Posted by
Posted in

Az idő bírálata

Mert az idő relatív fogalom S nem folyik, mint kakaó, Oktalanság stressz alá vetni Mindent bizonytalanért, mi jó   Mert most él, ki leszületett Emberként erre a földre, Beteljesült jövőkép oltárán Feláldoz pillanat, s csal tőrbe   Mert mi számítón gyűlik öszze Zsugori akarat alatt, Minden számítást összezúzva Dönti egy erő hanyatt   S éltél-e […]

Posted by
Posted in

Ha úgy érzed

Ha kevés a szeretet én itt vagyok neked, ha nevetni szeretnél hadd nevessek veled. Ha sírnod kell hát sírjon valami bennünk, örömöt, bánatot éljünk meg mi együtt. Tépjünk magunknak egy sorszámot a jóra, nézzük meg mi lesz majd holnap virradóra. Ábrándozzunk csak a nagy semmiről, tudom nem lehet elszállni még ennyitől. Szövögetett álmokba botlunk unos-untalan, […]

Posted by
Posted in

Emberek nélkül

Hová lettek az emberek Hiába keresek sehol sem lelek, Csak rohanó dühöngő arcok. Furcsa egyének, alakok, Van e még EMBER e világban ? Vagy elvesztek mind a pánikban? Keserű sors melyben vagyunk, Mindennap citromba harapunk. Savanyú lett a világunk, Magunkért sokszor kiállunk, Harcolunk a semmiért. Értelmetlen dolgokért, Mitől nem lesz semmivel sem jobb, De dől […]

Posted by
Posted in

A SZERELEM HŐSEI részlet I. (Szapphóhoz, Anakreónhoz, Propertiushoz I.)

Szapphóhoz   Vágyakról daloló görög leányzó, szenvedélyed átsüt korok századán, lángoló ódádtól hevül a fázó lélek is, az ám.   Mütiléne1 volt, hol űzted a gyönyört forró szerelmeknek sziklás szigetén, férfi s női szívben forgattad a tőrt vágyad idején.   Versben szólítottad meg Aphroditét2, Érosz3 tán maga is meglátogatott, s vonagló testedbe oltotta hitét: lázas […]

Posted by
Posted in

Néma lekpetánc

Kincsesvirágnak szine, Gyakorta ezer-meg egy pille, Röpül a szivárványhintóján, dalolva; keresi a szerelmet. Meglelte már?-kérdi félve egy másik, búskomor-szomorság; Nem tudja, hogy előtte száll, ki eltörli a magányt…

Posted by
Posted in

Kezedben

van minden, mi valaha voltam. Hát nézd meg jól, ennyi maradtam; Levedző-iszapdarab, mi nevedre dobban. Nincs másik… nincs több… Hát dönts, mit kezdesz vele? Van, ki szerint új hajtást hozhat a remény, és van, ki hanyagul otthagyja csak. Kedvesem… Eldobsz, vagy megtartasz?

Posted by
Posted in

Nehéz terhek

Nehéz becsukni az ajtót Tele van terhekkel Súlyként rám tapadva, Sokszor összenyomnak, Mert oly bizonytalan a holnap. Minden nehéz, mintha kő lennék, Mozdulni is alig bírok, Erőt próbáló mindennapok, Testemre hagyatkozhatok. Szólok neki de meg sem hall, Mintha már nem lenne kedve semmihez, Most tanulom meg cipelni a terhet, Melyet nekem szánt az élet. Talpra […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Harmadnapon

Rózsa Iván: Harmadnapon (Haiku hommage à Pilinszky János) Mélyben a gyökér, De neki köszönhetik A fényt az ágak. Szürke füst száll fel, Ravensbrücki passió, Hamu-eső hull. Lázadj fel, világ! Ne hamuszínű, legyen Újra kék az ég! Fogoly most minden: Rab a hamuszín ég is, De majd megremeg! És harmadnapon Feltámadott, és vele Együtt a remény… […]

Posted by
Posted in

Jöttem, hogy locsolkodjak

Jöttem, hogy locsolkodjak tenálad én, Tudom, várod, nálad vagyok fenomén. Kerestem a legjobb Krasznaja Moszkovszkaját De vasárnap van, zárva találtam a boltját. Így kérlek, adj kamatmentesen egy nagy üveg szódát, Ha elszaladsz, majd húzol magad után a vízcsóvát. Vecsés, 2016. március 26. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Húsvét hétfőn…

Csilingelő a hajnal húsvét hétfőn, Nyuszika a tojásait eldugta! Rosszul jár, aki felkel, de már későn, Addigra nyuszika talán elfutna… Közben a lányokhoz, az asszonyokhoz A locsolók tömegesen megjönnek, Odamennek nyuszika kosarához, Hogy szőrőst megsimítsák, ha már jöttek. Nyuszika örül és még puszit is kér, Meg ragaszkodik a locsoláshoz is! Lesz is ebből zsivaj, sok […]