Posted by
Posted in

Hazánk; ’56 őszének sodrásában

Belesodródott a hazánk az őszbe, Tavasszal meg holtakat… szél lengette… Lánctalp kínos nyikorgása zavarta a csendet… Csattanás? Nem kósza… tankágyú lövés lehetett. Belesodródott a hazánk az őszbe, Majd jött tavasz is, a bitók ideje… Belesodródott a hazánk az őszbe, Tavasszal meg holtakat… szél lengette… Vecsés, 2018. december 4. – Kustra Ferenc – írva: triolett versformában. […]

Posted by
Posted in

Szomorú matematika

Mostanában így számolom az időt: Ma van a tizedik, a huszadik, a huszonharmadik szerda… Mert lett egy nap, amelyik az időszámításomat azóta is meghatározza: a Te halálod napja.   Igen, és ma van, tényleg ma van a harmincnegyedik szerda. A harmincnegyedik hét telt íme el, és lassan már kilenc hónap – háromnegyed év is eltelik […]

Posted by
Posted in

Levélmúlás

Összevissza száll a szélben egy falevél, tetten értem! Látom, ahogy fészket keres, elrejtőzne múlás helyett. Illeg-billeg, kapaszkodik, szélnyugvásért rimánkodik. Meglapulna tél idején, ágak között, ház tetején. Perdül-fordul, napfényt koldul, hátha sorsa jobbra fordul. Ősz van, de ő maradna még, földre érve ott van a vég… Sírva-ríva – nincs bocsánat! – búcsút int a szép világnak. […]

Posted by
Posted in

Mozdulatlan átöleltelek (Csörgő patak völgye) )

Mozdulatlan átöleltelek és az idő, mint a patak Futni kezdett… Némán nőttelek körbe Ahogy a fa a követ. Így ültünk mi ketten. Szorosan bújtál mellém Mellünk együtt vert Valami lassú ütemet…   Az a fa mindig is ölelte… Hitte, örökre övé a szerelem. A patak meg elrohant, Vitt minden más követ. Csodájára jártak a szirtnek, […]

Posted by
Posted in

Ketten az Andrássy teraszán

Ketten az Andrássy teraszán   Mintha egy hajó orrán állnánk Szeltük a fényt és a felhőt. Süvítő széllel száguldoztunk Egy város hullámzott alattunk. Az észak-nyugati csúcson ketten voltunk.   Már elharangozták régen a delet, Együtt akartuk nyugtatni a napot, Kétféle parton nem nyugodhatott. Te álmosan karomra hajtod a fejed, Én combodon pihentettem kezem.   Most […]

Posted by
Posted in

Gőzősöm csühögőtt…

(Bokorrímesek) A kék seszínű benzinszag felhő, hosszan, maradón húzódott életvonatom mögött, A gőzősöm egész életemben úgy csühögőtt, mint ki végleg, vicc országba költözött. Ugrálva araszolt a síneken, zakatolón kihagyott, defekt volt kerekek között Hetven múltam, tudom, hülye vonaton, csak hülye életet lehet élni. Elakadtunk folyton, sorompó… jelző piros, és nekem kellett evezni… Mindenkit szeretni marhaság, […]

Posted by
Posted in

Cirókás ősz

Edit Szabó : Cirókás ősz . Aranyan sárgulnak a levelek, macikáim, kimegyek veletek, fa alatt pihenőn elhevertek, együtt csodáljuk őszi szellemet. . Lágyan ring falevél és cirógat, barnás vagy sárga, úgy hívogat, elkapom kezemben oly örömmel, lehagyom az éveket körökkel. . Selymesen himbálnak a fa ágak, szeretem, hiába fennen járnak, simogatóan szólal zenéjük, szerelmes vagyok […]

Posted by
Posted in

Legenda egy Kórházról

Legenda egy Kórházról ! Pár évig dolgoztam egy budapesti Kórházban , a MÁV Kórházban. Megszüntették, felszámolták azaz egy másik kórház kiegészítő részévé átalakították. A felszámolása törvénytelen volt. A vasutas társadalom felajánlott fél százalékából építették. A va -sutasság megbecsülte Kórházát.Szerették orvosait,dolgozóit.Jó hírneve volt az országban.Családias volt Dolgózói, orvosai közül számosak tradicionális vasutas családokból érkeztek. Én is […]

Posted by
Posted in

Szoktál-e gondolkodni…

Leszoktál-e ülni néha gondolkodni? Melyik az igaz út, melyiken indulni? Tudod-e két út van és középút nincsen? Indulsz a szélesen, vagy indulsz a keskenyen? Nem félek egyedül, de forog még az agy, Ez biz’ nem számítógép, le nem fagy. Naponként hányszor hajtod le a fejed? Istennek hányszor mondasz köszönetet? Ó ember, vajon Te tudsz-e igazán […]

Posted by
Posted in

Sárga őszök

Az ember életében múlnak a napok, nyarak és a sárga őszök, De oly’ fakó az élet… fekete- fehérben, botorkálva tengődök. Vecsés, 2012. július 24. – Kustra Ferenc