harmónia

Rózsa Iván: Ősi harmónia (Haiku-füzér) Élet-fűszerek: A nő só a levesben, A férfi meg bors. Fehér-fekete, Fény-árny, tűz-víz, lágy-kemény; Üresen teli. Őselemeink Ős-egyensúlya hozta Rend a világban. Nő, férfi; nőstény, Hím: egyik sem létezhet A másik nélkül… Ős-harmónia: Ellentétek kioltják Egységben egymást. Budakalász, 2021. június 21.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ugyanaz, másképpen

Rózsa Iván: Ugyanaz, másképpen Nincsen új a Nap alatt. Igaz. Vissza-visszatérő motívumok sorozata a történelem. Ugyanazon séma szerint zajlik. Másrészt: az éppen regnáló hatalom mindig újraírja. Harmadrészt: amit egyszer jól kitaláltak; kár megváltoztatni akarni, kisajátítani vagy önző célra fordítani. Ez a helyzet a jelképekkel is. Szegény buddhisták! Először a horogkeresztjüket, most meg a mozgalmaikat jelképező […]

Posted by
Posted in

Egy régi délután

Egy régi délután Talán a névnapom volt, úgy emlékszem, futottunk át gyerekként ott a téren, apám biciklijét a járdán tolta, másik kezében óriási torta. Fonott szatyrában ott lapult a bambi, ezért is kellett hát nekünk rohanni, vasárnap volt, a boldogság csak áradt, másztunk nyakába, bár beteg volt, s fáradt. Az asztalnál hamar fogyott a torta, […]

Posted by
Posted in

Bakancsban

Bakancsban   Kipp- kopp, kipp- kopp Koppan a bakancs, Mert még kövezett úton ballag.   Püff-paff, Püff-paff Toppan a talpa, Most már puha homokon halad.   Sirr-surr, Sirr-surr Surran a réten, Száz fűsorompót tép most széjjel.   Reccsen roppan a kopja, A kasszált füvek Vonulnak a roppant láb ellen harcba.   Csikorgó vitát csikar, A […]