Posted by
Posted in

Reggeli ködben

Úgy látom, ősz van… A szokásos, áttetsző reggeli ködben, ősz van! Komor és zord látvány,,, látótávolság, alig van. A ködpászmák között, fejünk fölött egy repülő, Ami rögtön láthatatlan lesz… tovarepülő. * Ködös reggelben Köd majd’ hegyet is fedi. Köd ül völgyekben. * Ködös időben, Fénytelenül kel a nap! Láthatatlanság. * Ködös reggelen Elrepülő repülő! Villanásnyira! […]

Posted by
Posted in

Márton nap

Márton gyermeket keresztény hite Istennek szolgálójává tette. Nem volt ez akkor szokványos eset, saját családja is ellenkezett.   Mikor hagyta a katonaságot, nem fogadott el ott ajándékot. Szerénységét legenda övezte, a jellemét mindenki szerette.   Egy napon karddal köpenyét szelte, reszkető koldus vállára tette, aki végtelen hálás volt érte, életét mentette a hidegben.   Alázat […]

Posted by
Posted in

Arannyal üzenek

 Arannyal üzenek- aláírás Dédi      /Új, most megjelenő kötetemben található novella/  2020. nov 20. Kellemes júniusi nap volt. Jázmin, muskátli és bodza illata keveredett a langyos szélben. A zajos kis család, a szép diósdi ház teraszán ücsörgött. Akkor Évi, aki már túl volt a hatodik hónapon, elővette a kis pocaklakó ultrahangos képét, amit nemrég […]

Posted by
Posted in

Átváltozások

Átváltozások Ha te az ecset, én a vászon vagyok, ha te szellő lennél, én majd párát hozok, ha te a varázsló, én bűvölet vagyok, ha te bizonyosság, én a kétség vagyok, ha te zene volnál, én a ritmus vagyok, hogyha üllő vagy, én kalapács vagyok, ha te hegycsúcs, én szikládra mászom, ha te mély erdő, […]

Posted by
Posted in

Kisvasút

Kata mesélte, ő látta, mert a fiú éppen előtte állt a sorban. Az egyik kezével egy kiskutya pórázát szorongatta, a másik markában tartotta az aprót, és amikor sorra került, szó nélkül a jegykiadó tálcába szórta a pénzt. Abba a fém tálkába, amit oda-vissza lehet pörgetni. A fülkében ülő alkalmazott fel sem nézett, csak letépett egy […]

Posted by
Posted in

Csípős őszi reggel -2/2.

Békés élet kellene, sors ad magatehetetlent! Sors amúgy nem ad ilyent, csak jól elviselhetetlent, Csak gerjeszti tovább, fáradhatatlan lehetetlent. * (haiku) Szenderül a táj, Elnémult a madárdal. Ezüst ruhát ölt. (senrjú) Lassan mozdul már, Sok év terhét cipeli. Vágya békés lét. * Dér hidegen októberi, őszi a reggelem! Nem egy ilyen csípős, vad élet kellene […]

Posted by
Posted in

Jogállamiság

Jogállamiság. Meseország kapuit átlépve Óriások,liliputi bábjátékok Szappanbuborékok árnyékában Furcsa gondolataim támadtak Gondolatok? Inkább képzetek Miket egyáltalán nem szeretek Belépve kalapot nyomtak a fejembe Majd tovább mentem szédelegve Nicsak? Mit látok a kalapomon Európai Únió volt a feliraton Szemem elé villant a varázshegy Ablakából boszorkány kitekintett Piros almát tartott a kezében Ezzel kínálta a betévedt vendéget […]

Posted by
Posted in

Az élőholt

A remény nélküli életről A Nap éppen lemenőben volt, utolsó vörös fénypászmái tekintettek ki a horizont mögül. Olyanok voltak, mint valami szégyenlős kislány, aki bizonytalanul kukucskál a fal mögül, hogy éppen csak az orcája látszódjon, ami félénksége miatt szokásos, angyalfehér színéről átváltott szelíd pirosasra. Sőt, a Nap utolsó, búcsúzó sugarai inkább olyanok voltak, mint a […]

Posted by
Posted in

A hősök bűnéről és bűnhődéséről

Az Úr 1871. esztendejének telén… A csípős, hideg januári szél táltos paripa módjára vágtatott végig a versailles-i kastély mögött elterülő hatalmas tó tükre fölött. Eddigi vándorútját zavartalanul kívánta folytatni, amikor a vízfelületet maga mögött hagyva partot ért, azonban valami ebben megakadályozta. Egy rendíthetetlen vastömbbe ütközött, amin azonnal megtört, és szerteoszlott. Akármilyen fagyos is volt a […]

Posted by
Posted in

Szemedben

Vágyom vágyaim felfedezni szemedben, a ragyogásának imádója lettem. Váratlan érzések futnak végig rajtam Hol van az, amiért idáig rohantam?   A világot vélem benne érzékelni, mely bennem is csak a kétséget ébreszti. Homályossá válik az élet jövője, mint ami felé szöges háló van szőve.   Növekvő foltok fedik láthatóságát, mint szörnyek kerülgetik az ember házát. […]